Lovak és nemesek
A Jász Múzeum Belvárosi Esték sorozatában a világhírű versenylóról, Kincsemről és gazdája, Blaskovich Ernő családtörténetéről hallottunk izgalmas információkat Gócsáné dr. Móró Csilla a Blaskovich Múzeum igazgatójának előadásában november 21-én, csütörtökön.
A szervező Jász Múzeumért Alapítvány jóvoltából a rendezvény ingyenes volt, ám nem csak ez lehetett az oka, hogy még a pótszékeket is elfoglalták az érdeklődők ezen a délutánon. A berényi közönség mellett kíváncsian várták Blaskovichék históriáját a Jászapátiból, illetve a Tápióságból érkezett vendégek is.
Kincsemről és a Blaskovichokról különösen az utóbbi időben, a nagy sikerű film kapcsán sokat hallottunk, ugyanakkor keveset tudunk. Sok a tévinformáció, az ismeretek hézagosak. A valóságról a leplet Gócsáné dr. Móró Csilla hántotta le, aki Magyarország egyetlen kúriamúzeumának, a Blaskovich Múzeumnak igazgatója, a Blaskovics család kutatója, történetének leghűbb szakértője.
Az igazgatónő mindenekelőtt szeretettel köszöntötte a megjelenteket, a múzeum baráti körének tagjait, akik között jászberényiek is jelen vannak. Kiemelt figyelemmel üdvözölte a hallgatóság soraiban Hesp József írót, aki nem más, mint Kincsem egyik trénerének, Heps Róbertnek ükunokája.
A Blaskovichok a föld és a ló szerelmesei voltak. Családfájukat Rákóczi koráig sikerült visszakutatni. Abban az időben Blaskovich Sámuel tisztviselőként tevékenykedett a még nem igazán gazdag család fejeként. Új nemesi címet III. Károlytól kértek és kaptak 1712-ben. A családi vagyont Antal gyarapította jelentősen. Akkorra már házassági kapcsolat révén a Grassalkovichokkal is rokonságba kerültek, így hatalmas birtokokra tettek szert. A török dúlás után elnéptelenedett területen, Tápiószentmártonban a földet Sámuel 1728-ban vásárolta meg Antaltól. 1768-ban a család barokk stílusú magánkápolnát is építtetett a településen. Érdekes módon a kápolna ’45 után is megmaradt magánkápolnaként, amelyet a Forray család örökölt meg később. Ma a sülysápi egyházi alapítvány gondozza.
Blaskovich II. József táblabíró az 1820-as években költözik Szentmártonba. Jelentős vagyonából egyedüli köznemesként részvényeket vásárolt a nemzeti lóversenypálya beruházásakor. A ló, a lóversenyzés nem csak az ő szívéhez állt közel a családban. A nógrádi Blaskovich Pál például kiváló hajtó hírében állt. A „Hajt mint Blaskovich” szállóige ma is gyakran elhangzik azon a vidéken, visszaidézve azokat az időket, amikor a nemes úr István főherceget vagy magát Ferenc Józsefet szállította rekordsebességgel hat szürkéje által vezetett fogaton. Anekdotaként maradt fenn, hogy a király meg kívánta vásárolni a fantasztikus teljesítményre képes paripákat, ám Pál nem adta el azokat. A lovakért cserébe inkább amnesztiát kért sógorának, Percel Mórnak. Mint tudjuk kérése nem igazán járt sikerrel.
Egy másik Blaskovich, nevezetesen Miklós is nagy lószakértő hírében állt. Lovai a legjobb magyar versenyparipák voltak. Ezt misem bizonyítja jobban, minthogy 307 ezer koronát nyertek gazdájuknak.
A laikusok számára a legismertebb Blaskovich a Kincsem című filmben is megismert Ernő. Mint az előadásból kiderült, a film és a valóság igen távol áll egymástól. Kissé illúzióromboló, hogy Ernő nem igazán hasonlított az őt megformáló Nagy Ervin színészre, Ernő ugyanis meglehetősen alacsony ember volt. A léha, tékozló életmód is távolt állt tőle, inkább kiváló gazdálkodással lehetett jellemezni pénzforgató tevékenységét. Ezt bizonyítja a Pesten építtetett palotája, az öt automobil és a Tápiószentmártonban tartott ménes. Ebből a ménesből, pontosabban Ernő kedvenc kancájától született a világhírűvé vált hosszú lábú sárga csikó is. Ernő nem idegen országból vette a lovat, ahogy a film legnagyobb tévedése elmeséli, hanem tudatos, gondos munka eredménye, száz százalékban magyar tenyésztés. Abban azért a filmnek is igaza volt, hogy Kincsem minden versenyét, azaz ötvennégyből ötvennégyet megnyert. Még a legutolsó megmérettetésén is tíz testhosszal tudott győzni. Nem véletlenül védett a neve. Sikereinek titka talán a trenírozás módszere, esetleg a macska, amely minden versenyére elkísérte és nyugtatólag hatott rá. Ennél azonban biztosabb az a feltételezés, hogy mint a halála utáni boncolásból kiderült, tüdeje másfélszer akkora volt, mint egy normális versenylónak. Csontváza a Mezőgazdasági Múzeumban van kiállítva, szobra a Kincsem park előtt áll, a róla készült festményt a Blaskovich kúria múzeumban tekinthetjük meg. A híres Blaskovich ménes 1944-ig volt meg, ahol mintegy nyolcan évjáratot neveltek fel.
Kincsem teljesítménye azóta is nemzetközileg elismert, utánozhatatlan világrekord. Nemzeti kincsünk és büszkeségünk.
a BerényCafé újságírója.
