Közös farsang Székelyföldön

Két néptánccsoport – mintegy ötvenen –, a Jászságból együtt indult el a Székelyföldre, Csíkmenaságra az Úr 2019. évében, elbúcsúztatni a farsangi időszakot. A vidám csapat a jászapáti Hétszínvirág Táncegyüttes és a jászkiséri Pendzsom Néptánccsoport tagjaiból és néhány családtagból állt.

A február 28-tól március 3-ig tartó kiránduláson a táncos fiatalok megismerkedtek a székely farsangi hagyományokkal, gazdagították történelmi, földrajzi ismereteiket. A hosszú út során a csoportok tagjai családonként készültek a legfontosabb települések történelméből, néprajzi tájegységekből, az ott élők szokásaiból, melyeket megosztottak az utitársakkal. Még olyan könnyedebb témákat is érintettek, hogyan kell viselkedni, ha találkozunk a medvével. Szakavatott előadást hallhattak a jó pálinka készítésének fortélyaival kapcsolatosan is.

A jászokat igen nagy szeretettel várták a csíkmenasági családok, hiszen a jászapáti Jásztánc Alapítvány és a székely település között már húsz éve él a baráti kapcsolat. Szombaton Csíkszentdomokosra utaztak a XXVII. Hargita Megyei Farsangbúcsúztatóra, ahol irigylésre méltó vendéglátásban volt részük. A falu apraja nagyja látta vendégül a több száz főből álló vendégsereget. A hivatalos megnyitón kölcsönös meglepetésként tapasztalták, hogy tiszteletbeli meghívottként jelen volt a JNSZM-i Önkormányzat alelnökasszonya is.

Még aznap este egy váratlan örömteli esemény szem- és fültanúi lehettek a táncosok, amikor jász lánykérés történt a Csíkmenaság központjában álló díszes, faragott székely kapu alatt.
Vasárnap részt vettek a misén a gyönyörű csíkmenasági árpádkori templomban, majd végigjárták és táncolták a falut a farsangoló „alakoskodókkal”. Felejthetetlen emlékkel zárult a vasárnap este, a csíkmenasági fiatal színjátszók színvonalas, vidám műsorral, a jász táncosok fergeteges előadással örvendeztették meg a helyi közönséget.

A hétfői hazautazás kiváló alkalom volt arra, hogy a három nap fáradsága és a szép emlékek többszörösen álomba ringassák a csapat tagjait.

Tiszta szívvel és nagy örömmel mondhatom, hogy boldog vagyok, mert részese lehettem ennek a kirándulásnak, amelyen számtalan alkalommal éreztem az összetartozás élményét jászapátiak és jászkisériek, valamint jászok és székelyek között.

Székelyként a jászok között élve ismét megtapasztalhattam azt a csodálatos érzést, hogy büszke vagyok az otthoniakra és az itthoniakra egyaránt. Köszönöm a csíkmanságiaknak a szíves vendéglátást, a jászapátiaknak és jászkisérikének, hogy a Székelyföldet választották úti célként.

Szerző: Szabóné Nagy Enikő