Üzenet a múltból
Egy kedves olvasónk, Tarjáni József a trianoni centenárium apropóján osztotta meg szerkesztőségünkkel otthonában őrzött írásos dokumentumát.
Elmondása szerint a nagymamája könyvei között talált rá a megsárgult levélre, amely 1938-ban, Jászberényben íródott dr. Slapánszky János ügyvéd özvegye tollából. A papiros egyik oldalán a Magyarok Miatyánkja olvasható, míg a hátoldalon az özvegy saját verse, amely az Elszakadt Testvéreinkhez címet viseli. A vers hű tükre a magyarság érzelmeinek, fájdalmának és a 30-as évek végén fellángoló revíziós törekvéseknek.
A gyöngybetűkkel papírra vetett sorok a mai szemnek már nehezen olvashatóak, ezért kimásoltuk, de a belső tartalom mellett érdemes gyönyörködni a fotón látható zsinórírásban is.
Elszakadt Testvéreinkhez!
Lelkünk! Forró imánk – Felétek száll!
Elszakított drága magyar véreink!
Halljuk hívó, esdő könyörgéstek
Ó mentsetek meg minket Testvéreink!
Nehéz kereszt van vállaitokon
Mely tündököl és ragyog mint Glória
lesújtott Rátok a gőgös Trianon
a fejetlen töviskorona.
Nem hagyunk el Titeket! Nem! Soha!
Veletek virrasztunk éjjelente
Vér könnyetek idehull szívünkbe
Sebzett lábbal rohantok az éjbe
Koldusbot van reszkető kezetekbe.
Kenyér helyett kavicsot kaphatsz
Még szentebb volt a pokol muzsikája
S ha kivirágzott is egy koldusbot
lelke üres volt nem lelt boldogságra.
Nem hagyunk el titeket. Nem! Soha!
Turul madárnak sebzett a szárnya
Szomorúan néz le csonka hazánkra
Ó legszentebb anyaszentegyházunk
édes anyánk, előtte térdre hullunk!
Hiszünk a magyarok istenébe
Az eljövendő szent egy igazságba
Velünk van! Nem hagy örök rabszolgaságba
Lesz még itt szent nagy ünnep Hunniába
Esküszünk! Velünk lesztek nemsokára!