Kiváltságlevelek díszkötetben

Exkluzív, jász és kun mezővárosok kiváltságleveleit tartalmazó könyvritkaságot mutattak be október 2-án, a városháza dísztermében. Az ünnepélyes eseményre – mely Jászberény Város Önkormányzata és a 145 éves Jász Múzeum rendezésében valósult meg – Őexcellenciája Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg is elfogadta a meghívást.

A illusztris nagyérdeműt Hortiné dr. Bathó Edit köszöntötte, kiemelten Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceget, a jászok és kunok 19. századi főbírája, Habsburg-Lotharingiai József főherceg, más néven a jászok szeretett nádora ükunokáját, valamint Habsburg-Lotharingiai Krisztina főhercegnét, Bajor királyi hercegnőt.

Az igazgató asszony bevezetőjében hangsúlyozta, a jászok napjainkban is az élen járnak, elég, ha a rendkívül erős jász öntudatra, a gazdag és sokszínű hagyományőrzésre, a magas szintű művészeti tevékenységre, vagy a jászságról szóló könyvek kiadására gondolunk. „A Jászság irodalma hatalmas, minden évben három-négy könyv is napvilágot lát, melyek révén még alaposabban megismerhető a jászok történelmi múltja, életmódja, szokásai, hagyományai, és jelenkori élete is. E becses könyvek sorában meg kell említenünk azt az esztétikus, bársonykötéses díszsorozatot, amelynek ötödik kötete éppen ez év őszén jelent meg. E sorozat megálmodója és életre hívója dr. Csáky Imre címertörténész, az MTA köztestületi tagja.” – tudhattuk meg Hortiné dr. Bathó Edit tájékoztatójából. A sorozat a levéltárak felbecsülhetetlen értékű anyagait, a jászság hét mezővárosának – Jászberény, Jászalsószentgyörgy, Jászapáti, Jászárokszállás, Jászfényszaru, Jászkisér valamint Jászladány – I. Lipót, Mária Terézia és I. Ferenc által aláírt tíz kiváltságlevelét foglalja magába, melyekből mindössze négy darab maradt fenn eredetben. A sorozat egyik ékköve az 1745. május 6-án, a jászok és kunok részére kiadott redemptios oklevél.

Mint azt a bevezetőből megtudhattuk, a 18. században több jász település is viselte a mezővárosi rangot, mely előjogot vagy a földesúrtól, vagy pedig – mint a Jászság esetében is – a királytól lehetett megszerezni. A legfontosabb mezővárosi rangot biztosító kiváltság a vásártartási jog volt. Az adott településen évente kettő vagy négy alkalommal megrendezésre kerülő állat és kirakodóvásár a helyi társadalom fontos eseményének, egyben a társas élet egyik jeles alkalmának számított. Az utolsó kötet az említett települések vásártartási kiváltságleveleit tartalmazza eredeti formában latin nyelvezettel, illetve magyarra fordított változatban is.

Őexcellenciája örömét fejezte ki, hogy részt vehet a jászok és kunok oklevéltörténetét bemutató könyvsorozat befejező kiadványának bemutatóján. Biztosította a megjelenteket, hogy ükapja, József nádor most is elégedettséggel tekint le az általa oly nagy becsben tartott jászokra és kunokra.

„Nem hiába szerette a jászokat és kunokat, nem hiába volt a népük grófja és főbírája, hiszen az idő megmutatta, hogy a mai napig is méltók erre a szeretetre. Mindig keményen dolgoztak azért, hogy ellássák az országot élelemmel, aminek következtében Magyarországot a 19. században az osztrák magyar birodalom éléskamrájának nevezték. Derekasan kivették a részüket a haza védelmében is, hősies helytállásukról, példamutató bátorságukról magam is sokat olvastam nagyapám, József Ágost főherceg első világháborús naplóiban.”

A múlt visszaidézését követően szólt a jelen küldetéséről is. Ahhoz, hogy a mai viszonyok között megtartsuk magyarságunkat, vissza kell tekinteni, fel kell tárni elfelejtett értékeinket, hagyományainkat és azokat ápolni, védeni szükséges. A főherceg által megosztott anekdota szerint Napóleon megkérdezte Talleyrand külügyminisztert, hogyan tudna úrrá lenni a magyarokon, mire annak válasza így hangzott: felség, régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék a múltjukra, vedd el a nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz.

Habsburg-Lotharingiai Mihály úgy látja, vannak, akik most is meg akarják fosztani a nemzetet, mely ellen a legjobb stratégia, ha őrizzük szép hagyományainkat, és kutatjuk, ápoljuk a múlt emlékeit. „A jobb magyar jövőbe vezető úton segít az a nagy munka is, melynek kézzel fogható megnyilvánulása a most megjelent kötet.” – zárta gondolatait, majd átadta a szót Szabó Tamás polgármesternek, aki az elmúlt kilenc évet értékelte a Jászság történelméről megjelent alkotások tükrében.

A gondolatokat dr. Csáki Imre címertörténész, a sorozat szülőatyja fűzte tovább. Beszédében hálával fordult többek között Jászberény város képviselő testületéhez, a Jászság polgármestereihez, a Jászsági Önkormányzatok Szövetsége jelenlegi és korábbi elnökeihez, és nem utolsó sorban Hortiné dr. Bathó Edithez, aki önzetlenül támogatta a tudományos kutatást. Hangsúlyozta, az öt év alatt megszülető kiadványok nem pusztán a jász és kun történelem tudományos igényű forrásai, hanem külső megítélés szerint míves munkák is. A továbbiakban a 17-18-19. századi Habsburg, illetve Habsburg Lotharingiai magyar királyunk által aláírt és kibocsátott okleveleket felölelő sorozat utolsó részének képes ismertetője, majd dedikálással egybekötött könyvvásár következett.

 

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?