Sára Sándorra emlékezünk

2019-10-03 Munkatársunk 0 Comments elhunyt, magyar filmművészet, operatőr, rendező, Sára Sándor

Szeptember 22-én, vasárnap hunyt el Sára Sándor, a magyar filmművészet meghatározó alakja. Az operatőrként és rendezőként is filmtörténeti klasszikusokat jegyző alkotó 85 éves volt.

„A nemzetéért aggódó, a történelmi traumák feltárásával gyógyító művész volt, akinél a nemzet, a magyarság, a népi kultúra esztétikai kompozícióként, emlékezetpolitikai gondolatként fogalmazódott meg, s nem ideológiaként, korteskedést kísérő handabandázásként.” – írja az 1933-ban született művészről Gelencsér Gábor az Élet és Irodalomban.

A kétszeres Kossuth- és Balázs Béla-díjas alkotó gazdag életutat hagyott maga mögött, sokoldalú munkássága és elnökségi felügyelete alatt a Duna TV értékközvetítő kulturális televízióvá vált. Munkája része volt a hazai filmklub hálózat létrejötte is, melynek immár 2013 óta Jászberényben is létezik egy tagja. A Jászság egyetlen mozija, a Lehel Film-Színház megújulásakor átadott, főként független fesztiválfilmeket közvetítő kistermének neve tovább őrzi a jeles operatőr, filmrendező és fotóművész emlékét városunkban. Sára Sándor több szálon is kötődik Jászberényhez, anyai nagyapja a városban dolgozott vasutasként, ő maga pedig középiskolai tanulmányai révén kötődik a településhez.

A Nemzet Művésze 1933. november 28-án, a Galga-menti Turán látta meg a napvilágot. Édesapja aljegyzőként, majd Ikladon jegyzőként dolgozott. Középiskolai tanulmányait Jászberény után Aszódon folytatta, 1952-ben tett érettségi vizsgát, ekkor határozta el rendezőnek készülő osztálytársa hatására, hogy operatőr szakra felvételizik a Színház- és Filmművészetire. Gaál Istvánnal közös vizsgafilmjüket, a Pályamunkásokat Sára Sándor fényképezte, a filmetűd 1959-ben a bécsi Világifjúsági Találkozón aranyérmes lett.

A hatvanas években enyhülni kezdett a belpolitikai helyzet, ezért Huszárik Zoltánnal csatlakoztak a Balázs Béla Stúdió fiatal alkotókból álló csapatához. Pályája elején operatőrként főként dokumentarista jellegű rövidfilmeket forgatott, majd a rendezés felé a 17 perces Cigányok című alkotással fordult. Filmjeiben korának érzékeny témáit igyekezett megjeleníteni – a kényes pontok miatt csak évekkel később láthatta a nyilvánosság filmjeit – melyre jó példa a tanyasi életről szóló Vízkereszt, vagy az ingázókkal kapcsolatos Oda-vissza.

Magyarországon a rövidfilmjei által bezsebelt nemzetközi sikerek tették ismertté. Első nagyjátékfilmjét 1968-ban rendezte meg Feldobott kő címmel. A Csoóri Sándorral közösen írt – önéletrajzi motívumokban is bővelkedő – film főhőse egy fiatalember, akinek eszmélődése a magyarországi sztálinizmus legkomorabb időszakára esik. A játékfilmes bemutatkozást később olyan munkák követték, mint a Holnap lesz fácán, a Nyolcvan huszár, a Tüske a köröm alatt, a Könyörtelen idők, a Vigyázók, legutóbb pedig A vád.

A rendszerváltás közeledtével visszatért a dokumentumfilmhez. A televízió megbízásából készítette a 2. magyar hadsereg tragédiáját felidéző 25 részes Krónika című dokumentumfilmet, illetve ennek moziverzióját, ami Pergőtűz néven jelent meg. A sorozatot csak a szovjet csapatok kivonulása után hagyták levetíteni. 1984–1985 között Bábolna múltjáról és jelenéről forgatott nagyívű szociográfiát, amiért a XVIII. Magyar Játékfilmszemlén elnyerte a Társadalmi zsűri fődíját.

Ezt követően figyelme azokra a kollektív történelmi fájdalmakra irányult, amelyekről évtizedeken keresztül tilos volt nyilvánosan beszélni. 1993 tavaszán Csoóri Sándor felkérte az akkor induló Duna Televízió vezetésére. Végül Lugossy Lászlóval és Hanák Gáborral hármasban alakítgatták az új intézmény szervezetét, műsorszerkezetét. Hét éven át volt a televízió elnöke.

Filmjeit több mint félszáz országban vetítették, és számos hazai és nemzetközi fesztiválon tüntették ki díjakkal.