Egység a sokszínűségben

2019-09-26 Kazsimér Nóra 0 Comments Jászság Népi Együttes, JNE, Makaó, Szűcs Gábor, táncfesztivál

A szeptember 17-i Bakancslista programsorozat vendégei ezúttal a makaói 20. Nemzetközi Ifjúsági Táncfesztivált megjárt Jászság Népi Együttes táncosai voltak, akik kulisszatitkokkal készültek mozgalmas kelet-ázsiai kalandjukról.

A nemrég Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi Prima díjjal kitüntetett együttes tagjai a Déryné Rendezvényházba várták az érdeklődő közönséget, hogy megoszthassák a Kína, Portugália és Las Vegas egzotikus keverékeként jellemzett Makaóban szerzett élményeiket. A moderátor szerepét Balogh János vállalta magára, aki a felsorakozó táncosok közül igyekezett mindenkit szóra bírni, hogy a nagyérdemű minél színesebb, változatosabb képet kaphasson a júliusi turné eseményeiből.

Elsőként Szűcs Gábor művészeti vezető szólt az előzményekről, kitért az együttes korábbi elismeréseire, külföldi képviseleteire, a Fölszállott a páva televíziós vetélkedőn elért kimagasló eredményekre. Hangsúlyozta, a Pávához szervesen kapcsolódik makaói útjuk története, ugyanis épp az elődöntő során kereste fel a hongkongi magyar nagykövetség munkatársa, hogy a Jászság Népi Együttest szeretnék felkérni a fesztiválra. „A döntő előtt három nappal újból hívtak telefonon, hogy akkor oké, ez a csapat kell nekik a fesztiválra. Az örömhír a karácsonyi bulin lett bejelentve, úgymond ajándékként.” – idézte vissza a meghívás mozzanatait Szűcs Gábor, majd a népművészeti verseny felvételeinek bejátszása révén ismét részesei lehettünk a győzelem felemelő pillanatainak, melyek egyben a makaói részvételt is megalapozták.

„A páva csapat ment tovább Makaóba is.” – vette át újból a szót Balogh János, aki a felkészülés részleteiről már Nagy Richárdot faggatta. „Nagyon sokat készültünk, hiszen nem csak Jászberényt és a Jászságot képviseltük, hanem az egész országot, így éreztük a plusz súlyát a dolognak. Voltak paraméterek, melyeknek eleget kellett tenni, ezeknek megfelelően kellett átalakítanunk a koreográfiákat, ügyelve a show-jellegre. Készítettünk egy kismagyarországi mixet, melyben voltak jászsági, hortobágyi, somogyi táncok, férfi botolóval, buggyos viseletekkel. Azt terveztük, hogy ez utóbbi lesz majd a kültéri fellépésünk, de természetanya közbeszólt, és a monszun idő miatt elmosta a lehetőséget az eső. Az energia nem veszett kárba, a beltéri fellépésen nagyon szép környezetben mutathattuk meg, milyenek is a hazai táncok.”

Járomi Cintia a viseletek utaztatásáról osztott meg háttér-információkat, például, hogy csak komoly matekozás árán tudtak a harminc kilogrammig megpakolt táskából a limitnek megfelelő súlyú csomagot varázsolni. Drávucz Vivien a hosszadalmas, átszállással ékelt repülőúttal kapcsolatban hozzáfűzte, Gorácz József minden tagot átmozgató gyakorlatsorozattal vértezte fel a társaságot a bokadagadás ellen.

Egyenruhás fotók a Budapest Airportról, kompról nyíló kilátást megörökítő felvételek, kaszinók, neonépületek, portugál keresztény templomok, légkondicionálókkal felszerelt panelrengeteget dokumentáló képkockák váltották egymást a kivetítőn, miközben Balogh János kulturális sokszínűséget bemutató narrációját hallhattuk. „Makaó Ázsia Las Vegasa, az állam bevétele a kaszinókból származik, mely Makaónak évente hétszer annyi, mint Las Vegasnak.” Megtudhattuk, hogy az ifjúsági táncfesztivál egy öt hónapos programsorozat, az Art Makaó része, és összesen húsz nemzet huszonnégy tánccsoportja érkezett idén a nagyszabású, precízen megszervezett rendezvényre.

Szűcs Eszter a benyomások tekintetében örömét fejezte ki, hogy a szervezők az első perctől kezdve törekedtek arra, hogy az eltérő örökséget, népi kultúrát, különböző mozgásformát magukkal hozó nemzetek között kapcsolat, sőt, barátságok alakuljanak ki. „Nagyon jó volt ez a színes kavalkád, mert amennyire különbözőek voltunk, úgy a tánc, mint a közös nyelvünk olyannyira összehozott bennünket. A workshopokon például megismerhettük egymás táncstílusait is. Nagyon megható volt, amikor láttuk, hogy az aulában jászsági lépéseket gyakorolnak az oroszok, vagy épp mi a thai fiúk figuráit gyakoroltuk.” – ez utóbbiról már Tábori Sára számolt be az érdeklődő hallgatóságnak, akik a folytatásban a színpompás felvonulásról készített videófelvételnek köszönhetően lehettek szem és fültanúi a nemzetközi hangulatnak.

Akadtak természetesen negatív tapasztalatok is, így például a hat órás időeltolódás, mely számtalan alkalommal a hotelszoba pihentető sötétjébe csábította a táncosokat, de a párás levegővel és a nem mindennapi ételkülönlegességekkel is meggyűlt az utazók baja. Szerencsére a Casino túrák, a régi portugál városrész történelmi hangulata, a nyüzsgő metropolisz, és a lótuszvirág illata – ez utóbbi Makaó hivatalos szimbóluma – elfeledtette az apró kellemetlenségeket.

A nemzetközi táncfesztivál elnevezéshez híven jász büszkeségeink belekóstolhattak más népek mozgáskultúrájába, de részt vehettek hip-hop, balett és kortárs táncok fortélyait átadó workshopokon, sőt, moldvait, valamint jászsági táncokat oktattak fellépő társaiknak. „A sokszínűségben mégiscsak volt egy egység, mivel minden nemzet együtt táncolt, melynek nagyon nagy közösségformáló ereje volt.” Mint azt megtudhattuk, a fesztivál fénypontjának a záró gála számított, ahol a Jászság Népi Együttes bravúros kalotaszegi koreográfiáját az első sorból élvezhette a hongkongi magyar nagykövet.

Végezetül Szűcs Gábor méltatta a rendezvény szervezettségét, hangsúlyozta, valódi gyémántkő lett számukra ez a fesztivál, és örömét fejezte ki, hogy rájuk találtak a szervezők. A Jászság Népi Együttes külföldi kalandjai ezzel koránt sem értek véget, ugyanis táncosaink meghívást kaptak Mexikóba, Monterrey városába a Santa Lucia Nemzetközi Fesztiválra, ahová előreláthatólag novemberben utaznak.