Mentális nagytakarítás

Több százan voltak kíváncsiak Bagdy Emőke professzor relaxációs lelki munkáról szóló előadására a Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola sportcsarnokában február 19-én.

A termet zsúfolásig megtöltő közönséget Novák István főigazgató üdvözölte, majd testi-lelki fitneszre invitálta a megjelenteket dr. Bagdy Emőke előadásának felvezetőjében. Mielőtt azonban átadta volna a szót, köszönetet mondott az intézményben, kis csoportokban relaxációs tevékenységet vezető pedagógusnak, Tóth Lászlóné Terikének, aki nélkül nem jöhetett volna létre az esemény.

Mindenekelőtt – már a neves előadóval karöltve – a legkülönfélébb jelentéssel bíró fogalmakat tisztáztuk, így például a relaxációt és a nevelést. Ezen szavaknak több közük van egymáshoz, mint azt elsőre gondolnánk, és nagy erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy az előbbi sikeresen az utóbbi részévé váljon, vagyis a mindennapi oktatásnak természetes része legyen a stressz kezelésének megtanítása.

Bagdy Emőke szerint ez különösen nehéz egy bal agyféltekés kultúrában, amely racionális, tudomány- és ténytisztelő, ugyanakkor túl is értékeli ezeket az attribútumokat. Alig növünk fel, de már ismerjük Archimédesz törvényét, írunk, olvasunk, számolunk, lepakoljuk képzeletben az ismeretek apró mécseseit, de átfogó tudás nélkül sohasem érthetjük meg, mire is való tulajdonképpen a gyertyák fénye.

Ezzel szemben a jobb agyfélteke képekben gondolkodik, a fantázia, a kreativitás, az érzelmek, az álmok lelőhelye. Mindent, amit napközben behordunk, kiválogat, összegyűjt, képpé alakít, és feldolgozza, mint egy jó filmrendező. Másik különlegessége, hogy a testünk kizárólag a jobb agyféltekénkkel hajlandó kommunikálni, vele van kapcsolatban az összes érzékszervi csatorna, így vagyunk teremtve, ezt a programot kódolták belénk, mely kapcsolatot ügyesen kihasználhatjuk a relaxációs lelki munka során, ha elsajátítjuk a megfelelő módszereket és technikákat.

„A mi pedagógiánk a bal agyfélteke cizellálására épít, hogy mindent ragyogóan tudjon az a gyerek, ám ez a fajta nevelés éppen az érzelmi személyiségformálást hanyagolja el. Az érzelmi intelligenciát cizelláljuk már! Szeretni, kötődni, érezni – ezen múlik, hogyan érezzük magunkat a világban, hogy a másik emberrel hogyan tudunk kapcsolatba lépni és minden tudásnak, minden ismeretnek végül ez az értelme, hogy embertársainkat, a világ jobbá tételét szolgálják.” – hangsúlyozta nézeteit a professzor asszony.

A cél felfedezni a gyermek egyéni értékét, azt a genetikai többletet, amelytől más, mint a többiek, és ezt kell felerősíteni benne. Ehhez olyan kapcsolat kialakítása szükséges, amit a bal agyfélteke funkcióinak tökéletesítésére építő pedagógia képtelen bevinni. Bagdy Emőke kiemelte: adott időben megvan, hogy hány gyertyát kell lerakni, de azzal már nem ér rá törődni senki, hogy az adott gyermek hogyan is érzi magát közben. Úgy véli, a dolog abba az irányba halad, hogy tulajdonképpen érzelmi analfabétákat képzünk.

A stressz kezelésének megtanítása során óriási kincset adunk át gyermekeinknek, hiszen elsajátítják a jobb agyféltekés kommunikációt, megértik, mi miért történik, kapcsolatba tudnak kerülni saját szervezetükkel, be tudnak lépni az érzelmi valóságba, megállítva például a betegségekhez vezető negatív folyamatokat. Tudományosan bizonyították, hogy bizonyos helyzetekben érzelmi molekulák alakulnak a testünkben. A legkártékonyabb érzés az egészségünk szempontjából nem más, mint a tehetetlenség, az ebből fakadó szorongás. Ilyenkor negatív stressz hormonokat termelünk, melyek betegség-specifikusan bizonyos szervek felé vándorolnak. Az indulatmolekulák a sejtek falára rakódnak, és elemi szinten generálnak elváltozásokat. „A daganatos betegségek keletkezésében a sok ok között a nagyobb fajsúlyú, amikor rengeteg bánatot, sérelmet pakoltál le, és nem szabadítottad meg magad, betemetted a sejtek falába” – részletezte a folyamatot Bagdy Emőke, aki szerint ilyenkor mentális nagytakarításra van szükség, vagyis meg kell tanulni megvédeni magunkat, feloldani a feszültséget, és átadni ezt a tudást gyermekeinknek is.

A továbbiakban a relaxáció egy-két praktikáját ismerhettük meg. A lényeg az önmagunkra figyelésben rejlik, abban, hogy egy nap során legyen legalább harminc másodpercünk arra, hogy csak és kizárólag a saját testünkre figyelünk. A mi kultúránkban nem működik a keleti népek kiüresítő meditációja, sokkal szívesebben foglaljuk le a tudatunkat, ezért a mozgásos típusú módszerek különösen szimpatikusak, a gyerekek esetében pedig valódi aduászok lehetnek. A professzorasszony szerint a szorongásközpont kikapcsolható egyszerű gyakorlatokkal, karkörzésekkel, lendület vezérelte karmozgással, ugyanis a ballisztikus mozgás és a szorongásközpont működtetése ugyanabban az időben összeegyeztethetetlen.

De mi a helyzet a felnőttekkel, hiszen mégsem kezdhetjük el lengetni a karunkat minden feszült szituációban? Az ilyen alkalmakra találták ki a villámrelaxációs technikákat, melyek percek alatt lecsapolják az indulatokat és sokuk teljesen feltűnésmentesen is végezhető. Bagdy Emőke azt mondja, „akármilyen feszültek vagyunk, feszíteni még tudunk”. A kar hajlítóizmainak és a láb nyújtóizmainak egyszerre történő megfeszítése csodákat tehet, ahogy a szuflahatárig kifújt levegő is bizonyítottan lassítja a szívverést.

Az érzelmi intelligencia – melynek kulcsfontosságú szerepe van a stresszkezelésben – már újszülött kortól kezdve fejleszthető. A babáknál még döntően a jobb agyfélteke dominál, így a hosszú időn át tartott szemkontaktus által érzelmileg tápláljuk a csecsemőt. „Nagyon jót tenne, ha mi is újra megtanulnánk felvenni a szemkontaktust. Az okos telefonok bámulása helyett jelenlétünkkel bekapcsolódhatnánk a személyiség nevelésébe. Minden korosztályhoz van megkívánt gyakorlat, amiből könnyűszerrel válogathatunk” – nyomatékosította végezetül, majd mindenkit megnyugtatott: ne keseredjünk el, egy kultúra megbirkózik a saját feladataival, mert mindig lesznek olyanok, akik megpróbálják menteni a jót. Legyünk mi is ilyenek!

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?