A négy legfontosabb alapelv

Csík Pál neve kereskedelmi és kutyás körökben egyaránt fogalom. Május derekán betöltött hetvenedik születésnapja alkalmából a család mellett egykori kollégái, illetve a kutyás társadalombeli barátai meglepetés partikon köszöntötték. Mi is csatlakoztunk a köszöntők hadához, hogy egy munkás életútra visszatekintő beszélgetésben közösen felidézzük az elmúlt hét évtized meghatározó állomásait.

Az elmúlt időszak az ünneplés jegyében telt. Gondolom a család köszöntötte elsőként.
Nem, ezúttal a kutyás kollégák megelőzték a családot, mert egy héttel előbb felköszöntöttek meglepetés parti keretében. Budapesten egy remek vendéglátóhelyen ültük meg a jeles napot. A családdal ugyancsak Pesten ünnepeltünk egy fantasztikus kubai étteremben. A kerek évfordulót profi fotózással is megörökítettük lányaim, vejeim, unokáim körében. Egyébként hál’ Istennek gyakran találkozunk, mert a család ugyan már a fővárosban él, de az unokák imádnak Berénybe jönni, ahol játszhatnak a kutyákkal.

A közösségi oldalon bárki láthatja gyönyörű díjnyertes leonbergi kutyáit. Jelenleg hány ebbel osztja meg az otthonát?
Most három kutyám van, de szokott négy is lenni. A legutóbbi alomban tizenegy kiskutya volt.

Hogy bír ezekkel a hatalmas jószágokkal?
Ezek nagyon nyugodt kutyák, bár súlyuk igen jelentős, hetven-nyolcvan kilót nyomnak. Kiegyensúlyozott természetük miatt tenyésztik őket elsősorban terápiás célokra. Nyugdíjasok, mozgássérültek, betegek mellett jó szolgálatot tesznek. Nagyon érdekes, hogy valóban megérzik a betegséget, és szinte vigyáznak a beteg személyre, óvatosan bánnak a sérült testrészekkel. Tőlem is sok kutyát vásároltak már terápiás célokra.

Nyomon követi az állomány későbbi sorsát?
Igen, minden tőlem származó kutyáról tudok. Gyakran küldenek fotókat is az új gazdák. Van, amelyiket meg is szoktam látogatni. Egy sérült gyermek családjával például a kutya miatt alakult ki baráti kapcsolat. Őket rendszeresen meglátogatom, és magam is tapasztalom, illetve a család is meséli, hogy rendkívüli szeretet alakult ki a kutya és gazdája között. A kisfiú állapota pedig rengeteget javult, mióta az állat vele van, őrzi az álmát, vigyázza napjait. Nekem óriási öröm, hogy ilyen módon segíthetek, látom a gazdák örömét.

Mióta foglalkozik tenyésztéssel?
Már mintegy negyven éve. Amíg a lányaim itthon voltak, dalmatákat tenyésztettem, de azok nagyon nagy mozgásigényűek, így aztán ahogy öregedtem, áttértem a leonbergire. Régóta járok tenyész szemlékre és mindig nagyon tetszett ez a nagytestű, oroszlánfejű nyugodt fajta. Az első kutyámat Németországból, Európa egyik legnagyobb tenyésztőjétől vettem, és huszonhét hónapot vártam rá. Addig ugyanis nem adta ide az ebet a tenyésztő, amíg teljesen le nem informált engem. Azóta a tőlem vásárolt kutyákra várnak hosszú hónapokat leendő gazdáik. Ugyanúgy én is tájékozódom, hová kerül majd a jószág, hogyan történik a szállítása. Például repülőn csak olyan gépen vihetik, ahol erre a célra külön tér rendelkezésre áll.

Ezek szerint messzi országokból is jönnek önhöz vásárolni.
Igen. Vannak kint kutyáim Kentuckyban, Floridában, Atlantában. A jövő évi alomhoz már bejelentkezett egy szenátor, aki magángéppel fog jönni az állatért. Ezek egyébként nagy procedúrával járó történetek. Legutóbb huszonegy állatorvosi bélyegző kellett az amerikai beutazáshoz. Kértek már Izraelbe is kutyát, de oda csak öt hónapostól idősebb kölyköt lehet kivinni, nekem pedig ez idő alatt túlságosan a szívemhez nő az állat. Európa-szerte szintén számtalan helyen van már kutyám tenyésztőknél, civileknél egyaránt.

