Egy dolgos élet története
Mizsei Sándorné szombat délután ünnepelte 90. születésnapját jó kedélyű, népes családja körében. A jeles alkalom apropójából Bohárné Bathó Rozália képviselőasszony lepte meg a szépkorút egy, a miniszterelnök által küldött oklevéllel és tavaszi virágcsokorral.
Mizsei Sándorné Erzsébet korát meghazudtoló módon fogadta az ünnepi ebédre érkező vendégeket, és szellemi fittségének köszönhetően évre pontosan idézte fel az olykor tragédiákkal, olykor örömteli eseményekkel teli múltat. Állítása szerint egy egész könyvet meg lehetne tölteni életének történetével, és elhallgatva a beszélgetésünk során elhangzó örök igazságokat, szép számmal akadna olvasója.
Kovács Erzsébet 1929. március 3-án született és a tőtevényi tanyavilágban nevelkedett három húgával, akik közül Rozália a mai napig élvezi a legidősebb testvér gondviselését. Erzsi néni Jászberényben részesült oktatásban is, a Hajta területén létesült tanyasi iskolában kilencven gyermekkel együtt sajátította el a nyolc osztályhoz szükséges tudást, merthogy ők voltak a legelsők, akik számára a második világháború után ez megadatott.
Ezt követően három évet dolgozott, mint kalauz, de ekkor már nehezen élte meg a munkakörrel járó távollétet és utazást, különösen úgy, hogy házastársa, Mizsei Sándor hazavárta. Első gyermekük megszületését követően a szülők ápolását is elvállalták, így élt együtt a három generáció húsz éven keresztül egészen addig, még bele nem fogtak saját házuk építésébe. Erzsike néni a helyi termelőszövetkezetben folytatta a dolgos éveket, szám szerint tizenötöt, amit mezőgazdasági munkával töltött, majd a Hűtőgépgyárban helyezkedett el konyhai kisegítőként, onnan vonult nyugdíjba. Az ott töltött több mint tíz esztendő elismerésekben gazdag időszak volt, a vállalat konyhájának szíve-lelkeként tartották számon. A boldogság azonban nem volt töretlen, férjét 1986-ban, fiát 1999. február 27-én vesztette el, az ifj. Mizsei Sándor akkor még csak 43 éves volt.
Erzsike néni fizikai fájdalmai ellenére a mai napig önállóan ellátja a ház körüli teendőket, főz, szépíti a kertet, fogadja a szomszédok kedves szavait. Szerinte nem is lehet másként elviselni a rosszat, a lényeg, hogy lefoglaljuk magunkat. Bár a magányt nehezen éli meg, az utcában lakók fogadott nagymamájukként szeretik és gondoskodásra húga népes családjától is számíthat.
a BerényCafé újságírója.
- Rendhagyó középiskolai felvételi - 2021-01-27
- Sosem vártam a kihívásokra, magam kerestem azokat - 2021-01-22
- Milán, az év első babája - 2021-01-05
