Hatvan éve a földeken

Mint már arról korábban hírt adtunk, március 6-án Baranyi Sándor mezőgazdászt az Agrárkamara az Év Gazdája megyei kitüntetésben részesítette. Az elismerés kapcsán kerestük fel a kiváló gazdát, akivel munkáról, családról, az agráriumról beszélgettünk.

Ragyogó tavaszi időnk van (március 12-szerk.), gondolom ilyenkor már jobban szeretne kint lenni a földeken, mint itt a zárt irodában! Milyen teendők várják a gazdaságban?

A műtrágyát már szétszórtuk, a talajmunkát még nem lehet csinálni mert jött az eső, puha a föld. Amint megszikkad, elműveljük és vetünk.

Mit vetnek az idén?

A kalászosokat már az ősszel elvetettük, nagyon szépen növekszik. Idén kukoricát és napraforgót ültetünk még.

Nem volt túl dermesztő az elmúlt néhány hónap. A mezőgazdaság szempontjából milyen volt a tél?

Szerencsére annyi csapadék volt, hogy az őszön ki tudott kelni a tritikálé. Jól el is találtam a vetés időpontját, mert megvártam az esőt, így nekem most nagyon szép a vetésem. A szántásra kellett volna több csapadék, meg fagy sem ártott volna a kártevők végett. Majd meglátjuk, hogy sikerül!

Megéri manapság gazdálkodónak lenni?

Annak éri meg, aki foglalkozik vele. Olyannak, aki ért hozzá, szereti, csinálja szívvel-lélekkel, fáradhatatlanul. A családom ebből él ’86 óta.

Sándor bácsi igazán ért hozzá, ha jól tudom hatvan éve műveli a földet.

Már a szüleim is mezőgazdasággal foglalkoztak, tanyán éltünk, volt szántó, szőlő, gyümölcsös. 1960-ban kezdtem a traktoroséletet az akkori gépállomáson. Utána a Zagyvamenti téesz jogelődjében vállaltam munkát, ahol évtizedekig traktort vezettem. Mellette amikor már lehetett saját, háztáji gazdálkodást is folytattunk. Később, 1986-tól már kizárólag a magángazdaságból éltünk. Több mindent kipróbáltunk. Volt, hogy kertészkedtünk, pritamin paprikával foglalkoztunk a Neszűrben három hold földön. Egészen addig, amíg a konzervgyárak nem mentek tönkre, jól megéltünk belőle. Nagy részét a gyárak vették át, másik felét a nagybanira hordtam. Később átálltunk a dinnye termesztésre a ’90-ben visszakapott tagi földünkön, illetve vásároltunk is még területet. Kárpótlásból vettünk földeket a továbbiakban. A Szentgyörgyi út mellett ugyancsak van egy 14 hektárnyi tulajdonunk, valamint a Zagyva és az út között is művelünk egy négy és egy másfél hektáros darabot. Most 37 ha saját földem van, de mellette bérmunkát is vállalok, így összesen 52 hektárt művelek.

A család ezek szerint közösen végezte a munkákat. Van kinek továbbadni a föld szeretetét?

Két lányom, három lány unokám és két fiú dédunokám van. A lányok segítettek, amíg otthon laktak, de aztán más területen találták meg a boldogulást. A dédunokák még nagyon kicsik, soká jön el a pályaválasztás ideje. Szerencsére mindannyian Jászberényben laknak, így gyakran találkozhatunk.

Velük ünnepelte a kitüntetés fogadását?

Igen, a családdal és a Jászberényi Gazdakör vezetésével, akiknek tulajdonképpen köszönhetem a díjat, hiszen ők terjesztettek fel a megyei kitüntetésre. Itt is szeretném megköszönni gazdatársaimnak a támogatást!

Kárpáti Márta
Latest posts by Kárpáti Márta (see all)

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?