Ütős koncertek a táncházban

2019-08-15 Demeter Gábor 0 Comments 29. Csángó Fesztivál, koncert, táncház

A „csángó” ikonikus helye a Víz utca, a táncház, ami éveiben a fesztivált is felülírja, hiszen események már a „tánctábori” időktől zajlottak ott, a napok végén. Egy ideje az Éjszakai koncertek meghatározó program pontja a több napos kavalkádnak, melynek népzenéhez valahogyan kötődő, a zenei paletta meganyi színét megszólaltató fellépőire ebben az esztendőben is sokan voltak kíváncsiak.

Szerda éjszaka „Mindenek szerelme” műsorával színpadon, Ferenczi György és az 1ső pesti rackák zenekar, akik azt mutatták be, milyen a blues, a magyar népzene és a költészet ötvözete. Lehengerlő lendületű, betyáros fúziós zenei produkció mosolya bearanyozta a velük töltött töményen tartalmas és egyedi humorban bővelkedő estét. Akusztikus hangszereken szóltak blues klasszikusok és saját hangszerelésű dalaik, számos esetben népdalokat és magyar költők verseit dalszöveggé változtatva, ezzel is népszerűsítve alkotóik gondolatait, és a magyar irodalmat. Kalotaszegi dallamok Jimi Hendrix gyűjtésében plusz Petőfi Sándor és a rock’n’roll átütő energiája. Az alternatív kapcsolódási pontok uralták az akkordokat és a rackás képzettársításokat, és a publikum megőrült érte.

Csütörtök éjszaka „Napkerék” elnevezéssel, az idén tavasszal megjelent első albumának anyagát, adta elő Balogh Melinda és zenészbarátai, cigány népzenét Erdélyből. Az adatközlőktől gyűjtött dallamokat dolgozták fel a változatos hangszereléssel. Az elhangzott énekek abban is egyediek voltak, hogy olyan dallamokat válogattak össze, amelyek ugyan ismertek, de elénekelve – különösen cigányul – még sosem voltak hallhatóak. Egy-egy dal így teljesen másféle megvilágításba került. Olyan tájegységek zenéi szerepelnek az albumon és az előadáson, amik a népzenészek körében is kuriózumnak számítanak, azaz ritkán játsszák őket, ami igazi csemege volt a koncert közönségének.

Péntek éjszaka „Ha kiindulsz, Erdély felöl” című műsorával Pál István „Szalonna” és Bandája húzta a talpalávalót. Szali és zenésztársai állandó vendégei a „csángó” színpadi produkcióinak kísérő zenészként vagy éppen fellépőként. Minden népzenei területen otthonosan mozognak, és a hangszereik virtuóz mesterei. Érzések, stílusok találkoztak, amikor a prímás együttesével fellépett a színpadra és nekikezdtek a muzsikálásnak. A Kárpát-medence leggyönyörűbb muzsikái szólaltak meg, és autentikus népzene mellett népzenei feldolgozásokat is hallhatunk tőlük. A hegedűk mellett szóló szerepet játszott a cimbalom és a fúvós hangszerek, amit egy erőteljes kísérő szekció egészített ki.

Jól megfért egymás mellett, sőt egymást hangolták egyre magasabbra a magyar kultúra örökbecsűi. Végig muzsikálták a székelyföldet, és minden dallamra volt egy tánc, amit a közönség a színpad mellett szűnni nem akaróan járt.

Szombat éjszaka „Üres az életem, ha zene nincs mellettem…” című anyagával a Góbé együttes produkciója zárta a koncertek, Víz utcai színpadon elhangzó sorát. A bandára nagyon sokan voltak kíváncsiak, hiszen táncházas slágereket dolgoznak fel. Olyan populáris zenei műfajt teremtettek, amely ebben a formában ez idáig nem létezett. Népi hangszereken magyar népdalokat játszottak, kicsit vegyítve azt a környező országok népzenéjével, de megtartva őket a saját tempójukban, stílusukban. Afféle „népi popzenét” csináltak, amit nagyon szeretett a közönség. Nevük a góbé, a kópé székely változata, pontosan jellemzi, ahogy hozzányúlnak a népdalokhoz, furfangosan, vidáman, jókedvűen, Góbésan. Felszabadult örömzenélés áradt a színpadról, a hat muzsikus üdvözült örömmel az arcán játszott, és erre egyébként minden okuk megvolt. Fergeteges hangulatú nótáik hatására nem volt olyan ember, aki nyugton tudott volna maradni miközben hallgatta őket. A „Kodályos” generálta a legnagyobb érzelmi hullámot, ami végigsöpört a nézőtéren. Gyönyörűségesnek bizonyult, amit a zenekar és a közönség összehozott, állva, fütyülve, tombolva tapsolták vissza a zenészeket.

Emlékezetes élményeknek raktározzuk el a táncház éjszakai koncertjeit ez alkalommal is!