Jubileumi séta a varázskertben

Idén az augusztus 30-i Állatkertek Éjszakája esemény szolgáltatott alkalmat arra, hogy a Jászberényi Állat – és Növénykert méltóképp megünnepelhesse alapításának negyvenedik évfordulóját. Nem csak az éj leple alatt, de a rendezvény nappali szakaszában is változatos programsorral várták a látogatókat.

Az Állatkertek Éjszakája népszerűsége évről évre növekszik, ami nem is csoda, hiszen a gyűjtemény látogatása már önmagában emlékezetes, hát még ha azt kalandfilmbe illően, fej – és zseblámpákkal, sejtelmes fényekkel, kísérteties állati neszezésekkel körülvéve teheti meg az ember.

Ezúttal a szervezők úgy döntöttek, az állatkert születésnapját az éjjeli szafari napjára meghirdetett programsorozattal bővítik. Már a délelőtti óráktól tanúi lehettünk, miként vendégelik meg a gondozók többek között a pingvineket, a medvéket vagy a piros orcájú makákókat. A nap további részében a CIS Wellness kutyamasszázs kollégáinak bemutatójából informálódhattunk négylábú barátaink terápiás szükségleteiről. A Kelepelő Bábcsoport előadását követően magunkhoz vettük a nagyítót, és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság rovartani bemutatója keretében megismerkedtünk az ízeltlábúak ritka csoportjával, a hatlábúakkal.

A folytatásban a nap egyik fénypontja, vagyis Tóth Gábor Állati jó bemutatója következett. A műsorban az egerektől, patkányoktól egészen a rókákig, borzokig képviseltették magukat a fantasztikus szereplők, és a közönség rengeteg érdekességet zsákmányolhatott a kézből nevelt szelíd vadállatokról.

Lassan sötétedéshez közeledve ismét házőrzőink kerültek a középpontba a Kutyákkal az Életért Alapítvány mentős bemutatója jóvoltából. Hét óra után az állatkert kistestű lakóival lehetett testközelbe kerülni, a naplemente után éledező bogárfajokat fehér lepedőn csodálhattuk meg a reflektor kereszttüzében.

És ha már fény, nem mehetünk el szó nélkül az arborétum lombozatára festett műalkotások mellett sem, melyek egész éjjel szivárványtarkába vonták a fák koronáját. A cifra kavalkádból a gyerekek is kivették a részüket, a világítótestek elé kuporogva hagyták, hogy testükre díszes motívumokat kanyarintson a lámpásokkal pingáló művészcsoport.

A varázskerti séta során állati relikviákra is bukkanhattak a csillagok alatt barangolók. Az asztalokon tigrisbőr, állatkoponyák és csontok hevertek arra várva, hogy a rátermettek megtapintsák őket. A gondozók nem titkolt célja volt kelepcébe csalni a trófeák között matatókat. Az egykor élő testrészeket észrevétlenül váltották fel az eleven jószágokat, puha rovarokat tartalmazó befőttesüvegek, melyek próbára tették a vakmerőbbeket is.

A továbbiakban ismét belestünk a rácsok mögé, az éj sötétjében zajló, titokzatos eseményekbe. Felszolgáltuk a vacsorát az izgága vidrapárnak, a kíváncsi ormányos medvéknek, és a nem túl népszerű, ám annál intelligensebb hiénáknak. A legnépszerűbb esti programot a ragadozók, az oroszlánok és barnamedvék látványos lakmározása szolgáltatta.

Az élménygazdag rendezvényt kreatív foglalkozások is kísérték. Az ügyesebbek gyöngyöt fűztek, lufit hajtogattak, vagy energiájuk levezetéseként beszabadultak az úgrálóvárba. Rögtön a bejárat mellett lehetőség volt megtekinteni a Föld napi rajzpályázat munkáit, továbbsétálva pedig az állatorvosok legkülönlegesebb eseteibe avatták be az érdeklődőket.

Az állatkerttörténeti kiállítás főként az idősebbek számára nyújtott különleges élményt. A nosztalgikus felvételek visszarepítettek gyermekkorunkba, amikor még szüleinkkel jártuk a csapásokat, melyeken ma is szívesen bolyongunk, csak már mi vagyunk azok a felnőttek, akiknek felelősségük, hogy átadják a fiatalabb korosztálynak az állatok, az állatkert szeretetét. Reméljük, törekvéseink az elkövetkezendő negyven évben is legalább ilyen eredményesek lesznek.