Nemzedékek kulturális jellemzői konferencia

2020-03-12 Gergely Csilla 0 Comments Jász Múzeum, konferencia

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület, a Jász Múzeum, a Jász Múzeumért Alapítvány és a Túrkevei Kulturális Egyesület március 6-án, pénteken tartott tudományos konferenciát Nemzedékek kulturális jellemzői címmel a Jász Múzeumban.

A konferencia résztvevőit Hortiné dr. Bathó Edit igazgató asszony köszöntötte, majd dr. habil. Örsi Julianna néprajzkutató, nyugalmazott múzeumigazgató, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület elnöke szólt a megjelentekhez. Elmondta, hogy egyesületükkel minden évben rendeznek konferenciákat, mindig más településen, más-más témakörben. Ezúttal Jászberényre, a Jász Múzeumra esett a választásuk, a helyi honismeret és kultúra iránt érdeklődők legnagyobb örömére.

Besnyi Károly, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság titkára, valamint Nemes József jászkapitány szintén sikeres, új ismeretekkel teli tanácskozást kívánt a résztvevőknek.

Az előadások sorát a két levezető elnök nyitotta meg. Dr. habil. Örsi Julianna a nemzedékről nemzedékre történő ismeretadásról osztott meg érdekes kutatási adatokat. Elmondta, hogy a paraszti közösségek megtartó ereje az összetartozásból fakad. Ezek a közösségek szerveződhetnek vérségi, lokális, társadalmi, érzelmi és eszmei alapon is. Ahogy napjaink felé haladunk, gyengülnek a hagyományok, az organikus közösségek ereje, úgy erősödik az organizált közösségek és az individuum szerepe. A XXI. század elején a hagyományos paraszti közösségek bomlását, és az új közösségek szerveződését egyaránt tapasztalhatjuk. A nők munkába állása, a női egyenjogúság hangsúlyozása megváltoztatta a család addigi belső rendjét. A nők továbbra is igyekeztek eleget tenni a klasszikus szerepüknek, ugyanakkor a munkahelyen is helyt állni. A férfiak ekkor elvárták a feleségüktől a családfőnek járó tekintély adását, a háztartás vezetését és a gyermeknevelést. Mindez sok konfliktushoz vezetett, és gyakran a házasság felbomlásával járt. A család érzelmi-nevelő funkciója is gyengült, a családon belüli munkamegosztás, a szerepek lassan átalakultak a XX-XXI. század fordulóján. Ugyanakkor napjainkban felismerve a család szerepének fontosságát, az állam igyekszik segíteni és visszaállítani a család és a házasság intézményét – tette hozzá az előadó. A paraszti családokban természetes volt a föld, az állatok szeretete, gondozása, és a mesterség apáról fiúra szállt, az anyagi tőke is biztosított volt. Az idősebb generáció ismerete nagyban segítette az újabb generáció tudását, főként az együtt, vagy egymáshoz közel élő családoknál. Az utóbbi évtizedekben azonban már igen ritka a többgenerációs együttélés, ami határt szab az ismeretátadásnak. Éppen ezért napjainkban különösen szükség van a mintaadó szervezetekre, a példaképekre, a tudás átadására és annak a mai körülmények közötti alkalmazására. Az újításokba, innovációkba bele kell építeni az eddigi tudást, minden hasznos elemet és helyi gyakorlatot. A néprajzkutató hangsúlyozta, hogy nem szabad veszendőbe hagyni a vidék szellemi, kulturális értékeit, hiszen ezzel együtt őrizhető meg az össztársadalom rendje és további fejlődése.

Hortiné dr. Bathó Edit, a tanácskozás másik levezető elnöke két jászberényi színészről: Déryné Széppataki Rózáról, és Kőszeghy Alajosról tartott érdekes, vetített előadást. Míg Déryné neve közismert az utókor számára, addig szintén jászberényi születésű kortársáról alig emlékeznek meg. Mindketten bevándorló család sarjai. Róza 1793-ban született, míg Alajos három évvel később, 1796-ban. Az egymás szomszédságában élő Scheckenbach és Köszöghy család gyermekei gyakorta játszottak együtt, bár ekkor még nem sejthették, hogy egykor a világot jelentő deszkákon is együtt játszanak majd, mint koruk ismert és kedvelt színészei. Mindkettejük színészkarrierje reményteljesen indult, majd „munkahelyük”, a Rondella épületének lebontása után vándorszínésznek kellett állniuk. Mint tudjuk, Déryné élete alkonyát a rivaldafénytől elvonulva, Miskolcon töltötte, és 79 évesen halt meg, de Kőszeghy Alajosról 1852 utántól semmit sem tudni. Déryné ekképp írt róla: „Kár volt érte, mert jó színész volt… végtére idősebb korában iszákosságának áldozatja lett.”

A tudományos konferencia folytatásaként történelem és művelődéstörténet témakörben dr. Bagi Gábor, Besenyi Vendel, dr. Pethő László, dr. habil. Selmeczi László és Papp Izabella tartottak előadást. Társadalom és gazdaság témakörében Rideg István, Fodor István Ferenc, dr. Pénzes Ibolya Rózsa és dr. Pólya Éva tárták a hallgatóság elé egy-egy tanulmányukat.