A közös múlt összeköt

Iskolánk, a Jászapáti Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola az EMMI által meghirdetett Határtalanul tanulmányi kirándulás nyertes pályázójaként négy napot töltött Erdélyben, Romániában április 23-tól 26-ig.
A Bethlen Gábor Alap Bizottsága több mint másfél millió forint vissza nem térítendő támogatásának segítségével 28 tanuló és négy pedagógus juthatott el olyan helyekre, ahol Magyarország határain túl magyarok élnek.

Utunkat megelőző szakaszban négy alkalommal tartottunk előkészítő órát, ahol megismerhették a tanulók a meglátogatandó ország, illetve települések magyarságának történetét, és az államhatáron kívüli elhelyezkedés történelmi okait, a terület földrajzát. A gyerekek térképen bejelölték a tanulmányi kirándulás helyszíneit, tájékoztatást kapva közben a részletes programokról. Megtanulták a Székely Himnuszt, lerajzolták a székely zászlót. Megbeszéltük az utazás során elvárt, toleráns viselkedés szabályait. A felkészítő szakaszt vetélkedővel zártuk, ahol nagyon ötletes tablók születtek. A program részeként még márciusban Budapestre utaztunk, ahol a Petőfi Irodalmi Múzeumba látogattunk el.

A „Közös múlt összeköt” címmel megvalósult program felejthetetlen élményt nyújtott minden résztvevőnek.

A főként Petőfi és a szabadságharc köré csoportosított látnivalók során jártunk Nagykárolyban, ahol a költő és Júlia megismerkedett, megtekintettük a gyönyörűen felújított Károlyi-kastélyt.
Eljutottunk Erdődre, házasságkötésük helyszínére is, ahol megkoszorúztuk Petőfi Sándor és hitvese szobrát. Érmindszenten megállva körbejártuk és betértünk Ady Endre szülőházába. A költő szobrát megkoszorúzva, verseit olvasva emlékeztünk meg a Nyugat vezéralakjáról.

Este Koltón, az Erika Panzióban szálltunk meg, ahol a szíves fogadtatás mellett kiváló ellátásban volt részünk. A tartalmas reggeli után első utunk a Teleki-kastélyhoz vezetett, ahol az ifjú pár, Petőfi és Szendrey Júlia a nászutat töltötte. A kastélyba felújítás miatt nem tudtunk bemenni, de parkjában elszavaltuk az itt született, mindenki által jól ismert Szeptember végén című verset. Körbe pillantva jól láthattuk a költeményben is említett bérci tetőt és a völgyet.

„ Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, / Még zöldell a nyárfa az ablak előtt, / De látod amottan a téli világot? / Már hó takará el a bérci tetőt.”

Megkoszorúztuk Petőfi és hitvese szobrát, megtekintettük a somfa árnyékában meghúzódó híres kőasztalt, ahol nagyon sok verse született. Örök emlékként a templom gondnokától kaptunk a féltve őrzött, eredeti, már kiszáradt somfából egy darabot.

Innen Kolozsvárra utaztunk, ahol rengeteg látnivaló várt ránk. A történelmi óvárosban barangolva a számtalan templom mellett megcsodáltuk Mátyás király lovas szobrát, megkerestük szülőházát, valamint betértünk Bocskai szülőházába, amely ma magyar egyetem.

Gyalun, a Vila Gong Szállóban töltöttük el a második éjszakát, ahol megint csak pazar helyünk volt. Kényelmes ágyak, finom vacsora, gazdag reggeli, kedves kiszolgálás jellemezte a vendéglátást. Délelőtt, visszatérve Kolozsvárra, a Házsongárdi temetőben életre szóló útmutatást kaptunk a Házsongárd Temető Alapítvány vezetőjétől, Erzsike nénitől, aki szerint múltunk és tárgyi emlékeink megőrzése minden ember kötelessége. A látottak alapján elmondhatjuk, hogy ő ebben követendő példa, hisz önzetlen módon, nagy szeretettel, már évtizedek óta gondozza Erdély panteonját. Segítségével koszorút helyeztünk el Jósika Miklós regényíró, Dsida Jenő, Reményik Sándor költők, Apáczai Csere János pedagógus sírhelyén.

Következő úticélunk Torda volt. A sóbányai túra minden várakozást fölül múlt. A föld mélyén lefelé haladva egyre tágasabb tárnákhoz jutottunk. A leghatalmasabb „teremben egy egész vidámpark várt ránk, ahol még óriáskerék is működött. Persze, hogy kipróbáltuk! Még egy szinttel lejjebb pedig hatalmas csónakázó tó fogadott. Lifttel tértünk vissza a felszínre.

A busz ablakából a csodás tájat szemlélve már messziről feltűnt a nap utolsó kihívása, a Tordai-hasadék. Legendáját már az előkészítő órákon megismertük. A feladat a szakadék megmászása volt, mindenki teljesítette. Útközben nem győztük csodálni e gyönyörű természeti képződményt, a meredek hegyoldalt, a csörgedező patakot, a hatalmas fákat, vagy épp a kanyargó ösvényen lábunk előtt futó kis bogarakat. Váratlan élményként hegymászókkal is találkoztunk, akik épp gyakorlatoztak.

Jól esett megpihenni ezen a napon is, amelynek helyszíne most Torockó volt. Előtte azonban a szobák elfoglalása és a finom meleg étel után felkerekedett kis csapatunk az esti falu bejárására. Különös csend, nyugalom járta át e kis falut, melynek házai takaros rendben sorakoztak ott, a Székelykő oltalmazó lábánál.

Másnap a helyi múzeumban sok érdekességet hallhattunk és láthattunk az itt élő emberek népviseletéről, használati tárgyairól, és az egykori vaskohászat eszközeiről.

Fájó szívvel vettünk búcsút e kedves falutól, majd Körösfőre érve elhelyeztük koszorúnkat Vasvári Pál kopjafájánál. Programunkban szerepelt még Nagyvárad megtekintése. A Garasos hídon átkelve először Szacsvay Imre szobrát koszorúztuk meg, majd a gyönyörű, századfordulón épült házakra, templomokra, Adyhoz kapcsolódó helyszínekre csodálkoztunk rá.
Fáradtan, de felejthetetlen élményekkel gazdagodva Ártándnál léptük át a határt, majd megérkeztünk Jászapátira.

Az AMI kiránduló
diákjai és nevelői