Felfedezők délutánja

Idén is csatlakozott a Jászberényi Városi Könyvtár a Kutatók éjszakája országos programsorozathoz, mely minden évben sok tudóspalántát vonz a változatos helyszínekre. Ez alkalommal könyv – és csillagász bemutatón, meseszínházi és madár érdekességeket felölelő előadáson szívhatták magukba a szakértelmet az érdeklődők.

A beharangozott előadók sorában elsőként az őszi író-olvasó találkozókat megnyitó Réti Lászlót köszönthettük a könyvtár kamaratermében. A rendőrtisztit végzett egykori nyomozó nem titkoltan korábbi hivatásából merít inspirációt főként krimi műfajban íródó könyveihez, melyekből évente akár több is kikerül a termékeny szerző kezei alól. Elmondása szerint a rendőrök – bár ezt nem afféle romantikus alkotásként kell elképzelni –, rengeteget írnak. Benne harminc évvel ezelőtt fogalmazódott meg az a törekvés, hogy unokáira izgalmas történeteket hagyjon.

– Töprengtem, mit tudnék felmutatni, valami kézzel foghatót, ami az én szakmámban azért nem olyan egyszerű. Megpróbáltam könyvet írni, ez számomra is kihívás volt, hogy véghez tudom-e vinni. Végül szerencsém volt, mert az első email kör után az egyik kiadó meg is vette – idézte vissza szárnypróbálgatásait a szerző, aki eleinte még, a „sznobfaktor” hatására – jobban leveszünk egy krimit a polcról, ha angolszász név van rajta – álnéven publikálta a bűnügyi sztorikat.

Az irodalmi kérdezz-felelek során olyan információmorzsákat csipegethettünk fel, mint hogy általában két hónap kell egy új történet megírásához, van olyan eset, mely teljesen megtörtént eseményeken alapul, vagy hogy a szerző gyakran csen el valóságelemeket ismerőseivel, barátaival megtörtént élethelyzetekből. A több mint tíz művet jegyző Réti László a külföldi kiadás gondolatával is kacérkodik, mely irányba megkezdődtek a kiadói tervezgetések.

Már a meghirdetett időpont előtt bevették a harmadik emeleti folyosót a Majzik Lionel földöntúli fotográfiáira kíváncsi csillagászbarátok. A tehetséges asztrofotós Utazásom az égbolt csodái között címmel tartott előadást a díjnyertes felvételek elkészítési folyamatáról. A jászberényi főiskolán végzett fiatal tanárt gyermekkorától foglalkoztatta a csillagászat, nagy álma volt, hogy egyszer megörökítse a csodálatos égi objektumokat.

A képszerkesztésben is otthonosan mozgó Lionel lapunknak elárulta, egyszerű, belépőszintű tükörreflexes géppel – természetesen annál professzionálisabb távcső segítségével – készülnek a nem mindennapi alkotások. Mint megtudtuk, a csillagközi jelenségek megörökítésének fő helyszíne a művész szülőhelye, vagyis a Tápióság, ugyanakkor legújabb, személyes kedvence mégis az a fotográfia, melyet a Dolomitoknál kattintott.

Asztrofotóival több hazai és nemzetközi elismerést is bezsebelt már, a greenwichi Királyi Obszervatórium által kiírt nemzetközi versenyen elért sikerére a legbüszkébb. A kategóriájában legjobbnak ítélt, a növekvő Holdat ábrázoló fényképe is – további tizenhat galaktikus fotóval és asztrotájképpel egyetemben – megcsodálható az október 11-ig látogatható tárlaton.

A baglyok egész arcukkal érzékelik a hangokat, elhagyott fészkeket vagy odúkat használnak, csontos üregük miatt szemüket nem tudják forgatni, de fejüket képesek akár 270 fokban is elfordítani. Ilyen, és ehhez hasonló érdekességeket tudhattunk meg a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őrétől, egyben a jászberényi Sasközpont vezetőjétől, aki tollas cimborájával érkezett az eseményre.

A baglyok évezredek óta kulturális szimbólumok, Franciaországban barlangrajzokról, Egyiptomban hieroglifákról köszönnek vissza, Magyarországon – ami a népi hiedelmeket illeti –, a halálmadár szerepkör jutott nekik. A mendemondát valójában egy, a bagolyfélék családjába tartozó faj, nevezetesen a kuvik indította el. Az év madara díjat is magáénak tudható szárnyasról az a hír járja, hogy ahol csak megszólal, ott haláleset történik. A jelenségnek természetesen megvan a maga tudományos magyarázata: a haldokló szobájában égő villany odavonzotta a rovarokat, azok pedig felhívták magukra a ragadozók, így például a kuvik figyelmét.

Az interaktív, ismeretterjesztő bemutatón nem csupán a Népmesepont nemezből készített fülesbaglyát tanulmányozhattuk, de a Juhász Tibor által megismertetett uhunak köszönhetően bagolyfül keresésre indultunk, puha tollat tapintottunk, sőt, a bátrak még kézre is vehették az este sztármadarát.

Kilenc óra után, a Kutatók Éjszakájának utolsó állomásaként Bukovics János, a Birinyi mesekör bohókás trubadúrja Csíki Lóránttal és Pintér Zsolttal karöltve nevettette meg az ébren maradókat. Az előadók, már a jól megszokott módon egy felnőtteknek szóló színházi előadással készültek a hallgatóságnak, melyben élőszavas mesemondás révén elevenedett meg a színes magyar folklórkincs. Erderádó című műsorszámukhoz hazugságfabulákból merítettek, a fantázia világából kölcsönvett élethelyzetekről, vad fordulatokról anekdotáztak. A hajmeresztő esti mesék remek záró momentumai voltak a mozgalmasra sikeredett péntek délutánnak.

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kazsimér Nóra

Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?