Nemes küzdelem a nép szabadságáért

Százhetvenegy évvel ezelőtt március 15-én robbant ki Magyarország szabadságküzdelme, melyre azóta nemzeti ünnepként tekintünk. A szabadságszeretet jelképeként péntek reggel a város lakosai kokárdával a szívük fölött indultak az ünnepi szentmisére és az azt követő városi ünnepségre.

A hősök tiszteletére ünnepi harangszó kondult a Kisboldogasszony Római Katolikus Templomban reggel 8 órakor. Az elnyomás ellen felkelő hazafiak lelki üdvéért Kladiva Imre apátplébános mondott imát, valamint fohászba foglalta országunk jelen helyzetét is.

A templomból a nemzetiszín szalaggal díszített Petőfi-szoborhoz vezetett utunk, ahol a kora tavaszt esőfelhők szürkítették. A Jásztánc Alapítvány fiatal táncosai ügyet sem vetve a hűvös időre viseletbe öltözve ropták a néptáncot, megmutatva Jászapáti kulturális értékeit. A csizmák csattogását, a szoknyák fordulását koszorúzás követte. A szobornál a város elöljárói, helyi intézmények, szervezetek képviselői, valamint a testvérvárosok delegációi helyezték el a tisztelet virágait.

A koszorúzás után a hagyományokat megtartva a Pájer Antal Művelődési Házba vonult át az ünneplőbe öltözött tömeg, hogy megtekintsék a városi ünnepséget.

– Kevés népnek adatik meg, hogy annyi szép, büszkeséggel eltöltő történelmi pillanat megünneplésére legyen lehetősége, mint nekünk, magyaroknak. És kevés népnek van úgy kiszabva a sorsa, hogy annyi szenvedés és könny árán maradjon meg a szabadsága, mint a magyarnak. – Ezekkel a szavakkal kezdte köszöntőjét Farkas Ferenc polgármester, majd a folytatásban kiemelte, hogy ezek az ünnepek nem a más népek kárára történő gyarapodásról szólnak, hanem a nemes eszmékért való kiállásról. Ilyenkor a történelmi feljegyzések miatt sokszor nagy nevek jutnak eszünkbe, de nem szabad elfelejteni, hogy hangjukon egy egész nép szólt.

Az 1848-49-es történelmi események sorában a polgármester szólt a bécsi forradalom ösztönző híréről, mely akkor a magyar ifjakra is hatással volt. A Pilvax Kávéházban összegyűlt tömeg – élén Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal – elhatározta, hogy kivívják a sajtószabadságot. Kisebb tömeg indult Landerer Lajos nyomdájához, ahol cenzúra nélkül küldték nyomtatásba az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi Sándor költeményét, a Nemzeti dalt. Délután már Petőfi verse és a 12 pontban megfogalmazott követelések a Nemzeti Múzeum előtt is elhangoztak. Végül a Helytartótanács elfogadta a hazafiak kérését és Táncsics Mihályt is szabadon bocsájtották. A kezdeti sikerek ellenére 1849. október 6-án elbukott a szabadságharc. Ám ezekben a hónapokban tanúbizonyságot tett arról az ország, hogy „kitartásban, küzdeni akarásban is erős nemzet vagyunk, akik a nemes ügyért minden történelmi pillanatban képesek az életüket áldozni” – zárta szavait a polgármester.

Barbara Pilawa-Kraus, Łancut Járás Önkormányzatának delegáltja a magyar-lengyel nemzetek közötti összekötő kapocsról és együttműködésről beszélt. – Az országainkat összeköti a fejlesztésekre irányuló közös igyekezet, valamint a két nemzet történelme. Jó példa erre a „Népek tavasza”, amikor nemzeteink elkezdték a harcot a szabadságért, és az alapvető emberi jogokért – mondta Barbara Pilawa-Kraus. Közös hősként említette Bem József tábornokot, aki szimbóluma lett a névtelenül elesett katonáknak. A harcosok hősiességéből és a szabadságért folytatott közös küzdelemből kialakult lengyel-magyar barátság kiállta az idő próbáját. Ezt a barátságot Jászapáti Városi Önkormányzat és Łancut Járás vezetősége az elmúlt évek együttműködésével is igyekszik erősíteni. – Népeink közös történelmi eseményeinek emléke mindig kössön össze minket törekvéseinkben, nemzeteink biztonságában, és a lakosság boldogságának érdekében! – mondta befejezésül.

A temerini delegáció képviseletében Sziveri Béla osztotta meg gondolatait. Március 15-ét az egyik legnagyobb ünnepünknek nevezte, hiszen az akkori fiatalok életüket adták a hazáért. Ma már nehezen tudjuk megérteni mekkora áldozatot követelt a szabadságvágy, noha azóta is több csatát megvívtunk. Napjainkban a magyar kormány miniszterelnöke vér nélküli szabadságharcot folytat az országért, mely mögé oda kellene állnia a népnek – hangsúlyozta Sziveri Béla.

Grman József Kéménd község polgármestere az előtte szólókhoz hasonlóan mondott köszönetet a meghívásért, majd az 1848-49-es szabadságharc kéméndi eseményeiről szólt. Kiemelte, hogy a szabadságharc hagyománya ma is él a felvidéki faluban, erre példa a helyi alapiskola is, amely 2002 óta Petőfi Sándor nevét viseli.

Fodor Ferenc a marossárpataki delegációval érkezett. Beszédében szólt a magyar kormány állandó és megbízható támogatásáról, mely segít abban, hogy magyarként Erdélyben, szülőföldjükön boldoguljanak. – Egyre erősödő érzéssel mondjuk ma Erdélyben, hogy újra jó magyarnak lenni – hangsúlyozta Fodor Ferenc. Ahhoz, hogy az identitástudat erősödjön és megmaradjon, szükség van továbbra is az összetartásra, a hatékony kárpát-medencei képviseletre az Európai Unióban.

A megemlékezést a Jászapáti Általános és Alapfokú Művészeti Iskola kisdiákjai folytatták színvonalas műsorukkal. A Pájer Antal Művelődési Ház nagyszínpada hirtelen a főváros szívévé változott, és a közönség egy turistacsoport külső szemlélőjévé alakult. A diákok így elevenítették fel az 1848-49-es forradalom és szabadságharc főbb színtereit, történelmi eseményeit.
Az ünnepség méltó műsorral zárult, mely jól mutatta, hogy bár 171 év távlatában emlékezünk hőseinkre, szívünkben és emlékünkben tovább élnek. Küzdelmük a mai Magyarország számára nem volt hiábavaló!

Szabó Lilla

Szabó Lilla

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?