Régészeti eredmények az elkerülőn

A szolnoki Damjanich János Múzeum és a Jász Múzeum régészei a tavaszi időjárás beköszöntével folytatják a jászberényi elkerülő út harmadik, befejező ütemének feltárását. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. és a Várkapitányság Nonprofit Zrt. megbízásából kutató archeológusok a munka során a középső kőkortól egészen az Árpád-korig találtak lelőhelyeket.

A téli időjárás okán félbe maradt munkálatokat idén márciusban kezdték újra a régészek öt lelőhelyen, ahol két szolnoki és egy helyi régészcsapat végez kutatói tevékenységet. A lelőhelyek közül a jászberényiek már befejezték és átadták az egyik területet, az úgynevezett Nyavajka partot, mivel az nem bizonyult sűrű objektumhálózatú helyszínnek. A szolnokiak számára még tovább tart a munka, rendkívül leletgazdag területen kell – van, amelyik 3,3 hektár – feltárást végezniük.

A 2019-es próbafeltárást követő teljes felületű kutatásokról Gulyás András, a Jász Múzeum régésze – egyben a helyi kutatócsoport vezetője – tájékoztatta lapunkat, aki informatív idegenvezetéssel kalauzolt végig bennünket a körülbelül négy kilométeres elkerülő úti nyomvonalon.

Mint azt megtudhattuk, a nyomvonal középső kőkori, középső újkőkori, római császárkori, továbbá bronzkori, valamint Árpád-kori leletek emlékét őrzi.

A jászberényi csoport szakemberei kutatásuk során két sírhelyet, illetve kerámia töredékeket, kőeszközöket, agyagnyerő gödröget és lakóházak cölöpmaradványait tárták fel. Az ereklyék a mosást, restaurálást és leltározást követően a Jász Múzeum értékes gyűjteményét gazdagítják majd.

Kint jártunk előtt egy nappal bukkantak rá egy hunkori szarmata településen élt, feltételezhetően germán fiú sírjára, melynek torzított koponyája teljesen épen maradt meg az évszázadok során. A szolnoki régészek területén talált leletről a Damjanich János Múzeum Régészeti osztályának vezetőjét, Kelemen Angélát kérdeztük.

„Úgy a 4-5. századra tehető a lelet korszaka, mely az itt feltárt szarmata telep temetőjéből került telő. A terület klasszikus szarmata telepnek mondható, a kerámiakészítéshez és építkezéshez elengedhetetlen agyagnyerő gödrökkel, különféle épületekkel. A szarmata kort a 2-3. századtól számítjuk, ám van egy továbbélés egészen a 4-5. századik, amit mi már úgy hívunk, hogy hunkor. A sír, amit találtunk, nem klasszikus körárkos jellegű, ráadásul nyugat keleti tájolású, így ebből már tudunk következtetni arra, hogy valószínűleg ez már egy későbbi, hunkori temetkezés lehetett, de részletesebbet csak az antropológiai vizsgálatok után tudhatunk.”

Továbbsétálva a második szolnoki csapathoz a feltárást végző Mali Péter régész osztott meg információkat a legnagyobb kutatott területről, mely 3,3 hektárnyi. Az archeológus elmondta, három korszak települését sikerült feltárniuk, középkori és szarmata házak, kőkorból származó cölöpszerkezetes épületek, tárolók, agyagnyerő gödrök, telekhatároló és erődítési árkok maradványait.

„Eddig összesen 1917 objektumunk van. Számítunk rá, hogy legalább még ezer objektum kerül majd elő. Leletanyagban leginkább a római kori szarmatáktól származó, ami igen gazdag, továbbá meglepően sok római import került felszínre a második századtól a negyedik századig. Ha ki kellene emelnem egy kiemelkedő jelentőségű leletet, akkor a nagymennyiségű római díszkerámiát mondanám. Rengeteget sikerült találnunk, nagyjából minden harmadik szarmata gödörben bukkantunk egy két töredékre, ami nagyon ritka. Jellemzően egy-egy településen kerül elő 3-4 db. Külön megemlíteném a kelet-galliai műhelyből származókat, volt, amelyen Romulus és Remus az anyafarkassal volt ábrázolva.”

A régészeti feltárások várhatóan május végén fejeződnek be, de az építési munkálatok során is felügyeletet biztosítanak a további előkerülő leletek megóvása érdekében. A főútvonal harmadik, befejező ütemének kivitelezési munkálatai minden bizonnyal idén már elkezdődhetnek.

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?