Egy kiátkozott hős igazsága
Görgei Artúr tábornok személye, a világosi fegyverletétel árulása, avagy hőstette a mai napig megosztja a magyar történelem iránt érdeklődőket. Dr. Ócsai Antal főorvos, Görgei-kutató egyszemélyes előadóestjén a mintegy százfős hallgatóságra bízta az ítéletet november 27-én, kedden este a Szikra Galériában.
Ócsai doktor már nem első alkalommal lépett közönség elé Komiszkenyér című előadásával, amely Görgei Artúr válogatott leveleiből, emlékirataiból összeillesztett, diaképekkel kísért monológ. Tiszteletet parancsoló, ugyanakkor nyugalmat árasztó megjelenése, súlyos gondolatokat hordozó, mégis higgadt retorikája, színészi maníroktól mentes előadásmódja valóban Görgeit idézte elénk másfél órában. Kétszáz év messzeségéből időn és téren áthatolva karnyújtásnyi távolságban állt tőlünk a hadmozdulatok mikéntjén vívódó, a politika fogaskerekei között őrlődő, a hazaszeretet lángjától megperzselt tábornok, aki az életét is bármikor kész lett volna feláldozni az országért. A férfi, akit a háború, a kényszerből választott katonaság eltávolít ifjú hitvesétől. A tudós, akit a kémiai laborok világa százszor inkább vonzott, mint a csataterek.
Az Ócsai doktor által napi- és hetilapok hasábjaiból, folyóiratokból, könyvekből – mozaikdarabokból – felépített élettörténeti kollázs Görgei gondolatain keresztül kaput nyitott nem csak a tábornok történetére, de a szabadságharc korára is. A hadvezér szemszögéből figyelve egészen másfajta valóság tárul a figyelmes érdeklődő elé, mint a történelemkönyvek lapjai nyomán megelevenedő kép. Görgei Artúr leverte a glóriát Kossuth fejéről, igaz égi koronája nem hullott darabokra, de repedések mindenképp keletkeztek rajta. A memoárokból felszínre kerülő csörték a kormányzó és a tábornok között súlyos tévedéseket, stratégiai hibákat, hatalomféltést, sőt gyávaságot sejtetnek a szabadságharc vezére részéről. A kortársak talán nem tudták, vagy nem akarták tudni Kossuth elhibázott lépéseit, az utókor pedig piedesztálra emelte a kormányzót.
Görgeinek viszont nem bocsájtották meg Világost, nem ismerték el, hogy az adott helyzetben az egyetlen utat választotta, ami járható volt, ami méltó volt a magyarsághoz. Nem bocsájtották meg, hogy nem vitte halálba katonáit, és nem halt együtt a tizenhárom tábornokkal. Azokkal, akiknek halála elkerülhető lett volna egy őszinteségen alapuló haditerv szerint.
Görgei arra kárhoztatott, hogy hosszú élete végéig cipelje a kiátkozottak terhét. A szabadságharc ütközetében súlyosan sérült feje mégis emelt maradt haláláig, hiszen tudta és kötelességének érezte mindenkivel tudatni, életben maradásával demonstrálni ártatlanságát. Nem adta meg azt a kegyet az őt árulónak nevezőknek, hogy öngyilkosságba meneküljön és ezzel elismerje igazukat.A két világháború között elnyerte a nép bocsánatát, elismerésre talált hadvezéri nagysága, kihunyhatatlan hazafisága.
A kommunizmus érájában azonban divat volt bűnbakot állítani, és Görgei figurája is éppen megfelelt a célnak. A történelemkönyvek újra befeketítették nevét, sárba tiporták becsületét. Napjainkban szerencsére ismét fordultak a lapok, helyre kerülni látszik Görgei Artúr emberi nagysága, napfényre kerül igazsága. Mindehhez sokban hozzájárul az olyan lelkes kutatók munkája, mint dr. Ócsai Antal, akinek hangján maga a tábornok szólt hozzánk kedd este. Aki úgy nyitogatta fel a múlt szelencéjét, hogy az előadást követő másodpercekben félve ütöttük össze elismerően a tenyerünket, nehogy az áhítatos csendet megtörő zajjal elriasszuk Görgei tábornok szellemét.
a BerényCafé újságírója.
