Az álmaink nem különböznek

Lányi Béla, Fülöp-szigeteken szolgáló verbita szerzetes volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége legutóbbi rendezvényének vendége. A lelkész előadásában bemutatta missziós tevékenységét, és a távol-keleti szigetállam lakóinak életkörülményeit. Az eseményt a tiszteletbeli elnök, dr. Suba György és felesége, Julóka is megtisztelte jelenlétével.

„Ez a munka egy kicsit más, mint a szokásos papi szerzetesi munka” – kezdett bele a vendégelőadó, aki érzékletes ízelítővel készült arról, mit is jelent valójában a külföldön töltött missziós hivatás. Az Isteni Ige Társasága, vagyis a Szent Arnold Janssen által 1875-ben alapított Verbita rend küldetése, hogy a világ minden területére elvigyék Krisztus evangéliumát, ám a lelki eredmény – látva a Fülöp-szigeteken készült felvételeket –, ennél jóval szerteágazóbb.

De vajon van-e még létjogosultsága az efféle igehirdetésnek az internet világában? Lányi Béla szerint a globalizációnak köszönhetően ma már mindent megtalál a világhálón az, aki érdeklődő, ugyanakkor az emberi hajlandóság erősítése nem lehetséges, csupán a tanító teljes jelenlétével.

A verbita atya hosszú utat járt be, hetedik kerületi építészmérnökből lett a cebui elveszettek pártfogója, de építtetett templomokat a keresztényüldözések időszaka után Fehéroroszországban, ahol Istennek köszönhetően megtanulta, az, ami most van, nem egyenlő azzal, ami mindig lesz. Jelenleg a cebui San Carlos egyetem oktatója, világnézettel, erkölcsiséggel átitatott szakismeretet nyújt a hallgatóknak, emellett állami gondozott intézményben és szerzetesképzésben is tevékenykedik.

A Fülöp-szigeteken 85%-ban hitüket gyakorló katolikusok vannak, ennek ellenére – vagy épp a megnövekedett igény miatt – szükség van a misszionáriusok munkájára, akik a vallási szolgáltatások mellett világnézetet formáló értékeket közvetítenek. A szigetállam hitvilágáról árulkodtak a spanyol időkből származó kápolnákat, a hosszú, fekete hajú Krisztust ábrázoló szobrokat, a nagypénteki körmenet pillanatait megörökítő fényképek.

„Nagyon fontos tudni, hogy ezek a távoli országok mára közelebb kerültek hozzánk. Amikor évekkel ezelőtt tartottam előadásokat, többen azt mondták, mások az ott élők, nem értjük őket, sosem jönnek ide, egész más az anyagi helyzetük és mivel szegények, nem olyan érdekesek számunkra. De ez mind megváltozott 2015-ben, a Keleti pályaudvarnál megtapasztaltuk, hogy gyalog is el lehet jönni ide, eltűntek a távolságok. Ha az ember például megnézi a ruháját, nagyon sokszor olvassa, hogy Indonéziában vagy Afrikában készült, ahogy a magyar termékek is ott vannak a Fülöp-szigeteken. Az, hogy távoli ország, egész mást jelent ma, mint régen.” – világított rá a kulturális, szociális kapcsolatrendszerre, melyben kulcsszerep jut az egyetemes katolicizmusnak, a hitnek, hiszen a politikától függetlenül ez az a felsőbb erő, ami összeköt bennünket más emberekkel.

A misszióban való részvétel során tehát nem csak a felekezeti besorolások között húzódó éles határokat igyekeznek elmosni, sokkal inkább törekednek arra, hogy megtanulják, és megtanítsák mások szemén keresztül látni a világot.

A távol-keleti szigetállam mintegy 320 ezer négyzetkilométeren fekszik, tele olyan mesébe és prospektusba illő tájakkal, melyeket marketingfogásként aknáznak ki az utazási irodák. Túl a homokos tengerparton, a luxus szállodákon és a földi mennyországként hirdetett vidékeken azonban van egy másik világ, ahol az emberek sorsa, és velük együtt a mindennapi valóság is egészen máshogy alakul. Ebből az életből peregtek a felvételek, melyekről ajtó nélküli buszok, utcai kókuszdió árusok, fiákerrel rohanó munkások és az agresszív választási kampány utcadíszei köszöntek vissza. Lányi Béla 2007 óta részese a cebui hétköznapoknak, de amikor lehetősége nyílik rá, hogy hazalátogasson, akaratlanul is párhuzamokat keres két otthona között.

„2007-ben egy elmaradott ország volt a Fülöp-szigetek, majd jött egy elnök, aki megnyomta a gazdaságot és most erős növekedés van. Szerettek volna a harmadik világból az elsőbe lépni, ahogy mi is hittük a rendszerváltás idején, de az osztrák bérszínvonal helyett jött az osztrák árszínvonal. Azok a régi álmok valahogy bennünk vannak még most is, megközelíteni a nyugatot. 2019-ben lehet látni, hogy a 2016-os reformok nem úgy sikerültek, ahogy eltervezték. A Kádár-korszak idején nekünk is a túlélés volt a lényeg, manővereztünk, ma azonban egy szebb világot álmodunk. A fülöp-szigeteki álmok nem sokban különböznek a mieinktől.”

Az ottani iskola – és kórházreform jótékony hatásairól, az egyház állami támogatás nélküli nehéz helyzetéről, az ennek dacára megvalósított célkitűzésekről folytatta gondolatait a következőkben. A rendőrség fenntartásában lévő gyermekotthonban – ahol a szerzetes hitoktatást tart, ételt oszt, valamint programokat szervez –, készült megindító hang és képanyag levetítése jelentette az előadás végét. Az alkalmon lehetőség nyílt a diaképeken szereplő állami gondozott gyermekek otthonának megsegítésére.