Adyt a szívekbe!

Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából érkezett városunkba Jónás Zoltán, aki a Jászberényi Campus könyvtárában várta az ifjakat, hogy azok szívébe némi huszadik századi költészetet csempésszen.

Az előadó legutóbb Nevető Parnasszussal oldotta az irodalmi közegben előforduló feszültségeket, ezúttal pedig „Ifjú szívekben élek” – in memoriam Ady Endre címmel életre hívott műsorával készült a nagyérdeműnek.

Jónás Zoltán már visszatérő vendég városunkban, a könyvtári, színházi, esztétikai és újságírói tanulmányokat is folytatott művész huszonöt éve készít dokumentum – és portréfilmeket, de még ennél is régebb óta, már harminc éve foglalkozik irodalmi műsorok, pályázatok, kötetek szerkesztésével, így mondhatni bennfentes a témában.

A már jól bevált gyakorlatot követve, ezúttal is zenei kíséret segítségével elevenedtek meg az érzelmek széles skáláját felvonultató lírai sorok. A Svéd Mátyás játéka során felszabaduló emóciók reflektáltak Ady költészetének sajátosságaira, az önértelmező alkotások, magyarságot, emberiséget megszólító művek impulzív frázisait a hegedű fordította le a muzsika nyelvére.
Külön blokkot érdemeltek a jellegzetes szimbólumvilággal élő, szenvedélyes költemények, a francia impresszionista költők keze nyomát magukon viselő szerzemények, és természetesen a magyar irodalmi hagyomány előtt tisztelgő rigmusok. A versmondóval párhuzamosan a sorokban ülők ajkai is megmozdultak, felelevenedtek az iskolai memoriterek rímei, a folyosón unásig ismételt versszakok, melyek így, felnőtt fejjel már egészen új megvilágításba kerültek.

Jónás Zoltán a nagy hatású produkció végén személyes gondolatokkal engedte útjára a közönséget. Zárszavában elmondta, sokáig idegenkedett Ady költészetétől, úgy érezte, túl magasra, a hétköznapi, irodalomszerető ember számára túl messzire helyezték a legendás szerzőt, egy olyan piedesztálra, ahová kevesek merészkednek föl. Évekbe telt, mire megszületett benne az elhatározás, apránként megteszi ezt a távolságot, és elmerül a nyugatos költőóriás gazdag életművében.

Az előadó minden jelenlévőt biztatott erre a döntésre, és hangsúlyozta, bátorkodjunk elcsenni magunknak egy darabkát a fundamentumról lenéző költő soraiból, hiszen történelmi jelentősége ellenére, ő is csak egy ember volt, és ha azt szeretnénk, hogy az elkövetkezendő száz esztendőben ekképp emlékezzenek rá, raktározzunk el egy kis Adyt magunknak, és őrizzük őt közel a szívünkhöz.

Kazsimér Nóra
Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?