Helytörténeti kutatókat ünnepeltünk

Két jeles évfordulóra gyűlt össze a Jász Múzeum ünneplő vendégköre február 16-án, hiszen Suba Györgyné Julianna 80., míg Fodor István Ferenc a 70. életévét töltötte be idén februárban. A jászsági helytörténet megismeréséért sokat tett kutatókat születésnapjuk alkalmából köszöntötték a múzeumban.

Szombat délelőtt a kellemes tavaszias időben nyitva állt a Jász Múzeum szépen faragott sötétbarna kapuja, amelyen át folyamatosan érkeztek vendégek az ünnepségre. A kinti napsütéses időből bent már kevesebbet érzékeltünk, habár Hortiné dr. Bathó Edit, a múzeum igazgató asszonya hasonló melegséggel fogadta a szülinaposokat és az ünnepelő tömeget. A rövid köszöntőt a Jászsági Hagyományőrző Egylet műsora váltotta fel, akik jászsági verseikkel, valamint népdalokkal köszöntötték az ünnepelteket.

Elhangzott egy névnapi ének Julóka tiszteletére, hiszen aznap épp névnapja is volt.

A jó hangulatú, kedves műsort követően dr. Dobos László a Jászok Egyesületének elnöke méltatta elsőként Suba Györgyné Julóka nénit, aki férjével Suba György doktorral érkezett a múzeumba. 1939. február 16-án a Jászapáti tanyavilágban elsőszülöttként érkezett a családba Kocsis Julianna. A nehéz anyagi sorsú családban korán megismerte azt az erőt, ami a jászokat megtartotta, de egészen kis korában vett maga mellé egy másik erőt is: a betű erejét. A tudományok iránti szeretete később is elkísérte, így kertészeti szakiskolát végzett Kecskeméten, majd kertészeti technikusi képesítést szerzett Sátoraljaújhelyen. Jászapátin helyezkedett el a tsz-nél és férjhez ment Fehér Ferenchez, akivel két gyermekük született. Később folytatta tanulmányait, szakkörvezetői képesítés szerzett díszítőművészetből. 1974-ben az oktatási és kulturális ügyintézői feladatokat kapta meg, valamint a szociális ügyeket is ő intézte a tsz-nél. Színjátszó csoportot indított, kezében tartotta a kézimunka szakkört. Nagyban segítette a pávakör elindulását és a Honismereti szakkörnek is a mozgatórugója volt, emellett szívügyének tekintette a Jászsági dalos találkozók megszervezését. 1978-ban tanítóképző főiskolai diplomát szerzett Debrecenben. Férje halála után nyolc évvel ismerkedett meg Suba György doktorral, ami nagy változást hozott az életében. Jászapátiról Jászberénybe költözött, és itt igyekezett beilleszkedni, tenni a városért. „Teljesen birinyivé vált” – mondta a dicsérő szavakat dr. Dobos László, majd azzal folytatta, hogy Julóka többek között társadalmi szerepvállalásával és könyveivel is értékállót alkotott a Jászságban. Tizenhét kötet fűződik a nevéhez íróként, szerkesztőként vagy társalkotóként. Ezek mindegyike segít a Jászság történelmének megismerésében, a múlt feltárásban. Elsőként A jászapáti kórusmozgalom 100 éves történelme című kötetét vetette papírra. Legutóbb tavaly jelent meg könyve, Jászok Egyesülete Budapest 1921-1946 címmel, melyben többek között olyan érdekes témakört tárgyal, mint az ONCSA program.

Áldozatos munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, többek között elsőként kapta meg a Jászapáti Városért díjat 1992-ben, rá tíz évre pedig Jászságért díjjal ismerték el. 2011-ben a magyar kultúra lovagjává avatták, 2015-ben egri érseki kitüntetést vett át, majd Magyar Érdemrendben részesült. Noha már csak munkássága is épp elég lenne a tiszteletre, meg kell említeni, hogy mindez idő alatt nagyszerűen helytállt háziasszonyként, feleségként és családanyaként is. – Mindezt töretlen akarattal, kitartással, lemondással, önzetlenséggel, hangyaszorgalommal végezte a jász történelemírás nagyasszonya – zárta szavait dr. Dobos László.

