Mennyei hegyek között

Magas hágókon át vezetett az utunk Barna Béla túravezető, geográfus és szakíró közreműködésével a soron következő bakancslista előadáson. A magát csak Csámborgóként emlegető „kalandozó” Belső-Ázsia turistáktól mentes övezeteiről hozott nekünk látványos fotográfiákat.

„Olyan vagyok, mint a moszat, mindenhol jól érzem magam.” – kezdte meg jó hangulatú vetítését a főállású túráztató, aki a városi felvételeket átugorva hamar bedobta közönségét a mélyvízbe, vagyis inkább a száraz hegyvidéki sivatagok végeláthatatlan pusztaságába.

A több száz kilométeres virtuális utunk során festői állomásokat érintettünk. Havas hágókat, kietlen tibeti területeket, agyagpalotákat, monszun áztatta völgyeket, sőt a tien-sani nomád közösségek jaktrágyával befűtött jurta hajlékaiba is beleshettünk.

Kirgizisztánt és Kazahsztánt mint a kulturális és politikai sokszínűség legkiválóbb példáit ismerhettük meg, ahol a buddhista muzulmán mecset ugyanúgy megfér, mint a Putyinról elnevezett hegycsúcs, vagy a sztyeppei Dubaj hangulatát idéző üvegtornyok.

Ám a legemlékezetesebb pillanatok mégis azokból a történetekből kerültek ki, amikor a fotók szereplői egy keskeny kis patakot használtak fürdőszoba gyanánt, fintorgó arccal néztek a kumisszal töltött poharak aljára, vagy útban a Dalai Láma születésnapjára még diskuráltak egyet Petőfi szabadságot éltető verseiről a magyar költőt jól ismerő kirgiz öregemberrel.

Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy Belső-Ázsia hegyvidéke, a Nyugat-Tibetnek is nevezett Ladakh vagy a Mennyei hegyek nem valók azoknak, akik alföldi lankákhoz szoktak, pillantsunk egy kicsit a vonulatok mögé. A hegyvidéki sivatagokban olvadó gleccserek táplálta tavak terülnek el, a helyiek 4000 méteren is mezőgazdaságot folytatnak, annak ellenére, hogy egy villámárvíz percek alatt elmoshatja agyagvárosaikat. A viszontagságos körülmények nem szegik kedvét az itt élőknek. Híd helyett felvonóval kelnek át a folyókon, a buddhisták muzulmán barátaikat is meghívják a nomád fesztiválokra, a rézművesség és a szőnyegszövés sem jelent gondot számukra, ha abból biztosíthatják megélhetésüket. Ahogy Barna Béla izgalmas előadását hallgattuk, egyre kevésbé lepődtünk meg azon a tényen, hogy Kőrösi Csoma Sándor a mínusz fokokkal dacolva is kitartott döntése mellett, miszerint megalkotja a tibeti-angol nyelvtant.

A kínai határhoz közeledve aztán visszarántott bennünket a mai kor technikája. Az előadó idegen területet érzékelő bérelt autója Kazahsztán felé fordult, majd a távolban felderengtek Almati város négysávos sztrádái, magasba törő, csillogó palotái. Amennyire idegennek és félelmetesnek tűnt először a természet végtelen hatalma, annyira nehéz volt aztán kiszakadni a nyugalmat árasztó, emberek nyomát alig viselő bércek öleléséből. A beszámolótól a Tien-San mennyei hegyeinek fotójával búcsúztunk.

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kazsimér Nóra

Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?