Jászsági táncok Makaóban

Ne lepődjön meg senki, ha a mi kis tájegységünk táncait látja Tajvan vagy Szingapúr utcáin, esetleg a Fülöp-szigetek, Norvégia, Mexikó vagy Új-Zéland nagyvárosaiban. Ugyanis a makaói 20. Nemzetközi Ifjúsági Táncfesztivál több mint 20 országból származó táncosainak és a makaói nézőközönségnek mutattuk meg júliusban, hogy milyen gazdag és értékes hagyománnyal rendelkezünk itt Magyarországon, a Jászságban.

Balogh János vagyok és a Jászság Népi Együttes kalandjairól, élményeiről szeretnék beszámolni a kedves Olvasóknak, mint az együttes táncosa, mert hát szerencsére, van miről! Azonban még mielőtt belevágnék, nem biztos, hogy ismeri mindenki az együttest, ezért egy-két szót írnék magunkról.

Jászberény szívében van egy táncműhely, évtizedek óta a hagyományok, a néptánc és a népzene tüzében edzik itt a fiatalokat a magyar paraszti kultúra szerelmesei. Aki eleget sétál a város utcáin, ennek tanúja is lehet, előbb utóbb beleakad egy népviseletet hordó vagy cipelő figurába, meghallja a Nagytemplom faláról visszaverődő népdalok dallamát vagy hirtelen a Csángó Fesztivál kapujában találja magát. Ne adj Isten bekapcsolja a televíziót és a Fölszállott a Pávában ismerős táncosok üzennek haza integetve. Bármelyik legyen is, valószínűleg mi leszünk az elkövetők, remélve, hogy mosolyt és büszkeséget csalunk az arcokra.

Előfordul azonban, hogy nem csak itthon, de külföldön is lehetőséget kapunk, hogy megpróbáljunk hasonló érzelmeket előidézni csupán az autentikus néptánc segítségével. Így történt, hogy Makaóban találtuk magunkat egyik pillanatról a másikra. Mondjuk ez a pillanat több mint 16 óra utazás volt, mert a fent említett város kicsit távolabb van, mint Makó. Tömegközlekedési eszközök számában kifejezve: két repülő, egy komp, két busz távolságra.

Az úticélunk Hong Kong szomszédságában volt megtalálható, Kína, Portugália és Las Vegas egzotikus keverékeként tudnám leírni. Kínai feliratok vannak az épületeken, de pálmafák tarkítják az utcákat, a hőség és a páratartalom mediterrán, a neonfények mégis a kaszinóvárosokat idézik. A panelrengetegek közt megbújnak a keresztény portugál épületek, amik a gyarmatosításkor nőttek ki a lótuszvirágok közül, utóbbi Makaó zászlaját is ékesíti.

Amikor megérkeztünk, nem is sejtettük, milyen nagy és jól szervezett fesztiválba csöppenünk bele. Rajtunk kívül még 24 tánccsoport volt, legalább 20 különböző nemzet képviseletében. Táncfesztivál lévén szó nem csak néptánc, de kortárs, hip-hop, modern és egyéb irányzatok is megjelentek. A hangulat, a nemzetek közötti elfogadás, nyitottság, érdeklődés leírhatatlan volt; egyszerűen a saját bőrünkön éreztük, hogy a tánc milyen szinten képes összehozni az embereket. Többször hatványozottan tapasztaltuk ezt a jelenséget, az egyik ilyen az volt, amikor a saját táncanyagunkból kellett próbát tartani a többi nemzet táncosainak. Jászságit és moldvait tanítottunk és imádták. Láttuk őket, ahogy gyakorolnak a fellépések előtt, a folyosón, a hotelben, végtére is nem a legegyszerűbb táncokról beszélünk.

Műsorszámként Kalotaszegi és Jászsági koreográfiákkal készültünk, a közönség reakciójából ítélve maradandó emlékeket hagytunk a makaóiakban. Kihívásokban is volt részünk bőven, a gálákon mindenkit érintő nyitó és záró számokban is részt vett az együttes, ahol bizony hip-hopra hajazó mozdulatsorokat kellett megtanulni, ami az együttesnek azért nem fő profilja, így akadtak nehézségeink, de hozzá kell tennem, hogy a fesztivál hangulat azért sokat segített az elsajátításban. Rengeteget nevettünk magunkon, de szerettük.

Odakinn találkoztunk zenész barátainkkal, a Tokos Zenekarral egyik este, mulattunk egyet, ők zenéltek, mi táncoltunk a tengerparton, a világ végén is szólt a kalotaszegi muzsika. Jó érzés volt büszkének lenni ott is, és a többi nemzet között is a hagyományainkra, látni mások elismerését, ami a dédapáink, dédanyáink táncainak és a hagyományőrzés tudatosságának szól. Rengeteg impulzus ért bennünket, sok ismerősünk lett a világ minden részéről.

Pár napot maradtunk volna még szívesen, de azért jó itthon. Már várjuk a Csángó Fesztivált, várunk Benneteket, találkozzunk a Víz utcában, ami kimaradt most, arról ott mesélünk!

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?