A szabadság visszacsempészése

2019-11-29 Demeter Gábor 0 Comments Cry Free, Deep Purple, klubkoncert

Aki szereti a Deep Purple-t, annak a Cry Free koncertjén kötelezően részt kellett vennie, november 22-én, pénteken, a mozi galérián, a Klubkoncertek sorozatában rendezett eseményen.

Zsúfolásig telve a galéria igényes zenét kedvelő, főképpen az idősebb generációt képviselő közönséggel, akik javarészt akkor voltak fiatalok mikor a „mély bíbor” legnagyobb számai születtek.
Aki esetleg nem tudná a Cry Free, egy a 70-es évek ikonikus angol rock zenekarának, a Deep Purple-nek tribute bandája, aki repertoárjában csakis az ő dalait tűzi műsorra, olyan köntösben, hogy így, vagy ettől jobban, csak a nagy előd játssza a saját zenéjét. Mivel a példakép még mindig aktív, a kezdeti korszakától egészen napjainkig adják elő hitelesen nótáikat, olyan Deep Purple élményt nyújtva, amit csak nagyon kevesek tudnak a földkerekségen. Ezért aztán nem is véletlen hogy a „mély bíbor” tagok (Jon Lord, Ian Paice, Nick Simper) is szívesen osztották és osztják meg a színpadot a Cry Free tagjaival.

A lelkes közönség egy hamisítatlan Deep Purple érzés műsort kapott, autentikus felállásban és hangszerekkel, köztük a nélkülözhetetlen egyedi hangkeltő eszközzel, a Hammond orgonával és nem utolsó sorban az eredetihez megszólalásig hasonlító énekhanggal. A látvánnyal a legkisebb mértékben sem foglalkoztak, működésük pusztán a zenéről szólt, ahogy azt a Purple is tette, teszi. Szemmel láthatóan jól szórakozott a publikum és hangját is hallatta a refréneknél. A zenekarból áradt, hogy tényleg megszállottan szeretik amit csinálnak, ez kisugárzott a produkció minden percéből.

A hangzás teljesen korrekt, nem robbantotta le az ember fejét, minden szépen, arányosan szólt. Folyt ének-gitár párbajt dübörgött dobszóló és a billentyűk kezelőjén is „úrrá lett az őrület” Hammond-szólója közben, félig megborítva a súlyos alkotmányt játszott remek szólamokat. A Cry Free rendesen „felkorbácsolta” a nézősereget, a „Burn”-nel indítottak, a „Smoke On The Water”-rel zártak. A két szám között, „a vihar tökéletesen idegen furcsa nőket hozott, akiket meg lehetett fektetni egy fekete éjszakán, űrbéli teherautózás és némi engesztelés után”, a végén határozott visszázást és vastapsot követően még belefért egy nóta.
A Deep Purple számai tényleg képesek begyújtani a szikrát saját jogukon is, maximális alázattal és profizmussal kezelt dalok, lelkes és hangulatos interpretálásuk a Cry Free részéről maradandó élményt adott a hallgatóságnak. Távozóban valaki meg is jegyezte, a mai együttlét és zenekar, a klubkoncertek „tótjóskás” dicső időszakát, és hangulatát idézték, amire szükség volna.