Egy év feltárásai

Az ősembertől a honfoglalókig címmel tartott beszámolót a tavalyi esztendő munkálatairól és azok eredményeiről Gulyás András Zoltán, a Jász Múzeum régész-muzeológusa szeptember 19-én, csütörtökön.

Ahogy Gulyás András fogalmazott, a 2018-as év roppant sűrű esztendő volt régészeti szempontból a Jász Múzeumnak, melynek kapcsán az elvégzett munkák mellett a kifejlődőben lévő projektekre és az idén elért eredményekre is kitért.

Az elmúlt év a süvegcsúcs lelőhelyének kutatásával vette kezdetét. 2017-ben rendkívüli jelentőségű leletegyüttessel, a Hajzer Kálmán pusztamonostori lakos által átadott, honfoglalás-kori süvegcsúccsal, valamint a több hozzá kapcsolódó honfoglalás-kori tárggyal bővült a Jász Múzeum régészeti gyűjteménye. A lelőhely – a 31-es út melletti homokbánya területe – beazonosítására a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Intézetével közösen végeztek próbafeltárást dr. Türk Attila tanszékvezető közreműködésével.

A következő régészeti munkára áprilisban került sor, amikor Kerékgyártó Gyula felhívta a figyelmet egy, a Hűtőgépgyár melletti építkezés területén fellelhető régészeti helyre, ahol később objektumok foltjait vélték felfedezni. A területen mentőfeltárást végeztek, melynek eredményeképpen nyolc objektumot bontottak ki. „A feltárás során egy késő-bronzkori, úgynevezett halomsíros kultúra településének egy részét tártuk fel, amiben szakrális temetkezési gödrök kerültek a felszínre.” Az elsőszámú gödörben legalább három felnőtt ember maradványai kerültek elő, egy nagy méretű tárolóedénnyel egyetemben. A második és a harmadik gödörben 1-1- fiatal férfi vagy nő maradványai nagy méretű tárolóedénnyel. Egy sírban egy szétroncsolt csontváz maradványait is sikerült kibontani.

Két kisebb méretű gödrön kívül még egy kemencét is sikerült a felszínre hozni, több bögrével és tállal a belsejében. A feltárás során nagy mennyiségű kerámia került a Jász Múzeum gyűjteményébe. A csontanyag egy tudományos kutatói pályázatba kerül be, ahol több vizsgálatot is végeznek majd rajta.” – számolt be az eredményes ásatásról az előadó, majd hozzátette, még két további objektumot sikerült kibontani jelentős mennyiségű régészeti leletanyaggal. „Ez volt az első olyan ásatás Jászberényben, amely országos visszhangot kapott.”

A folytatásban az áprilisban, Jászfényszarun megkezdett régészeti munkába avatta be a hallgatóságot a múzeum munkatársa. A városvezetés kérésére két hónapon keresztül 3.000 m2 területen végeztek munkálatokat, ahol egy római császárkori, szarmata telep részleteit, 1483 objektumot sikerült feltárni, 1947 bontási egységgel. A szarmata településhez tizenegy kemence és harmincöt épület tartozott, utóbbiak között sokféle szerkezet előfordult.

„Az objektumok nagy része az épületekhez tartozó gödör és árokrendszer volt. Öt alkalommal egy-egy gödörben teljes kutyacsontvázat figyeltünk meg, melyeket anatómiai rendben helyeztek el a gödör aljára. A terület középső, legmagasabb pontján egy nagy üres tér volt, melyet több, nagyobb oszloplyuk vett körbe. Meglehet, hogy egy karámnak a maradványait figyeltük meg. A terület északkeleti részén négy, egymáshoz közeli, nagyméretű kutat sikerült megfigyelni. Ezek a kutak széles, csekély mélységű kutak voltak, melyeket az állatok itatására használhattak.” – részletezte a feltárást Gulyás András.

A feltárás során több, a Jász Múzeumhoz szorosan kötődő fémkeresős is segítette a munkát. Közreműködésükkel egyéb fémtárgyakat, fibulák mellett több olyan érmét is sikerült megmenteni, melyek a település életének idejét, második századtól negyedik századig segítenek meghatározni.

