Mit keresitek a holtak között az élőt?

A tavalyi évhez hasonlóan, a református gyülekezetben szerettünk volna idén Nagyhéten is egy evangélizációs sorozat keretében készülni a Nagypéntekre és a Húsvétra vendég igehirdető szolgálatával, melyhez az Evangéliumot Minden Otthonba Alapítvány segítségével készült volna a hívogatás.

Sajnos nemcsak a nagyheti alkalmat, de a kiadvány megjelentetését is megakadályozta a koronavírus, mivel nem lett volna lehetőség a személyes átadásra. Most azonban a Jászkürt Újság hasábjain mégis tovább adhatjuk a Nagypéntek és Húsvét igei üzenetét, nemcsak református testvéreinknek, hanem velük együtt az újságolvasók népes táborának.
„…az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk.” (Apostolok cselekedetei 3,15)
Harmadnapra a feje tetejére állt minden. A vádlottból bíró lett, a bíróból vádlott, a törvényből vádirat. A gyáván tagadó szimpatizáns terhelő tanúként lépett fel.
Addig úgy tűnt, hogy sikerült lezárni a „Jézus-ügyet”. Mert valamit tenni kellett, nem lehetett annyiban hagyni. Egyre népszerűbb lett – és egyre kellemetlenebb. Hatalommal szólt és cselekedett – pedig nem tört sem politikai, sem vallási hatalomra. Szava és keze nyomán életek gyógyultak, újultak meg, de leleplezett minden álarcot és képmutatást. Mindenki érezte, hogy igaza van. „Közületek ki vádol engem bűnnel?” – kérdezte, de nem tudott rá mondani senki semmit.
Így aztán nem maradt más: megfogták, szereztek néhány megfelelő tanút, elítélték, az ítéletet Pilátussal jóváhagyatták, keresztre feszítették – s ezzel az ügyet lezárták. Gondolták, a kedélyek idővel megnyugszanak.
De harmadnapra kiderült, hogy nem, sőt! Először a suttogás indult el: Jézus feltámadt, él. Hol ez, hol az találkozott vele. Követői a nagy kétségbeesés után szinte kivirultak. De a dolog ezzel nem állt meg! Pár hét múlva az addig bujkáló tanítványok nyíltan felléptek, és nemcsak azt hirdették, hogy Jézus él, hanem ők szólították fel bűnbánatra az egész népet – vezetőikkel együtt. Feje tetejére állt minden!
Nem! Akkor álltak a talpukra a dolgok. Mert Jézus valóban feltámadt. Ezzel egyértelművé vált, hogy valóban igaza volt, hogy Ő valóban Isten küldötte, sőt – ahogy Ő maga mondta – Isten Fia. Hogy az tette és teszi jól, aki Rá hallgat, Őt követi, és az téved, de nagyot, aki elutasítja, elveti, vagy figyelmen kívül hagyja.
És azóta is a „talpára áll”, helyreáll mindazok élete, akik komolyan veszik Jézus személyét és szavait, és elkezdik követni Őt. Hallgatják, sőt hallgatnak Rá, s ahhoz szabják az életüket, amit Ő mond, ahogy Ő mutatja.
Mert Jézus kereszthalála csak emberi oldalról volt a hatalmi elit irigy gonoszságának műve. Isten örök terve volt ez, hogy ezzel egyszerre tegyen eleget Isten bűnt gyűlölő igazságának, és a bűnös embert megmenteni akaró szeretetének. A feltámadás pedig pecsétje ennek!
Ezek után két kérdés marad: Kedves olvasónk hisz-e a korabeli és mai tanúságtevőknek, hiszi-e, hogy Jézus él? S vajon ez a hit indítja-e arra, hogy keresse a kapcsolatot az élő Krisztussal, és igazítja-e a gondolkozását, döntéseit, egész életét Hozzá? Vagy megmarad amellett, hogy mindez talán érdekes, de nem olyan lényeges?
Ezzel a bibliai üzenettel kívánok a Jászberényi Református Egyházközség nevében, Jászberény és a Jászság minden lakójának, minden kedves olvasónak és szeretteiknek Áldott Húsvéti Ünnepeket, a Feltámadás örömét, az élő Jézus Krisztus szívünkbe fogadása által.
„Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt!” (Lukács evangéliuma 24,5-6)

Mező István
lelkipásztor

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?