„Durbints sógor”, „Éjjeli bagó” a Redemptio olvasóinak mindenképp ismerősek lehetnek ezek az írói álnevek, amelyek alatt Fodor István Ferenc publikálta írásait. Ezt már Hortiné dr. Bathó Edit osztotta meg a hallgatóságával, majd azt is elárulta, hogy nem véletlen a név, hiszen a helytörténeti munka érdekében olykor éjjeli órákban is képes telefonálni „áldozatainak”. Jó szokását talán születésénél fogva tartja, tekintve, hogy 1949. február 26. éjjelén sem hagyta aludni a körülötte lévőket, ugyanis ezen az éjszakán érkezett a világra Jászapátin. Később Jászjákóhalmára, a Varjas tanyavilágba költözött családjával, ahol általános iskolai tanulmányait végezte. Ezt követően még két évet járt itt gimnáziumban, ami nem sokkal később megszűnt. Jászberényben a Kállai Éva Gimnáziumban folytatta tanulmányait, abban az iskolában, amely ma Liska József nevét viseli. Korán elkezdett dolgozni, de az elméjét is pallérozta – hangzott Editkétől, majd további érdemeit sorolta. Nyíregyházán képesítést szerzett népművelő-könyvtáros szakról, később Budapesten, az ELTE-n elvégezte a szociológia szakot. Nemcsak a kultúra területén jeleskedett, dolgozott bútorasztalosként, ezüstkalászos gazdaként pedig mezőgazdasági vállalkozást is vezetett. Mégis a kultúra iránt köteleződött el. Ezt igazolják a jákóhalmi művelődési központ vezetőjeként eltöltött évek, valamint az azt követő időszak a Jászberényi Könyvtárban. A rendszerváltás után három cikluson keresztül polgármesterként vezette a települést Jászjákóhalmán.

Még gimnazista korában megismerkedett Váradi Zoltánnal a jászjákóhalmai Honismereti Kör megteremtőjével, aki mellett sokat tanult, majd 1983-ban Zoli bácsi után ő vette át a szakkör vezetését, melyet azóta is irányít. Hortiné dr. Bathó Edit megosztotta a jelenlévőkkel, hogy Fodor István volt az első a Jászságban, aki valamilyen módon megemlékezett május 6-áról, a Redemptio emléknapjáról. Számos civil szervezet aktív tagja, nevéhez fűződik a Gubicz András Gazdakör megalapítása, de közreműködött a Kertbarát klub és a helyi dalkör megalapításában. Mintegy ötven év munka áll mögötte a Jászság szolgálatában, melyet kitüntetésekkel is elismertek. Pro Patria díjas, Iposz díjas, Lant és toll díjas, valamint kilencedikként vehette át a Jászságért díjat, melyet ő nevezett el a jászok „Nobel-díjának”.

Ennek tükrében talán nem is kérdés, hogy Fodor István Ferenc és Suba Györgyné Julianna milyen meghatározó személyisége a Jászság honismereti, helytörténeti és hagyományőrző mozgalmának. „Ők azok, akik nem engedik, hogy ezen értékeink elvesszenek, hanem tesznek érte, hogy megismerésre kerüljenek és továbbadjuk unokáinknak, dédunokáinknak, az utánuk jövő generációknak” – zárta beszédét a múzeum igazgató asszonya.

A köszöntés után a város és a környező települések elöljárói is tiszteletüket fejezték ki az ünnepeltek felé. Elsőként Pócs János országgyűlési képviselő köszöntötte néhány gondolattal a születésnaposokat. Beszédében felidézett számos jászapáti rendezvényt, melyeknek Julóka néni aktív részese volt, sőt rendszerint összefogta a közösségeket. Egész életében szorgalommal és példamutatással végezte feladatait, ami ma is jellemző munkásságára.

A kedves szavakat tovább fűzte Fodor István köszöntésében. Erényként említette, hogy az évek alatt Pista bácsi mindig önmagát adta, makacsul, szolgálatkészen kutatott a Jászság történelme után. Tapasztalatukat, tudásukat mindketten továbbadták, így nagy örökséget bíztak a Jászság fiataljaira. Szatmári Antalné alpolgármester asszony a város nevében köszöntötte őket. Végül Jászapáti és Jászjákóhalma elöljárói, különböző civil szervezetek képviselői adták át jókívánságaikat, és természetesen az ajándékokat.

Végül a jeles esemény közös ebéddel zárult, ahol immár oldottabb, családiasabb hangulatban beszélgettek, nosztalgiáztak az ünnepeltek, és velük együtt a vendégek.