Számunkra az igazi siker a jó játék

Sűrű napjai vannak mostanában Oszvald Nándornak. Egyetlen hét alatt csak nálunk az újságnál három esemény miatt is szóba került lapindításkor. Ötvösművészként kegytárgyakat restaurált, klubelnökként a Szeles Péter tornáról tájékozódtunk tőle. Ez már a múlt (hét) megjelent anyagai, most pedig a röplabda szezon indulása kapcsán kerestük meg.

A Szeles Péter tornát sikerült megnyerni, ahogy meg is írtuk. Elégedett?

Nagyon jó volt a felkészítési tornának az időzítése, és noha az eredmény is hasonlóan pozitív, mélyre menő következtetéseket nem akarunk ebből levonni. Nem gondoljuk, hogy miénk lesz a bajnokság, de jól halad a felkészülés, és a lányok is egyre inkább összeérnek. A csapatok is erősek voltak, részünkről pedig érezhető volt, hogy Shafi, a feladó lányunk még az azeri csapattal játszott az Európa bajnokságon. Ehhez képest a hétvégi meccsen rutinosan helyt állt. Azt tudni kell, hogy egy játék során a feladó az irányító. Ő dönti el, milyen magasan adja föl a labdát, és kinek, tehát ez az egyik legfontosabb poszt. Ha rossz feladód van, hiába vannak jó játékosaid, nem tudsz velük mit kezdeni. Miután csatlakozott hozzánk Shafi – aki 27 esztendős, nagy tapasztalatokkal rendelkező játékos – az egyből meglátszott a csapat munkáján. Meg is lepődtek a szlovákok, hiszen a múlt héten még szoros meccset játszottunk, most meg könnyűszerrel lenyomtuk őket.

Milyen lesz az idei extra liga mezőnye, az ellenfelek?

A Kaposvár nagyon beerősített, ugyanis óriási pénzbeli támogatást kaptak. Edzőjük az a Szasa Nedelkovics, aki jelentős nimbuszban van Magyarországon, és olyan csapatot épített föl, hogy bajnok esélyesként aposztrofálja magát Nyíregyháza és Békéscsaba mellett. Békéscsabai tartózkodása alatt bajnokságot is nyert, tehát valóban letett már valamit az asztalra. Amikor megtudta, hogy megvertük az Újpestet, kocsiba ugrott, hogy rögzítse a mérkőzéseinket, de Péter, a lányok edzője ezt szigorúan megtiltotta. Ez is a taktikához tartozik, ahogy mások igyekeznek rejtegetni, hol tartanak.

Az jó jel, hogy veszélyesnek tartja a berényi csapatot? Tényleg így van?

Jelenleg öt olyan csapat szerepel majd az extra ligában, akik elképesztő pénzösszegekkel rendelkeznek, melyekhez nem kis elvárásokat támasztanak. Ha valaki nem jut be a magyar kupa négybe ezek közül a csapatok közül, tehát ha nem mutatnak fel eredményt, évközben is elbocsátások várhatók. A sorsolás egyébként már megtörtént, és ha megfelelően játszunk, mi benne leszünk a legjobb négyben. Öt csapatból nem lehet mindenki első, de mi remélünk. Nem titok, hogy szeretnénk meglepetést okozni. Remélhetőleg néhány edzőnek meghúzzuk a bajszát, hogy azt mondhassák, nézzétek, rengeteg pénzt adtunk, és itt vannak a Jászberényiek, akiknek nincs ennyi, mégis megvertek benneteket. Ebben szeretnénk kicsit fricskázni.

Mindennek az alapja a befektetett munka, az edzések. Erre azért szokott panaszkodni.

Jelenleg két órát edzenek a lányok délelőtt kint az Electroluxnál, illetve délután négytől hatig a Bercsényi sportcsarnokban. A többi csapatnak, már mindenkinek saját csarnoka van, Kaposvárnak például most készült el az új arénája. Eddig egyébként nekünk sem volt probléma, mert nem volt iskolaszezon, most már a diákok három óráig veszik birtokba a termet a testnevelés órák okán. Mi négytől hatig vagyunk, hat órától jönnek a kosarasok, ők kilencig lehetnek. Télen pedig a focisták is beszorulnak a fedett pályára, mi pedig veszítünk fél órát az edzési időből, ami egy extra ligás csapatnál nagyon kellemetlen.

És akkor még nem beszéltünk az utánpótlásról…

Azt tudni kell, hogy nem csak a felnőtteknek, a kicsiknek is minden nap vannak edzések, csak esetükben ez nem másfél-két óra, hanem rögtön iskola után maximum háromnegyed, vagy egy. Tehát véget ér az iskola egykor, kettőkor, és már mehetnek is be a kisterembe, ahol elsősorban a labdához szoktatják őket, hogy mikorra odaérnek, és tizennégy-tizenöt évesek lesznek, akkorra már rendelkezzenek egy biztos, ráépíthető tudásszinttel.