Az előadó kiemelte, a jászfényszarusi feltáráson meglepetésükre több honfoglalás kori sírt tártak fel, sőt, rábukkantak a Jászság első szablyás sírjára is. A középkorú férfit hosszú, 96 cm-es szablyájával és tarsolyával temették el, amelynek záró lemeze akkor a negyedik volt a Kárpát-medencében. A tárgynak, – tette hozzá a régész – nagyon jó párhuzamai vannak a Volga-Ural folyók környékén. A férfi mellett egy fiatal fiú feküdt nyilakkal eltemetve, valamint az övén egy nagyon ritka tárgy, egy kecskeszarvból készült pontkörös díszítésű bogozó lógott. A későbbiekben még két honfoglaláskori sír került a felszínre. Egy fiatal fiú részleges lovastemetkezéssel eltemetett sírja, ruhadíszekkel, valamint egy nő teljesen szétszántott sírja, melyet két éve Kovács Péter, a Damjanich Múzeum régésze már próbált megtalálni.

További két korszak emlékeit is feltárták, több őskőkori kőeszköz, négy pattinték, továbbá tizenhat kőeszköz és egy oszlophely került a felszínre. „A területen összesen kilencvenhat kőeszközt, magkő és pattintékot tártunk fel, emellett még egy oszlophelyet. A terület kb. 12-14.000 évvel ezelőtt vadásztábor volt. A lelőhely különlegességét az adja, hogy nagy felületű feltáráson nem szoktak paleolit emlékeket találni. Nekünk sikerült megfogni egy ilyen vadásztábor maradványait.” A Jászfényszarusi feltárással párhuzamosan a Trend Kft mellett egy mezolit lelőhelyen találtak több kőeszközt.

Jászjákóhalmáról néhány korong alakú lószerszámdísz került elő, így ott is látogatást tettek, a kis felületű feltárás a X. század második felére datált, nagy kiterjedésű és gazdag temetőt sejtetett. Itt idén tavasszal folytatták a kutatást, ekkor azonban már csak szétszántott sírokat találtak leletanyag nélkül.

Időközben közös projektet indítottak el Jászdózsa-Kápolnahalmon az MTA Régészeti Intézetével, melyben célul tűzték ki a halmot körülvevő bronzkori külső telep megismerését. A szisztematikus terepbejárások során előkerült leletanyagot idén dolgozták fel, mely munka eredményét októberben kívánják nyilvánosságra hozni. Az előadás folytatásában magunk mögött hagytuk a terepmunka világát, és a projektek – melyekben a Jász Múzeum részt vállalt – bemutatása következett.

Az első ilyen projekt a süvegcsúcs természettudományi eszközökkel való megismerése volt. A Magyar Nemzeti Múzeumban vizsgálták meg a csúcsot, készítettek róla endoszkópos felvételeket. Miskolcon, a Miskolci Egyetem Metallurgiai Tanszékén elektronmikroszkópos vizsgálatnak is alávetették a süvegcsúcs kupakját, mely alapján megállapították, hogy csontenyvvel ragasztották össze a két elemet.

Az elmúlt esztendőben Jászboldogháza – Csíkosi határrészében a száz évvel ezelőtt előjött római katonai sírkő lelőhelyet tekintettek meg. A helyszínen Árpád- és középkori anyagot találtak, de jövőre szeretnék a Zagyva másik oldalát is megkeresni. Két fémkereső Pusztamonostort kutatta, a falu névadójának a helyét keresték, eddig nem sok sikerrel, azonban több lelőhelyet is behoztak, több száz tárggyal.

Ősszel Jászfelsőszentgyörgy – Pusztakerekudvar lelőhelyen jöttek rá, hogy a középkori földvárként regisztrált létesítményen kőtorony is volt, Steuer István és Kubon Péter fémkeresősök pedig III. András denárt találtak rajta, valamint a falu területén egy Kálmán denárt. „Ebből tudjuk, hogy a vár már az Árpádok ideje alatt állt, használatban volt. A későbbi kutatás feladata az, hogy a majd nyolc méter magas földvár történetét pontosítsa.”

Tavaly országos konferenciát is tartottak. Dr. Stanczik Ilona régész, a Jászdózsa – Kápolnahalom bronzkori lelőhely kutatója idén lett volna hetvenöt éves. Az ő emlékére rendeztek kétnapos konferenciát, amelyre az ország, és Erdély legfontosabb bronzkoros kutatói jöttek el.

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kazsimér Nóra

Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?