Mindenki egyforma világba születik
Velkei József kilencven évvel ezelőtt, április 8-án született Portelken. Születésnapja alkalmából péntek délután köszöntöttük Sárkány utcai otthonában. A város nevében ezúttal két delegált – Nagy András HEB elnök és Tamás Zoltán, a körzet önkormányzati képviselője – is köszöntötte az ünnepeltet.
A dupla köszöntés nem volt véletlenszerű, mert a városatyák Józsi bácsival való kapcsolata több szálon is összekötődik . Egyrészt nótázós kedve, másrészt élénk, ma is aktív közéleti szereplése a közös kapcsolódási pontok a képviselőkkel. Az ünnepelt a hivatalos köszöntést követően mindkét kedvteléséről bőven mesélt az időközben megérkező családnak is. Hosszú életének emlékmorzsái között szemezgetve rá-rá gyújtott kedves nótáira is, ezzel is kifejezve örömét, amiért barátai és családja körében megélhette ezt a szép hosszú, olykor göröngyös, de mégis boldog életet. Felesége Marcellka, két gyermeke, két jelenlévő és négy ezúttal távolról jókívánságokat küldő unokája köszöntötte a papát.
Az emlékek között meghatározó a katonaság három gyötrelmes éve. Annak idején a Velkei családnak Portelek, Boldogháza, Szentimre környékén többholdas birtokai voltak. A negyvenes években kuláknak nyilvánították a családot, és Józsefet munkaszolgálatra sorozták. Esztergomban a laktanyaépítésben, Várpalotán a gyakorlótér építésében kellett részt vennie. Ezt az időszakot soványodási életnek nevezte el Józsi bácsi. Nem véletlenül, hiszen a 83 kilogrammos fiatalember két hónap alatt ötven kilósra fogyott. A tartótisztek nevei mellett pontosan él emlékeiben a napi menü is: reggelire fél liter kávé, 2 dkg lekvár vagy Mackósajt, egy szelet kenyér, az ebéd pedig mindössze zupából állt. Ahogy mesélte, Sztálin halálát követően már jobb sorsa lett, egy földije révén kijárhatott a laktanyából, bár az állandó vegzálás, halálos fenyegetés mindig belengte az ottlét hangulatát. Három év elteltével már szakaszparancsnok helyettesként szállt fel Tatabányán a Berény irányába tartó tehervonatra.
Itthon addigra elvette az állam a portelki tanyát, a családot a meggyesi tanyára telepítették. Az édesanyját két hónap fogházra ítélték, mert nem akart belépni a szövetkezetbe. Végül mégis aláírta a papírokat, és még büntetést is fizetett.
József munkája révén mindig hű maradt a mezőgazdasághoz. A gépállomáson dolgozott cséplőgépen és traktorosként. Szigorú volt a munkásaihoz, de szerették és elismerték. Betegség miatt szinte soha nem hiányzott, fáradhatatlanul dolgozott, volt, hogy csak két-három órát aludt, mégis nagyon szerette a munkáját. A mai napig szívesen tevékenykedik a kertben, ahogy mondja; „munka közben elhagyja az ember agyát a gond”.
A helyi Kisgazdapárt alapító tagja, valamint a POFOSZ szintén tagjai között tartja számon. Politikában való tevékenységéért vitézi kitüntetésre javasolták, és 2002-ben a Budai várban a köztársasági elnök lovaggá ütötte, amelynek emlékét büszkén hirdeti a falra kifüggesztett oklevél.
Józsi bácsi életfilozófiáját a következőkben fogalmazta meg: „Mindenki egyforma világba születik, de nem egyformán élvezzük az életet.” A kilencvenedik születésnap megünneplését is valódi örömként élte meg. Ezzel már csak az az esemény vetekedhetett, amikor gyermekkorában „egymás elibe ragasztotta a négy ökröt” és úgy indult szántani!
a BerényCafé újságírója.
