Elszabadult a vörös bajkeverő

2019-04-012019-04-04 Kazsimér Nóra 0 Comments

A jászárokszállási Görbe János Színkör huszonkettedik darabját, Vaszary János Vörös Bestiáját állította színpadra, és hozta el március utolsó hétvégéjén a Pájer Antal Művelődési Házba.

Mi sem mutatja jobban egy színtársulat sikerét, mint a sorozatos telt házas előadások, melyek a kör több mint húszéves töretlen népszerűsége okán már előre borítékolhatók. Kovács Béláné nyugdíjas pedagógus, az amatőr színi társulat alapítója és vezetője a közösség minden művésze nevében mondott köszönetet a megelőlegezett bizalomért, melyet a nézőtér tömött sorai is igazoltak.
Vaszary János Vörös Bestia című bohózatát tavaly szeptember óta próbálták, hogy a hagyományokhoz híven idén tavasszal bemutathassák a jászsági közönségnek.

– Ezt huszonkét év óta mindig így csináljuk, és erre nagyon büszke vagyok, hogy közel és távol a Jászságban, akár még távolabb is, tudomásom szerint nem sok olyan színházi csoport van, akik minden évben új darabbal jelennek meg. Ugyanakkor ez most egy kissé más jellegű műfaj, mint amit megszokhattak tőlünk. Nem egyértelműen vígjáték, hanem bohózat, ami a drámai műnemnek egy másik válfaja. Most jutottunk el odáig, hogy megtaláltam azokat az arcokat, azokat a karaktereket, akik vissza tudják adni azt, amit ki szerettem volna hozni a darabból – avatott be a kulisszatitkokba a rendező.

Bár Vaszary rendkívül árnyalt szereplőket alkotott, valószínűleg eszünkbe sem jutott a két felvonás során, hogy az őket megformáló emberek hétköznapjai nem a pódiumon telnek. A társulat tagjai úgy tűnt, könnyedén vették az új irányzatból fakadó akadályokat, összeszokottságuk lehetővé tette, hogy biztonsággal valósítsák meg Kovács Béláné éveken át dédelgetett vágyát.

Vaszary János, a magyar színházi világ ünnepelt alakja remekül érzékeltette az emberi kapcsolatokat, a különböző egyéniségek tulajdonságait, így a humor forrásaként a jellemből adódó komikumot tette meg. Ugyanakkor a kétértelmű szituációk szülte humoros pillanatok is jól működtek.

Ahogy azt a nosztalgikus, tengerparti légkört idéző díszlet mutatta, a ’30-as évek Velencéjébe csöppentünk. Nyár van, napsütés, mi sem lehet jobb alkalom arra, hogy a fiatal magyar bankár eljegyezze tehetős családból származó menyasszonyát, Hedviget, és ezzel nyélbe üsse az év üzletét az ara dúsgazdag édesapjával. Ám az idilli állapotot megzavarja egy vörös bajkeverő, aki fenekestől felforgatja a szépreményű bankár életét. Félixből hamar szerencsétlen áldozat lesz, pontosabban hóhányó, ugyanis senki sem hisz ártatlanságában, így a frigynek is befellegzett.

A darab során kialakuló félreértések, hazugságok és átverések mögött azonban érthetőbb okok húzódnak a szokásos tréfálkozásnál. Az üzlet végül nem köttetik meg, a turpisságok kiderülnek, Hedvig is boldogságra lel, és Félixhez hasonlóan rosszakarója, a vörös bestia sem marad társ nélkül. A befejezés tehát a jól bevált stratégia szerint alakult, így természetesen végül minden jóra fordult.