Mindenkinek kellene egy csőszkunyhó

2019-05-302019-05-30 Kazsimér Nóra 0 Comments

A spirituális irodalom Kossuth-díjas nagymestere, Müller Péter látogatott el városunkba május 20-án. A rendezvény helyszínéül szolgáló Ifjúsági Házban még a csilláron is lógtak az érdeklődők, akik nem kisebb elvárással érkeztek, minthogy a mindennapok egyszerű létezését művészi szintre fejlesszék a hallottak jóvoltából.

Müller Péter nevére ma már játszi könnyedséggel megtelik egy több száz főt befogadó rendezvényterem a szellemi tanításokra fogékony útkeresőkkel, akik ez alkalommal is tradicionális bölcsességeket kaptak útravalóul a jövő sejtéséről, az emberi sorsról és a lét nagy válaszpontjairól.

Az élet művészete című előadáson mégis leginkább azt a témát jártuk körbe, miként lehet, hogy bár ugyanonnan jövünk, vannak, akik túllépnek az egyszerű, vegetatív élet határain, és képesek kihozni magukból vagy akár egy negatív szituációból is a legjobbat. Müller Péter tanácsa szerint érdemes olykor feltennünk magunknak a kérdést, hogy vajon törődünk-e annyira a lelkünkkel, mint a fizikumunkkal. „Minden nap foglalkozom a testemmel, mert még az enyém, benne vagyok, és amíg benne vagyok, addig uralni akarom, én akarok lenni a testi birodalmam királya. A lelki viszont már sokkal bonyolultabb.” A következőkben ez utóbbiról osztotta meg főleg keletről származó ezoterikus ismereteit, melyek a kínai jóskönyv, a Változások könyvének életvezetési tanácsain alapulnak.

Az előadó vallja, ez a kiadvány a legnagyobb titkokat hordozó tanácsadó, nem pusztán jellemzi az adott élethelyzetet, a megoldandó sorsfeladatot, de megmutatja a választási alternatívát, melyet alkalmazva felülemelkedhetünk a körülményeken. A könyvet, mint megtudhattuk egy materialista gondolkodó, Richard Wilhelm német tudós hozta el nyugatra, aki számos figyelemre méltó írást hagyott hátra visszaemlékezésében, köztük például az esőcsináló történetét.

„Mikor megérkezett a faluba nagy szárazság idején, keresett a mezőn egy magányos helyet, kérte, hagyják egyedül, ne szóljanak hozzá, ha ételt hoznak, tegyék csak az ajtaja elé. Három nappal később nemcsak zuhogni kezdett az eső, de hó is esett, ami az évnek ebben a szakaszában nem fordult elő. Amikor megérkezett ide, látta, hogy az emberek nincsenek rendben, ezért zárkózott be a kunyhóba, hogy egyedül maradhasson. Mikor rendbe jött, megeredt az eső. Ez egy nagyon bölcs és csodálatos történet. Arról szól, hogy ahol az emberek belül nincsenek rendben, ott a környezettel, a világgal, az időjárással is baj van. Nem úgy működnek a dolgok, mert belül rendetlenség van és ez a belső rendetlenség – tudjuk ma már, hogy hova vezet –, ez meg tudja bolondítani a külső körülményeket.” – magyarázta Müller Péter, majd hozzátette: a világban, amelyben élünk, valamennyien egy beteg lelkület hatása alatt állunk. A táltoshoz hasonlóan nekünk is meg kell találnunk a saját csőszkunyhónkat, hogy megtisztítsuk fertőződött lelkünket, hiszen össze vagyunk kötve egymással, és a világmindenséggel.

„El kell néha vonulnunk, hogy rendbe hozzuk magunkat. Ha a lelki rendetlenségünket bevisszük valahová, akkor egyszerűen rossz az, amit csinálunk, amit adunk, ami sugárzik belőlünk, és ebből nem jöhet ki jó dolog. Mindenkinek kellene egy csőszkunyhó, ahol az ember tisztába teszi a gondolatait, kialakítja a maga belső harmóniáját akkor is, ha nem azt hozta magával.”

A léleklátás titka tehát abban rejlik, hogy meglássuk magunkban, és a másikban azt, ami még csak készülőben van, ahogy az állatok is megérzik a természet alakulásának előjeleit. A Változások könyve belelát a szellemvilágba, melynek láthatatlan lehetőségei a valóságban realizálódnak, de csupán rajtunk múlik, mit hozunk ki belőlük, hogy hallgatunk-e a jóskönyv javaslataira.
Ha valaki számára ijesztőnek tűnt a számtalan alternatíva ténye, megnyugtatásul Müller Péter elárulta, mindössze hatvannégy helyzet fér el életünk teleregényében. Ironikus, hogy a genetika megállapítása szerint a molekuláris szerkezetek száma – melyekből a világon az összes kód áll –, szintúgy hatvannégy.

„Lényegében egy bonyolult hálózatnak a végeredménye az, amit épp megélünk. Az élet művészete azt jelenti, hogy mindent meg lehet oldani, de nem az ártás, vagy a gyűlölet által vezérelve” – zárta gondolatait az előadó. Elsődleges dolgunk, hogy felismerjük, a másik nem az ellenségünk, hanem miként mi is, a bonyolult láncolat egy része, vagyis ha úgy vesszük, valójában mind egyek vagyunk.