Harmincéves Lehel-legenda

Ahogy a régi sláger mondja, „harminc év, akárhogy számolom is harminc év…” – bizony, ennyi ideje, hogy sporttörténelmet írtak a jászberényi hokisok, elhódítva az első osztály bajnoki címét. Az évforduló alkalmából szervezték meg a programokban bővelkedő Bajnokok Napját március 7-én, gálamérkőzéssel is emlékezve az amúgy is felejthetetlen időkre.

Rusvai József egykori szakosztályelnök még tavaly novemberben kezdte meg az előkészületeket. Fáradhatatlan munkájának, a támogatóknak és az összefogás erejének köszönhetően valósulhatott meg a rendezvény. Mint a sportvezető elmondta, törekedtek arra, hogy mindenki jelen legyen az 1989-90-es bajnokcsapatból. Az ukrán játékosok közül volt, aki Barcelonából, más Jaroszlavlból fogadta el a meghívást. Végül csak Anatolij Donyika nem tudott eljönni a legendás kezdősorból, a többiek azonban nagy örömmel üdvözölték a rég nem látott harcostársakat. A Bajnokok Napján az Aranysas étteremben Szántai Tibor, a csapat akkori technikai vezetője köszöntötte a megjelenteket. Nem volt hiány sztorikból, anekdotákból. Az évtizedek elteltével Jászberénybe látogató Kulikov és Puskarjov a kiváló szurkolótábort említette elsőként, illetve örömüket fejezték ki, hogy ma már korszerű fedett csarnokban léphetnek jégre utódaik.

A város részéről Budai Lóránt polgármester nyújtott át emlékplakettet és oklevelet a jeles évforduló alkalmából, valamint a szakosztály történetét feldolgozó Jászberényi hősök című könyvvel is gazdagabbak lettek, akik eljöttek. Török László riporter, aki a Lehel mérkőzéseit közvetítette a rádióban, már akkoriban nagyra értékelte a berényi hokiforradalmat.

– Elképesztő volt, hogy öt-hatezer ember vette körül a pályát, órákkal a kezdés előtt már alig tudtunk parkolni. A hangulat fantasztikus volt, olyan játékot láthattunk, amit magyar jégen addig soha.

Új színt hozott a Lehel, elsőként játszattak idegenlégiósokat, akiktől tanulhattak a magyarok, és a második-harmadik sor is sokat fejlődött – emlékezett Török László.

A kiváló kommentátor aztán Kovács Zoltánnal, a szövetség korábbi főtitkárával, és Schell László egykori nagyszerű játékvezetővel közösen leplezte le a jégcsarnok falán elhelyezett két emléktáblát.

Ezeken a harminc éve bajnokságot nyert, illetve a rá három évre Magyar Kupa-győztes Lehel játékosainak és vezetőinek nevét örökítették meg az utókor számára. A kiváló csapat mellé remek szurkolótábor társult, közülük is sok régi ismerős felbukkant, görögtűzzel fokozva az ünnepi hangulatot.
Csúcspontként a legendák a mostani utánpótlás legjobbjaival vívtak gálameccset, mi sem természetesebb, zsúfolt lelátók előtt. A kezdés jelképes volt, Durucz Áron, az U 8-as korosztály reménysége nagyapja, Durucz Alfréd kíséretében dobta be a korongot. Látványos megoldásokban és a gólokban sem volt hiány, az „öregek” és a „csikók” is nagy élményként élték meg a találkozót. Mint a fiatalok egyik játékosa, Hordós Ádám elmondta, bár ő még meg sem született, amikor bajnok lett a Lehel, nagy megtiszteltetés volt egy pályán lenni velük.

Bató András, a csapatkapitány „Acél” egy osztálytalálkozóhoz hasonlította a Bajnokok Napját, egymással és az utánozhatatlan drukkerekkel. – Miattuk érdemes csinálni, így nem lepett meg, hogy ma is ennyien eljöttek – tette hozzá. Nosztalgikus érzés uralta nemcsak a pályát, a nézőteret is. A Szatmári Rendezvényházban jégkorongos bál keretében fehér asztalnál folytatódott és zárult – úgy hajnali négy körül – a tartalmas és érzelemdús nap. A vidám, önfeledt ünneplés nem mellesleg a maiakat is segítette. A bevétel, illetve a licitálásra feltett jégkorongos relikviákért felajánlott összegeket egyaránt az utánpótlásra fordítják, melyből új legendák is születhetnek.

Ács Tibor, Szőrös Zoltán

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?