Így már érthető, hogy miért lenne fontos a saját csarnok. Ennek az ügye hol tart?

A 9400 négyzetméteres terület – melyen az új sportkomplexum felépül majd – megvásárlása folyamatban van, csak generál kivitelezőt kell keresni, vagyis egy kimondottan építőipari céget. Olyan csarnokot szeretnénk létrehozni, mely a későbbiekben is üzemeltethető, kiadható, így a tervezésnél nagyon fontos, hogy olyan koncepció szülessen, mint például a Fradi csarnok, csak kicsiben. Egy kisebb pláza elférne Jászberényben, shoppal, kifelé és befelé nyitható vendéglátó egységgel, konditeremmel, különféle sportoknak megfelelő termekkel tudom elképzelni az épületet. Reggel elkezdődnének az edzések már nyolckor-kilenckor, jöhetnének az iskolák délelőtt, délután meg a nagyoké lenne a főszerep. Ez valószínűleg egy másfél, két milliárdos beruházás lesz, de ha elkészül, a tulajdonjog a városé.

Ezt miért fontos kiemelni?

Én mindig hangsúlyoztam – a polgármester és a testület előtt is –, hogy ez sportklub, nem pedig fociklub, ami valakinek a tulajdonában van. Ez a jászberényi önkormányzat sportklubja. Mi megvesszük a telket magunknak, fölépítünk egy csarnokot, amit tizenöt évig kell röplabda célokra használni, de azt követően a városé a lehetőség. Az ígéret az, hogy tíz év alatt elkészül a csarnok, de ezt minél inkább szeretnénk leszűkíteni. Mivel a csarnok TAO-ból készül, a szövetségnek elszámolással is tartozunk, jóvá kell hagyniuk, hogy olyan épületet húzzunk föl, ami minden elvárt szempontból megfelelő. Természetesen nem fogunk versenyezni azért, hogy nálunk legyen egy kupadöntő, ugyanakkor azt szeretnénk, hogy le tudjanak hozni egy U17, vagy U19-es európai challenge kupát.

Minduntalan előkerül az utánpótlás most a beszélgetés során. Ennyire a középpontban vannak?

Amikor legelőször ültünk le Alvári Csaba főépítésszel, és arra kértem, javasoljon egy városközponthoz közeli, jól megközelíthető helyet, akkor a sportolók voltak az elsődleges szempont. Olyan hely kellett, ahová a közönség könnyen kijut, és a kerékpárral közlekedő gyerekek is biztonsággal meg tudják közelíteni. A választott telekhez védett útvonalon tudnak eljutni. Nemrég rendeztünk egy tornát a gyerekeknek, ahol két pályán folyamatosan mentek a meccsek. Körülbelül hét-nyolc csapat volt meghívva, tizenöt-tizenhét éves korosztályos csapatok. Az elmúlt hétvégén a Szeles Péter tornával párhuzamosan a gyermekkorosztály Szolnokon mérkőzött és második helyezett lett. Fontos tudatosítani, hogy nem csak a felnőtt csapat van, jelenleg 240 gyermek játszik az utánpótlásban, akik ugyanúgy korosztályos versenyekre járnak minden hétvégén. Egymást érik az edzések, versenyek.

Kosaras berkekben hallottuk, hogy A és B csapatokban gondolkodnak. Ezt mit jelent a gyakorlatban?

Az a cél, hogy legyen egy A és egy B csapat, mely kategorizálás nem a minőséget fogja jelenteni. Azt találtuk ki – ugyanis nagyon sok olyan tehetséges lány van, aki okos és azért hagyja abba a röplabdát, mert egyetemre megy –, hogy akinek nem fér bele az idejébe minden nap az edzés, a hétvégi versenyek, azoknak se kelljen teljesen elengedni a kezét. Ezért találtuk ki azt, hogy akkor ezek a lányok az úgynevezett B csapatban edzenek majd. Tőlük nem várunk el olyan eredményt, hogy megnyerjenek minden mérkőzést, mert nem fognak tudni úgy fejlődni, mint az a csapat, akik ráteszik az életüket, hogy röplabdások legyenek. Lesz egy olyan csoportunk, akik inkább tömegsportban gondolkodnak, szeretnek röplabdázni, mert jó a csapat, kell a testmozgás, miközben a másik, vagyis az A csapattól azt várjuk el, hogy számukra a teljesítmény, a röplabda legyen az elsődleges.

A csarnokra még sokat kell várni. Vannak közelebbi, belátható sikereik a meccseken kívül is?

Év végére várhatóan lesz három kis és egy nagy buszunk is, amelyekkel könnyebb lesz a logisztikánkat megszervezni, és nem utolsó sorban sokat spórolunk. Az igazi siker persze hétről-hétre, meccsről meccsre a jó játékunk lehet. Ebben nagyon bízunk!