Az etalon, amiből kiindulhatunk

Múlt hét csütörtökön a Jász Múzeumban mutatták be dr. Selmeczi László etnográfus, régész „Jászok vagyunk, de magyarok” címmel kiadott legújabb könyvét. A kötet szerzője személyesen osztotta meg tapasztalatait a könyvben szereplő régészeti kutatásokról.

A Jász Múzeum a Jász Múzeumért Kulturális Alapítvánnyal karöltve évente örvendezteti meg a történelem szerelmeseit egy-egy Jászságról szóló kiadvánnyal. Tavaly általuk két könyv is megjelent a Jászkunsági évszázadok, valamint a „Jászok vagyunk, de magyarok” címmel. Utóbbi kötet Selmeczi László kutatásait tartalmazza, mely széles képet ad a négyszállási II-es számú jász temető feltárásáról és a jászok magyarrá válásának folyamatáról.

Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató köszöntője után a hiteles könyvajánlást a szintén régész Gulyás András Zoltán vállalta magára.

Az első fejezet a jászok betelepedésével kapcsolatos felvetéseknek ad hangot. Ezután következnek a négyszállási sírásatásokról származó dokumentációk, feljegyzések és fényképek, melyek szintén a jászok érkezésének idejére keresik a választ.

A régészeti monográfia tartalmáról már Selmeczi László beszélt, miután megosztotta a közönséggel pályája kezdetét. Szegeden született, majd családjával Szolnokon telepedtek le, ahol az általános és a középiskolát is végezte. Az eltántoríthatatlan régészeti vágy gimnáziumi tanár édesapja és annak baráti köre révén ivódott belé. Mosollyal az arcán osztotta meg, hogy osztálytársai másodikban is „révésznek” csúfolták, hiszen akkoriban a Szolnokot átszelő Zagyva folyó miatt még annak is több értelmét látták, mint a régészetnek. Később Selmeczi László nevelőapja Kaposvári Gyula lett, így hivatástudata végleg megpecsételődött a múlt kor kutatásával. – Hiába akarta a családom, hogy orvos legyek, én régész lettem. Nem választottam rosszul, mert egész életemben azt csináltam, amit szeretek – mondta a könyv írója. Tanulmányait történelem és néprajz szakon végezte, majd a középkorral és azon belül is a kunokkal kezdett el foglalkozni. Miután a középkorban már sokan keresztények voltak, úgy gondolta nem érdemes feltárni a sírokat, hiszen a keresztény temetkezési szokások miatt a csontokon kívül nem sok mindent találtak volna. Ekkor jött az ötlet a jászok kilétének megismeréséről, mellyel végül lefektette a jász temetkezésről szóló ismereteink alapjait. Az 1980-as években eleinte egy Jászdózsa melletti tanyán kezdték meg az ásatásokat, és hamarosan egy templom romjaira, illetve sírokra bukkantak.

Mivel a sírban talált leletek kronológiailag nem voltak azonosak az egykor ott álló templomfal idejével, így sokáig azt hitték, templom nélküli, pogány temetőt találtak. Azonban hamar kiderült, hogy a településen ugyanazon a helyen két Istent dicsőítő épület is állhatott. A négyszállási I. számú temető feltárása arra engedett következtetni, hogy a jászok már a 13. század előtt birtokba vették a Jászság területét, bár erről egyetlen írásos adat sem maradt fenn. Az ott lévő templomot a 13. század végén és a 14. század első felében lebontották, hogy helyette újat építsenek, amit a régi templom falai köré alapoztak. Az újonnan emelkedő istenháza körül a 13. századtól kezdődtek temetkezések, melyet a régészek a négyszállási II. számú jász temetőként tartanak számon.

A kutatások során kitűnt, hogy az I. számú temető gótikus temploma valószínűleg a ferencesekhez köthető, míg a II. számú temetőben felépített a falu plébánia temploma volt.

A II. számú temetőben több tatárjárás előtti sírra bukkantak, melyek értékes leletanyagot tartalmaztak. Egy sírban 12. századi felirat nélküli pénzérmére leltek, amely arra enged következtetni, hogy a temető már az 1100-as években is használatban volt.

A régész az érdekességek sorában emelte ki, hogy a nők sírjában rendszerint találtak pártaövet. Amíg az I. számú temetőben süvegdíszre és kendőre varrt préselt lemezdíszre akadtak, addig a II. számú temetőben párták és fejdíszek foglaltak helyet. Ez már feltehetően a jászok elmagyarosodását jelentette, ami a 13. század közepétől követhető nyomon. További kutatásokkal bebizonyították, hogy ezek az övek valószínűleg jegyajándékként funkcionáltak, a mátka kapta őket a vőlegényétől. A II. számú temető feltárása során pogány szokást egyetlen sírban lehetett felfedezni, tehát joggal feltételezhető, hogy a vallás nagy szerepet játszott a jászok életében.

Selmeczi László elmondta, hogy az írásos dokumentumok gyakran nem támasztják alá a gyakorlatban szerzett eredményeket. Kutatásai sok mindenre választ adnak, ugyanakkor új kérdéseket vetnek fel. Ennek ellenére minden egyes lépéssel közelebb kerülünk őseink megismeréséhez.

– Ez az etalon, amiből kiindulhatunk – ezeknek a gondolatoknak már a múzeum igazgató asszonya adott hangot, majd köszönetképpen Bathó Editke egyenként felsorolta a könyv kiadásán dolgozó munkatársak nevét. Ez idő alatt többekben kérdések fogalmazódtak meg, melyeket az előadás végén fel is tehettek az elismert régésznek.

Szabó Lilla

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Szabó Lilla

Latest posts by Szabó Lilla (see all)

Szabó Lilla

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?