Nagyszülők és unokák játékai
Harminc év után újra játékkiállítás nyílt a Jász Múzeum falai között. A csutkaökörtől a legóvárig – Nagyszülők és unokák játékai című kiállítás ünnepélyes megnyitójára csütörtök délután került sor.
A rendezvényen megjelenteket a múzeum igazgatója, Hortiné dr. Bathó Edit köszöntötte, majd a megnyitót a Barkóca gyermek Táncegyüttes műsora színesítette, akik a témához illeszkedve dédszüleik korából dalos, táncos népi játékokból adtak egy csokorra való vidám ízelítőt.
Az ezredvég utolsó száz évét felölelő kiállítás a múzeum már meglévő gazdag anyagából és friss önkéntes felajánlásokból született. A kiállított tárgyak alapanyagukban, technikájukban, használati módozatukban nagy változatosságot mutatnak. A paraszti otthonokban saját kezűleg barkácsolt papírsárkánytól a porcelánbabákon, lemez játékokon, fakockákon át a Lego műanyag termékeiig széles palettán köszönnek vissza gyermekkorunk játékokhoz köthető legszebb emlékei. Sőt, ha őszinték vagyunk, nem csak a gyermekkort idézik fel a kiállított tárgyak, mert emberi tulajdonság, hogy játszani minden korosztály szeret. A tárgyiasult és az eszköz nélküli játékok a bölcsőtől a koporsóig végigkísérik életünket, szebbé teszik napjainkat.
A kiállítás a tárgyakon keresztül vezet játékország csodái közé, amelynek útját a tudomány szempontjából dr. Nagy Veronika, a székesfehérvári Hetedhét Játékmúzeum vezetője világította be a megnyitó alkalmával. Előadásából megtudtuk, hogy az első átfogó játékkiállítást éppen ötven éve rendezték a Nemzeti Múzeumban. A sikeres tárlatot akkor sokáig nem követte folytatás, majd az ezredfordulótól ismét kiállítások sora nyílt a témában. A folyamat mozgatórugója lehet, hogy a múzeumok sokoldalú tevékenységében egyre markánsabbá válik az élményközpontú ismeretátadás, amelyhez kitűnő eszköz lehet a játékkiállítás. A látogatóhívogató élményforráson túl azonban sokkal több egy játékokat bemutató tárlat, amely kortól, nemtől, identitástól függetlenül egyszerre több generációt képes megszólítani. A játékhoz mindenkinek van köze, hiszen ezen keresztül szocializálódunk. A gyermek a játékon át szemléli a világot, a játék formálja személyiségét, fejleszti pszichikumát, élményekkel gazdagít. A kiállítás mindezen túl a gyermeket múzeumlátogatásra csábítja, múzeumot szerető látogatóvá neveli. A Jász Múzeum kiállítása kitűnő példa erre, mert az emlékekkel közvetlen kapcsolatot jelentenek a kiállított tárgyak – hangsúlyozta dr. Nagy Veronika.
A modern múzeum, így a Jász Múzeum is felismerte a játékban lévő tudományos potenciált, kincsként tekint a játékra, mint a felnőtt világ kicsinyített mására. A játékvilág jól tükrözi egy adott korszak gazdasági, társadalmi változásait és ismeretet közöl a gyermek-felnőtt viszonyokról. A kiállítást felölelő bonyolult korszakban megváltozott az élet szinte minden területe, az egész emberi társadalom alapvetően átalakult. Szinte minden területen a fejlődés korát éltük, ugyanakkor a példátlan méretű háborúk és népirtások is jellemezték a századot. Furcsa ellentmondás, hogy mindennek ellenére a XX. századot a gyermekek évszázadának is nevezik. A gyáripar kiterjesztésével megnövekedett a fogyasztás és fogyasztóvá váltak a gyermekek is. A polgári otthonokban megnőtt a játékok iránti igény. A szabadtéri játékok egyre inkább háttérbe szorultak, a lakóházakban kialakult a gyerekszoba, ahol a kicsik jobbára egyedül töltötték idejüket. A rohamos növekedésnek indult játékipar elsősorban nekik, az egykéknek gyártotta a Teddy macikat, az ölelhető, puha babákat. Az új anyagok, a műanyag, kaucsuk, majd a fém nyomot hagytak a játékiparban is.
A technológia újítások mellett nyomott hagyott a háború is. A kisfiúk katonákkal játszottak, a kislányok vöröskeresztes nővérnek öltöztették babáikat. A háború a játékipart is átrendezte, a német gyárak helyét az amerikai és japán piacok vették át. ’45 után egy újabb korszak kezdődött, ahol a sorozatgyártás került előnybe. 1950-80-ig rengeteg játék készült, ám ennek ellenére kevés maradt fenn, a múzeumoknak kihívást jelent gyűjteményt létrehozni, hiszen a sokszor gyenge minőséget nem igazán őrizte meg az utókor számára az akkori használó. Jászberényben példaértékű az az összefogás, amellyel mégis sikerült ilyen színvonalas gyűjteményt létrehozni. A berényi kiállítás támogat minket abban, hogy újra rátaláljunk arra a kreativitást jelentő kincsre, amely tovább gazdagíthatja életünket – mondta az előadó, majd Márai Sándor gondolataival ajánlotta figyelembe a tárlatot: „Mert az ember – ezt egyre inkább hiszem – csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket.”
Mielőtt a vendégek a valóságban is szemügyre vették volna a szakértői alapossággal bemutatott tárlatot dr. Bathó Edit köszönetet mondott a létrehozásban közreműködő kollégáknak, kiemelten Kókai Magdolna muzeológusnak és Asztalos György látványtervezőnek, valamint a tárgyakat felajánló civileknek. A 145 éves múzeum jubileumi évének díszeként szereplő kiállítás 2020. március végéig látható.
a BerényCafé újságírója.