Honnan származnak ezek a kapcsolatok, hogyan találnak önre a vásárlók?
Általában kiállításokon találkozunk, de a Facebookon is rám találnak. A Google ugyancsak kiadja a nevem a leonbergi tenyésztők címszó alatt. Mindemellett nemzetközi győztes kutyáim vannak, kilencven ország jegyzi az eredményeinket. A jelenlegi három kutyám mindegyike elérte a legmagasabb fajtakitüntetéseket. Azért azt hozzá kell tennem, hogy amíg egy kiskutyát születéstől eladásig felnevelek, rengeteg időbe és energiába kerül, kezdve azzal, hogy már az ellető szoba is speciális igények szerint van kialakítva, azonos hőmérséklettel, tisztasággal. Ez a fajta nem tudja önállóan ellátni a kölyköket, ezért három héten át három óránként tápszerrel etetnem kell a kicsiket. De hát a nyugdíjas ráér! Amióta nyugdíjba jöttem, az a mottóm, hogy mindegy milyen lassan jársz, csak ne állj meg!

Ha már szóba került a nyugdíj, emlékezzünk kicsit a munkás évekre is! Úgy tudom, ma is rendszeresen találkoznak az egykori kollégákkal, kereskedő tanulókkal.
Így igaz. Hetvenedik születésnapomat is összekötöttük a csemegések hetedik találkozójával, így dupla hetes ünnepet tartottunk ez alkalommal. Már a találkozóra való érkezésem is egy csoda volt. Meinl logókkal díszített limuzint küldtek értem, amely a legnagyobb kényelemben elszállított az étterembe, ahol a kollégák születésnapi köszöntővel fogadtak. Mondanom sem kell, hogy mennyire jól esett ez a figyelmesség, annál is inkább, mert jelen volt ötven munkatársam, köztük a vezérigazgató, aki ma a nagybani piac vezetője, a kereskedelmi igazgató, a műszaki igazgató…

Az évenkénti találkozók mindig jó alkalmat nyújtanak a nosztalgiára. Biztosan most is szóba kerültek a dolgos hétköznapok. Csak a főbb állomásokat említve, hol kezdődött és hol ért véget a kereskedelem több mint negyven éve az ön életében?
Az egykori Anyák boltja helyén állott népboltban tettem meg a tanulóévek alatt a szakma első lépéseit 1963-ban. Az volt az egyetlen nagy élelmiszer-csemege bolt Berényben. Három évvel később már boltvezető helyettes voltam a mai Conselve tér helyén létesült Csemegében. Emlékszem, hogy a kezdő fizetésem 950 forint volt, amikor egy öltönyruházat ára 300 forintba került. Eztán öt évig a Balatonhoz jártam le, majd a hűtőgépgyári Csemegét vezettem. Ezután Szolnokra kerültem, ahonnan újra itthon a Jééé diszkont élére álltam. Sajnos a rendszerváltás után eladták a céget, amit először osztrákok vettek meg, majd a Julius Meinl vette át. A kereskedő Meinl úr halála után a fia, az alapító hatodik leszármazottja már inkább a bankszektorban látta a jövőt, így eladta a vállalatot. Érdekességként említem, hogy a végrendelet szerint a bécsi Grabenen boltot nem lehetett értékesíteni, így az mementóként a mai napig működik. Bécsben ma is legendaként őrzik a cseh származású kereskedő emlékét. Tehát a mi boltunk a bankár jóvoltából francia kézbe került és a rossz vezetés miatt, illetve vagyonkimenekítéssel tönkrement a cég. Terveink szerint mi bevásárlóközpontot szerettünk volna létesíteni a Csemege helyén, de az a terv végül kútba esett. Én a mai napig nem tudok elmenni a park tájékára sem, annyira sajog a szívem érte. A három boltot nekem kellett bezárni, akkor tudtam/jöttem el korkedvezményes nyugdíjba.

Ezek szerint ezzel a momentummal szűnt meg a kereskedői léte.
Nem egészen. A Csemege egykori szakszervezeti tagjai beléptek a kereskedelmi nyugdíjas szervezetbe, amelynek tíz éve országos elnökévé választottak. Így ma, ha közvetve is, de kapcsolatban maradtam a kereskedelemmel és a kollégákkal. Meg persze itt vannak az évenkénti találkozók, amelyek mindig feltöltenek energiával, felelevenítik a régi kedves emlékeket. Egykori tanulóimmal is sokszor összefutok vásárlások alkalmával. Nagyon büszke vagyok rájuk, többen vezető beosztásban dolgoznak. Előfordul, hogy megszólítanak és nosztalgiával említik azokat az időket, amikor szigorúságomtól tartva ugyan, de sok hasznos dolgot tanultak a szárnyaim alatt, amit szerencsére a mai napig alkalmaznak a négy legfontosabb alapelv szerint: Üdvözlés, az áru ajánlása, a vásárlás megköszönése és búcsúzás a vevőtől. Sajnos ma már a legtöbb kereskedelmi egységben ez a négy dolog hiánycikk.