Búcsú a Gólya Óvodában

Amikor a kisgyermek három évesen átlépi óvodánk kapuját, látván őt többek között a Bibliai ige is az eszünkbe jut: Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. (Zsoltárok 127:3)

Hatalmas ajándékot kaptunk az Úrtól: újabb személyiséget, akit szerethetünk, formálhatunk, terelgethetünk, nevelhetünk. Tudjuk, milyen jó lesz majd látni, ahogy növekszik, ahogy okosodik, ahogy barátokat szerez, és rácsodálkozik minden nap valami újra. Csak az nem tudatosul bennünk az első találkozáskor, hogy milyen gyorsan eltelik az a 3-4 év, és el kell őket engednünk.
Idén májusban ismét elérkezett ez a pillanat. 13 nagycsoportosunk kiszállni készült az óvoda meleg, szerető fészkéből. A ballagás napján feldíszítettük óvodánkat, felvettük ünneplő ruhánkat, és izgatottan vártuk a gyermekekkel együtt, hogy bemutathassuk fészekelhagyó műsorunkat. A gyermekek boldog izgalommal várták ezt az örömteli pillanatot, hiszen érezték, tudták, így együtt utoljára alkothatnak nagyot. Örömmel adták elő vicces és érzelmes verseiket. Nagy öröm volt mindenkinek, szülőknek, gyermekeknek egyaránt! Sírtunk, nevettünk, de csak örömünkben és meghatódottságunkban.

A ballagó gyermekek utolsó kívánságait, bakancslistáját is teljesítettük, ezzel is emlékezetessé téve az ovis éveket. Voltak, akik az óvó nénik bőrébe bújtak, volt, aki a galérián ebédelt a barátaival. Többek kívánsága az volt, hogy fagyizzunk egy nagyot, amit a játszótéren mozogtunk le. A hamburgerezés egy nagyfiú kívánsága által vált valóra, ami a csoport összes tagjának fogára való ötlet volt. A műfüves pályán focizni akkora élmény volt, amit sosem feledünk. Mindenki szabadon, önfeledten, boldogan futkározott. Volt olyan nagylány, akinek a kívánságai között az szerepelt, hogy az óvó néni szép frizurát készítsen neki, természetesen nagyon szép lett! Egy másik nagyfiú rendőrautóba szeretett volna ülni, ami a rendőrség segítőkészségének köszönhetően teljesült is. Ugyanis egy nagyon kedves rendőr hölgy látogatta meg az óvodánkat, aki színvonalas bemutatót tartott nekünk. Egy nagyfiú pedig egy kis emléket kért tőlünk, amiről mindig az eszébe jutunk. Jó volt látni gyermeki örömüket, amikor teljesültek a kívánságaik.

Egyik délután ellátogattunk a Kürt Íjászai Baráti Körhöz, akik íjászkodással és Jász hagyományőrzéssel foglalkoznak. Nagy szeretettel vártak, fogadtak bennünket. Amikor megérkeztünk, kürtszóval köszöntöttek minket a Jász ruhába öltözött férfiak, majd elbűvölve hallgattuk a Jászok történetét. Bemutatták öltözetüket, fegyvereiket, és sokat meséltek a jászok szokásairól, hagyományairól. Természetesen az íjászkodás alapjait is elsajátítottuk, majd hatalmas örömet éreztünk, amikor eltaláltuk a céltáblát. Kipróbáltuk, hogy milyen karikás ostorral „csettintgetni”, valamint a kürtöt is megszólaltathatta, aki tudta. Végezetül megvendégeltek bennünket bográcsban készült Alföldi serpenyőssel. Nagyon tartalmas, élménydús program volt, ahol remekül éreztük magunkat.

Egyik este „ott alvós” bulit is tartottunk. A gyerekek izgalommal várták, hogy mi fog történni. Amikor késő délután a szüleik visszahozták az oviba őket, a szemükben kíváncsiság és boldogság csillogott. Vicces, sportos játékokkal készültünk nekik. Együtt pizzáztunk és kakaót ittunk. Még az egyik nagylánynak a születésnapját is megünnepeltük. Amikor pedig bújócskázásra került sor, boldogok voltak, hogy birtokba vehették az egész óvodát. Amikor besötétedett, elemlámpával elrejtett kincseket kerestek, és öröm volt utána osztozkodni a „zsákmányon”. Lefekvéshez készülvén a mi Ildikó nénink és István bácsink – szeretve tisztelt lelkészházaspárunk –, tartott nekünk esti áhítatot, megköszönvén az Úr Jézusnak csodálatos napunkat. Mivel ez különleges nap volt, így nem érhetett véget megszokott módon, egy kedves filmet vetítve koronáztuk meg azt. Mikor minden drága óvodásunk elaludt, arra gondoltunk, hogy nem csak egy új nap kezdődik holnaptól, hanem egy új korszak köszönt be az életükbe, hiszen iskolába fognak menni. Ezzel a gondolattal a szívünkben pihentünk le mi is, kicsit szomorúan.
A napot zenés reggeli tornával kezdtük, majd frissen vásárolt pékáruval és gyermek pezsgővel kedveskedtünk nekik. Hamarosan megérkeztek szüleik, akiknek rögtönzött élménybeszámolót tartottak az „ott alvós” buliról.

Lezárva az évet apák napjával egybekötött családi napot rendeztünk. Először az apukákat gyermekeikkel vártuk a Református Egyház Gyülekezeti házához, ahol az apák napját vicces vetélkedővel és az apukáknak készített ajándékkal ünnepeltük. Később megérkeztek az anyukák és a testvérek is, így családi napként folytattuk napunkat. Itt csoport szinten, magunk között búcsúztattuk el nagyjainkat ajándékkal, kedves szavakkal. Nagyon megható és szívszorító pillanat volt, mert felnőttként tudjuk, hogy a gyermeki életben ez egy óriási mérföldkő.
Reményeink szerint szeretettel emlékeznek vissza óvodás éveikre a fészket elhagyó gólyácskák. Mi biztos, hogy sosem feledjük őket és reméljük, hogy meglátogatnak majd bennünket az óvodában néha-néha! Hiányozni fogtok nagyon! A csillogó szemeitek, huncut mosolyotok a mi emléktarisznyáinkban lesz féltve őrizve. Gyönyörű, szép nyarat! Sikeres, boldog diákéveket kívánunk gyerekek! Az Isten áldjon benneteket! Wass Albert egy picit átírt idézetével szeretnénk búcsúzni Tőletek:
„A szárny megnőtt, üresen áll a fészek / Csak álom volt a szép ovisvilág / S mint a gólya alkonyati szélben / Ma szárnyat bont egy sereg óvodás.”

Óvó nénik

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Latest posts by Munkatársunk (see all)

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?