Föltámadott a tenger

2019-08-15 Munkatársunk 0 Comments 298. sz. Lehel Vezér Cserkészcsapat, 48’-as események, cserkész, cserkészek tábora, Leleszi-völgy, tábor

Évről-évre köztudottan valamilyen történelmi esemény, illetve irodalmi mű, vagy film köré épül fel a cserkészek tábora. Ezúttal július 8-tól 18-ig Tarnalelesz határában, ahol majd hatvanan táboroztunk együtt.

Abban maradtunk, hogy a szabadságharc leverésének kerek évfordulója apropóján, a 48’-as eseményektől kezdődően végighaladunk a főbb pontokon a tábor programjaihoz valamelyest igazodva. Persze, a kedves olvasók is valamennyien voltak diákok, tizenkét alkalommal a nagy többség végignézte az iskolai ünnepséget, talán még szerepelt is azon, vagy a nagy, városi ünnepségen, így betéve tudják, hogy mi történt március 15-én. Mindazonáltal a további események sokszor homályba burkolóznak, kevésbé ismertek. Ezekre is igyekeztünk rávilágítani.

A táj szépsége magával ragadó volt a Leleszi-völgy kellős közepéről. Volt erdőnk, mezőnk, patakunk egy helyen. Több sem kell egy jó táborhelyhez. Csendben megjegyzem, hogy jobban örültünk volna, ha a patakmederben összpontosul a víz, és a talajban kevésbé van jelen, de azért megbirkóztunk ezzel a nehézséggel is, és nem a víz volt az úr. Hátráltató tényező volt még a szúnyogok és böglyök hada is, de mint a magyarok ellen fellépő nemzetiségi és osztrák csapatok, jelentős veszteségeket szenvedtek.

Természetesen a csatározások között volt idő másra is: építkezés, (ahogy szoktuk, fából, kendermadzaggal), kézműves program, sportnap, őrsi főzés szakadó esőben, lelki program, túra és portya, népdal-és tánc, kereskedőjáték, róka-rumli és vadkan röfögés, számháború, méta, nyári tél és sok-sok más egyéb, amiért én magam is immár tizennegyedik éve folyamatosan részt veszek a csapat nyári táborában. Nehéz ezt így visszaadni néhány sorban. Minket csak az érthet igazán, aki közénk áll. A katonadal is úgy szól, hogy: „csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.” Volt sok jó hangulatú tábortűz, játék és ugratás. Persze ezekből csak annyi, ami a tábori rendbe belefér, hiszen munkánkkal, közel kéthetes kiszakadásunkkal a kővilágból, az életre készülünk.

Mielőtt egy huszáros vágással lezárnám a táboros beszámolót, illő köszönetet mondani a szülőknek, hogy ránk bízták és bízzák gyermekeiket a továbbiakban is. Köszönjük a folyamatos támogatást plébániánknak, az önkormányzatnak, illetve külön köszönetet mondunk csapatunk tagjának, Beniczki János őrsvezetőnek a táborhelyért, a Jász-Barkács Bt-nek a felszerelés támogatásért, illetve Kasza Lajos úrnak a busz, Gerőcs Zoltán úrnak a teherautó, Fábián-Rigó Attila úrnak a beszerzőautó felajánlásáért.

Végezetül várjuk a leendő negyedik osztályosokat szeptembertől csapatunkba, mint cseppet a tengerbe.

Muhari Máté
csapatparancsnok-helyettes