Egy festmény felfedése
Október első napján, immár ötödik alkalommal volt a Szikra Galéria A hónap műtárgya programsorozatának vendége a Sáros család. A művészetbarátok és Sáros András festészetének tisztelői ismét megtöltötték a kávéházat, hogy egy kellemes beszélgetés mellett közelebbi kapcsolatba kerüljenek a mester Hídépítés című művével.
A program a házigazda, Szikra István köszöntését követően a hagyományokhoz híven a Palotásy János Zeneiskola prezentálásában az intézmény növendékeinek oboajátékával és Réz Lóránt zongoraművész műsorával nyitott. A zenei képek befogadását követően a képzőművészeti alkotás értékelésére a festőművész fia, Sáros László György DLA Ybl-díjas építész, egyetemi tanár, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja vállalkozott.
Sáros László György humorral átszőtt érdekfeszítő előadása rendhagyó módon közelített a bemutatandó mű felé. Mindenekelőtt a festmény születési évének, 1965-nek a legfőbb eseményeit tárta a hallgatóság elé. Kronológiai összeállításában felsorolta az ötvennégy esztendővel ezelőtti világ érdekes eseményeit, így helyezve el a képet a történelem síkjában. Míg Jászberényben a festmény dokumentálása szerint a Zagyván hidat építettek, addig például Alekszej Leonov végrehajtja az első űrsétát a Voszhod–2 űrhajó fedélzetéről, meghiúsítják Bulgáriában a Todor Zsivkovval szembeni maoista puccskísérletet, 35 ezren tüntetnek Washingtonban a vietnámi háború ellen, a New York-i világkiállításon elássák a második Westinghouse időkapszulát, melynek tervezett kinyitási ideje 6939, elhunyt Churchill – és Sáros László György sikeresen leérettségizik.
Miután a korban elhelyeztük a festményt, megpróbáltuk a térben is meghatározni egy interaktív játék keretében. A közönség többféle tippet felvetett a helyszínt illetően. Az előadó szerint egy Szövetkezet úti hidat ábrázol a festmény, ám semmiképp nem a mostanit, hiszen az nem egy ív szerkezetű. A háttérben látható világos szocreál kocka épület mégis a volt Pártház épületére emlékeztet, de valószínű egy elképzelt perspektívából. A valóságon túl sokkal fontosabb a kompozíció, amely a színeiben vidám hangulatú képet egy klasszikus boríték stílusba szerkeszti az alkotás közepét átszelő hídtartó gerendák ábrázolásával. Az Andráskereszt formájú kivetített vonalak a kép sarkaiba mutatnak, amely a könnyed hangulatú képet mégis statikussá és komollyá teszik. A formák és vonalak játéka a víz tükrében megismétlődve még inkább statikussá teszik a festményt. A plasztikusság, az árnyékábrázolás, a szigorú ecsetkezelés, az emberábrázolás tipikus Sáros
András jegyeket mutat. Az emberi alakok megjelenése külön szót érdemel Sáros festészetében, mert az nem csak egy emberi léptékre, de külön szeretetre is utal.
A továbbiakban Metykó Béla helytörténeti kutató avatott be Sáros András életének egy szeletébe a sajtóban és egyéb kiadványokban megjelenő írások tükrében. Az előadó ezúttal egy évfordulóhoz, a Főtemplom újjáépítésének ötvenedik évfordulójához kötötte beszámolóját, annál is inkább, mert Sáros András tevékenyen részt vett a Jászság ékkövének helyreállítási munkálataiban.
A képzeletbeli időutazás 1956. november 4-ig vitt vissza, arra a napra, amikor lelőtték templomunk Szent Koronával ékesített tornyát. Sáros András már novemberben festményen megörökítette a pusztulást. A súlyos károkat szenvedett műemléket 57-ben ideiglenes tetővel befedték, majd a helyreállítási munkák elkezdéséig 13 évet kellett várni. A templom sebeinek begyógyításában a Műemlékvédelmi Bizottság, amelynek vezetője Sáros András volt, tevékenyen részt vett. Metykó Béla illusztrációk kíséretében végig vezette a hallgatóságot az abban az időben korántsem egyszerű újjáépítési folyamaton, amelyben Sáros András minden követ megmozgatva tevékenykedett.
A folytatásban a festőművész grafikus pályát választó gyermeke, Sáros András Miklós Munkácsy díjas művész emlékezett vissza néhány szóban a közte és édesapja között húzódó szeretettel és szigorral átszőtt kapcsolatra, a szárnyait bontogató ember és a tapasztalt művész párbeszédére. Kuriózumként saját különleges technikával készült képei alkotófolyamatának kulisszatitkaiba engedett betekintést.
A festőművész lánya, Katalin is jelen volt, aki szintén megosztott néhány emlékmorzsát az édesapjával együtt töltött jászberényi évekből. A Tokajból származó meny, László felesége, Tenkács Márta építész is szót kért. Ő a festőművész egykori jászberényi szomszédjával, Dezső Györgyel összebeszélve egy tokaji utcát ábrázoló festményt mutatott be a tulajdonos társaságában.
A rendezvény innentől kezdve kötetlen beszélgetéssel, borozással, a festmények közelebbi szemrevételezésével folytatódott az előzőekhez hasonló oldott hangulatban.
a BerényCafé újságírója.
