Üzenet a múltból

Egy kedves olvasónk, Tarjáni József a trianoni centenárium apropóján osztotta meg szerkesztőségünkkel otthonában őrzött írásos dokumentumát.

Elmondása szerint a nagymamája könyvei között talált rá a megsárgult levélre, amely 1938-ban, Jászberényben íródott dr. Slapánszky János ügyvéd özvegye tollából. A papiros egyik oldalán a Magyarok Miatyánkja olvasható, míg a hátoldalon az özvegy saját verse, amely az Elszakadt Testvéreinkhez címet viseli. A vers hű tükre a magyarság érzelmeinek, fájdalmának és a 30-as évek végén fellángoló revíziós törekvéseknek.

A gyöngybetűkkel papírra vetett sorok a mai szemnek már nehezen olvashatóak, ezért kimásoltuk, de a belső tartalom mellett érdemes gyönyörködni a fotón látható zsinórírásban is.

 

Elszakadt Testvéreinkhez!

 

Lelkünk! Forró imánk – Felétek száll!

Elszakított drága magyar véreink!

Halljuk hívó, esdő könyörgéstek

Ó mentsetek meg minket Testvéreink!

Nehéz kereszt van vállaitokon

Mely tündököl és ragyog mint Glória

lesújtott Rátok a gőgös Trianon

a fejetlen töviskorona.

Nem hagyunk el Titeket! Nem! Soha!

Veletek virrasztunk éjjelente

Vér könnyetek idehull szívünkbe

Sebzett lábbal rohantok az éjbe

Koldusbot van reszkető kezetekbe.

Kenyér helyett kavicsot kaphatsz

Még szentebb volt a pokol muzsikája

S ha kivirágzott is egy koldusbot

lelke üres volt nem lelt boldogságra.

Nem hagyunk el titeket. Nem! Soha!

Turul madárnak sebzett a szárnya

Szomorúan néz le csonka hazánkra

Ó legszentebb anyaszentegyházunk

édes anyánk, előtte térdre hullunk!

Hiszünk a magyarok istenébe

Az eljövendő szent egy igazságba

Velünk van! Nem hagy örök rabszolgaságba

Lesz még itt szent nagy ünnep Hunniába

Esküszünk! Velünk lesztek nemsokára!

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?