Egy székely asszony a jászok között

A Jászok Egyesülete 29. munkaévének első összejövetelét tartotta a Pest megyei Megyeházán 2019. február 26-án. Vendégünk Szabóné Nagy Enikő, a jászapáti gimnázium fizika-kémia szakos tanára volt, aki székelyként régóta a Jászok Egyesületének tagja, és aki vetített képeket bemutatva beszélt életútjáról, kettős identitásáról.

A megjelenteket dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének elnöke köszöntötte, külön is Mészárosné Drizner Ritát, a jászapáti Gróf Széchenyi István Katolikus Középiskola és Kollégium igazgatóját, a két emeritus jászkapitányt, Nagy Ádámot valamint Csikós Miklóst és kedves feleségét. A rendezvényre csíkmenasági vendégek és gimnáziumi diákok is érkeztek.

Szabóné Nagy Enikő 22 éve él Magyarországon, ahová Szabó Dénessel kötött házassága révén került. Esküvőjük a csíksomlyói templomban volt, viszont lakodalmat mindkét helyen tartottak, így Jászapátin és Csíkszeredában is. Vérbeli székely, édesapja csíkborzsovai, édesanyja pedig a népdalban is megénekelt Csíkmenaságról származik. Családja – mint a csíki székelyek általában –, katolikus vallású (akár a jászok), és van egy öt évvel fiatalabb öccse. Fia orvosnak készül.

A jászapáti gimnáziumban 11 éve tanít, ebből 9 évig osztályfőnök is volt. Diplomáját a kolozsvári Babes-Bolyai egyetemen szerezte, fizika-kémia szakon, előtte a csíkszeredai Márton Áron gimnázium tanulója volt.

A Jászok Egyesületének 2013 óta tagja, melynek keretében aktívan tevékenykedik. Alkalmanként jász viseletbe is öltözik, de családi eseményekhez székely ruhát ölt. Amikor felvette a Tajti Erzsébettől kapott jász öltözéket, akkor érezte először, hogy immár tényleg a jászokhoz tartozik, és megszűnt – az itteni kifejezéssel élve – „gyüttmentnek” lenni.

Előadásában utalt a jászok és székelyek közötti párhuzamra: mindkét népcsoport csatlakozott népként került a magyarsághoz. A székelyek az V. századi hun nemzetség leszármazottainak tartják magukat, de vannak, akik bolgár származásúnak vélik őket, megint mások szerint csak a VIII.-IX. században csatlakoztak a magyarokhoz. A jászokról pedig köztudott, hogy a XIII. században érkeztek ide. A jászok és a székelyek is egyaránt székekbe tömörültek, és múltjára mindkét népcsoport büszke lehet. Az is közös bennük, hogy mindketten önrendelkezők voltak. Mária Teréziához is mindkettőjüknek van közük, a jászok a számukra kedvező Redemptio kapcsán emlékezhetnek rá, viszont a székelyek a kíméletlen népirtás, a Mádéfalvi veszedelem (Siculicidium) révén.

Mit hozok otthonról? – tette fel a kérdést Szabóné Nagy Enikő. Szerinte főképpen azt, hogy közösségben dolgozni érdemes. Náluk nem osztálytalálkozó van, hanem ötévenkénti évfolyamtalálkozó, melyen egyszerre nagy közösség, 6-8 osztály vesz részt.

Fontosnak tartja, hogy minél több embernek bemutassa Erdélyt, ahová már 22 évvel ezelőtt is túrákat szervezett. Célja, hogy a jászok is megismerhessék a Székelyföldet, mégpedig kicsit másként, nem csak turistaként, hanem hogy emberileg is közelebb kerülhessenek az ottaniakhoz. Minden évben megszerveznek egyhetes tábort, aminek keretében a Jásztánc Alapítvány táncosai és gimnáziumi diákok mennek Borszékre. A Jásztánc Alapítvány, – melynek aktív részese –, valamint a csíkmenasági Repülj madár egyesület között 23 éves barátság van. A Tajti Erzsébet által először 2015-ben megszervezett „Hagyományos szakmák-szakmai hagyományok” című rendezvényre csíkmenaságiakat és csíkszeredaiakat is meghívtak, és velük komoly baráti kapcsolat alakult ki.

Felidézte Faragó Annamária „Csíkmenaságra repülj” című filmjének az Uránia filmszínházban tartott bemutatóját is. Ide a vendégeknek egy autóbusznyi jász hozta a süteményt, hogy megvendégelje őket.

Elmesélte, hogy a Jásztánc Alapítvány szervezésében meglátogatták Zabolán a Mikes-család (a Rákóczi száműzetéséből ismert Mikes Kelemen családja) kastélyát. Találkoztak Mikes Kata grófnővel is, aki éppen meglátogatni volt az egykori birtokot, amit tízéves korában kellett elhagyniuk, három bőrönddel.

A jász-székely kapcsolatok építésének jegyében része volt Böjte Csaba ferencesrendi szerzetes, árvaházvezető első, 2015-ös jászsági látogatásának megszervezésében is. A jászapáti templomban ekkor nemcsak ülő, de szabad állóhely sem volt. Ekkor érezte úgy, hogy a jászok ugyanolyanok, mint a székelyek. Nagyon oda tudják adni magukat, nagyon tudnak szeretni, ha erre szükség, vagy lehetőség van.

Mindennapi munkájáról elmondta, hogy fontosnak tartja közel kerülni a gyerekekhez, akiknek a saját életével is mintát, példát szeretne mutatni.

Szabóné Nagy Enikő tevékenységében – sok egyéb aktivitás mellett –, jut szerep a karitatív munkának is. Így 2005-ben jótékonysági koncertet szervezett Pócs János kérésére a székelyudvarhelyi árvízkárosultak megsegítésére. Ekkor kapott egy szép hímzett szívet („a Jászok szívét”), ami már jelezte, hogy a jászok befogadták. A XX. Jász Világtalálkozó megszervezésének is egyik legaktívabb részese volt.

A kettős identitást azért nem tarja nehéznek, mert szerinte a jászok és a székelyek is ugyanolyan értékeket képviselnek, így otthon érzi magát Jászapátin és Csíkszerdában is. Mindazonáltal hiányoznak neki Erdélyben élő szülei, testvére és keresztgyerekei – no és az ottani táj.

–Utamon a jó Isten vezérlésével járok, és hálás köszönettel tartozom minden egyes közösségnek, akik az én törekvéseimet és munkámat segítik – fejezte be előadását.

Bognár Mária

külsős újságíró at Jászkürt Újság, BerényCafé
A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé külsős újságírója.
Bognár Mária

Latest posts by Bognár Mária (see all)

Bognár Mária

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé külsős újságírója.

Vélemény, hozzászólás?