Ötven év a tánc öröméért

Fél évszázados jubileumát ünnepelte a Lehel Melody TSE november utolsó szombatján, a báli díszbe öltözött egykori és jelenlegi táncművészekkel megtelt Ifjúsági Házban.

Régi kedves ismerősök, barátok, kollégák, illusztris művészek köszöntötték egymást a Bercsényi úti rendezvényház előterében szombat este az 1969-ben alakult, jászberényi Lehel Társastánc klub ötven éves születésnapjának alkalmából. A balra található kisterembe belépve tánctörténeti kiállítást tekinthettek meg a nosztalgiázni vágyók, akikre fellépő ruhában tündöklő, büszkén mosolygó énjük, vagy épp a hagyományt tovább vivő gyermekeik, unokáik kacsintottak vissza az elmúlt évtizedek során kattintott fotográfiákról.

Az ereklyékben gazdag tárlat szemet gyönyörködtető ruhadarabokon, fekete-fehér emlékeken, elismerésre méltó díjakon és okleveleken keresztül vezette az érdeklődő tekinteteket a rendszerváltás előtti időktől napjainkig.

A kezdetekkor még Bagyari Ildikó vezette, formációs táncokkal foglalkozó közösségben a legendás dr. Mák Lászlóné, Hédi néni vállalkozott, hogy a versenytáncokkal is megismertesse a tehetségeket. Legeredményesebb párosa az “A” osztályos Molnár József és Molnár Anna testvérpár volt, akik 1976-ban vették át a klub irányítását, és éveken át közösen nevelték, vitték sikerre a versenyzőket. A klub élvonalából többen tánctanári képesítést szereztek. A hazai fellépéseken túl a csoport többször járt külföldön, nemzetközi táncversenyeken, sőt, szerepeltek nagyszínházi produkciókban is. A klub húszéves évfordulójára megkapta a Kiváló Együttes címet, majd a testvérpár különválását követően 1989-ben Szolnokon megalakult a Pelikán Táncklub, 1994-ben pedig a Melody Táncklub Molnár Anna vezetésével. 1998-ban a Lehel táncklub a Miskolci Formációs Táncfesztiválon II. helyezést ért el. Ez évben Molnár Anna és Molnár József Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért díjat vehettek át. 2001-től Lehel -Melody TSE néven a szolnoki és a jászberényi csoport egyesületként működik, ahol rendszeres tánciskolai oktatás folyik versenytánc-képzéssel, formációs táncok készítésével, bemutatásával karöltve, melyeket nyári táborok színesítenek. A város egyik legrégibb civil szervezetének képviselői magas színvonalú tevékenységük során a fiatalok egészséges életmódra nevelését, viselkedéskultúrájuk fejlesztését tűzték ki célul, továbbá biztosították számukra a népes publikum előtti fellépés és versenyzés lehetőségét.

A jubileumi eseményen Molnár Anna egyesületi elnök, művészeti vezető köszöntötte az ünneplő generációkat, külön tisztelettel üdvözölte Pócs János országgyűlési képviselőt, Budai Lóránt polgármestert, Sas István nyugalmazott igazgatót valamint Skultéti József képviselőt, akiket elsőként egy palotás koreográfiával örvendeztettek meg a fiatal táncosok.

Budai Lóránt polgármester köszöntő beszédében felidézte szalagavató báljának élményeit, amikor az argentin tangó lépéseit sajátíthatta el Molnár József szakértelme jóvoltából. Az emlék kapcsán örömét fejezte ki, hogy az egyesületet megismerve egy igazán összetartó, baráti közösséggel teremthetett kapcsolatot, és városvezetőként ezért különösen hálás, hiszen ha a kisebb-nagyobb közösségek jól működnek, az azt jelenti, hogy egészében véve is sikeres lehet a város. Beszéde végeztével biztosította az egyesületet az önkormányzat jövőbeni támogatásáról és egy csokor virágot nyújtott át az elnökasszony részére.

A műsor két szekcióban folytatódott, Molnár Anna neves kollégákat, pedagógusokat és egykori tagokat – köztük Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgatót –, elöljárókat szólaltatott meg néhány nosztalgikus mondat erejéig, miközben a színpadon egymást váltották a színpompás öltözékben brillírozó táncosok, évtizedekkel korábban bemutatkozó „A” osztályos művészek, professzionális oktatók és a tudás befogadására nyitott, a „nagyok” mozdulatait árgus szemekkel figyelő fiatal tehetségek.

Sas István, a művelődési ház egykori igazgatója az ötven évből negyvenöt esztendőig kísérte figyelemmel a táncklub eredményes munkáját. „Jászberényről mindig azt mondták, hogy a tánc és az ének városa, mások erről ismerték, a kiváló kórusokról, néptáncosokról és társastáncosokról. Ennek a városnak a vezetése mindig olyan volt, és mi is, akik a művelődési házban tevékenykedtünk azt mondtuk, hogy aki fiatal, akkor van tehetsége, akkor akar érvényesülni, akkor akarja magát megmutatni, annak abban a pillanatban kell biztosítani a lehetőségeket. Én azt hiszem, hogy mindenkinek tiszta lehet a lelkiismerete, aki ehhez a klubhoz kötődött és ehhez a mozgalomhoz az elmúlt fél évszázadban. Bizonyítja ezt, hogy a klub ötven éve itt van.”

Pócs Jánost az ismerősei ugratták sokáig, miszerint annyira élvezi a táncot, hogy még a zene sem zavarja ebben a foglalatosságban. A humoros bevezető után elismerését fejezte ki az elmúlt évekért, a sok-sok táncért és szenvedélyért. „A tánchoz nem kell diplomácia, nyelvtudás, még csak megszólalni sem kell, mégis nemzeteket, családokat, házasságokat, szerelmeket hoz össze. Legyen ez így a jövőben is.” – fogalmazott az országgyűlési képviselő.

A folytatásban különböző műfajokban, standard és latin stílusban megálmodott koreográfiákat, láthatott a közönség, a látványos műsor folyamán volt alkalom megcsodálni a legújabb jelmezeket is. A jubileumi összejövetel előadói programja a tűzijátékfénnyel beborított ünnepi torta felszolgálásával zárult, majd a svédasztalos fogadással egybekötött bálon konfetti esőben perdültek táncra a generációk, akiket ötven éve – és még ki tudja hány évtizeden át a jövőben – mindig összekötött és összeköt majd a tánc szeretete, melyre a Lehel Táncklub berkein belül találtak rá.

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?