Piros csizmám nyomát…

Piroska napját követő szombaton jubileumi, huszadik bálját rendezte a Jászsági Menedzser Klub Egyesület a Déryné Rendezvényházban. Fél héttől a klub vezetői a Grand Tokaj Zrt. tolcsvai boraival fogadták az ünnepi öltözetű vendégsereget.

A pompa a díszteremben is jelen volt a szépen terített asztaloktól a varázslatos hangulatot megteremtő lézershow fényorgiáján át, a diszkrét ködös-félárnyékos megvilágításig, ami feladta a leckét a fotósoknak.

Dr. Rédei István házigazda és Piroska Miklós, a megyei közgyűlés elnöke, a bál védnöke ünnepi gondolatai összekötötték mindennapjainkat és az ünnepi alkalmat, hangsúlyozva, hogy az üzleti sikerekhez szükséges egymás megismerése és a barátság erősítése.

Ehhez elsősorban jó hangulat és megfelelő körülmények kellenek. A jó borokról már szó volt, ezeket a tokaji borvidék legnagyobb cége ajánlotta a vendégek figyelmébe. Az ételsort Kövi József abonyi séf állította össze. A négy fogás egyszerre volt különleges, otthon elkészíthetetlenül szép és pikáns. A borjúgerinc burgonyás túrófánkkal volt a csúcs, és az éjféli mangalicaszeletek – bár ezzel az édesszájúak minden bizonnyal vitába szállnának.

A Mediterrán zenekar hangulatos, nem tolakodó muzsikája táncra csábított, Südi Iringó és táncos társai meg egyenesen kikövetelték a vendégsereg parkettre vonulását, a közös mozgást, amire a saját pörgős műsorukat követően minden jogalapjuk meg is volt.

Újdonság volt, hogy a tombolahúzástól is elnyerték az időt számítógépes sorsolással, amit Sas István és a védnök gombnyomása indított el, Dézsi Zoli pedig tájékoztatta a nyerteseket a számokról. Kellett is az időnyerés, mert népes volt a társaság, és mindenki beszélni szeretett volna szinte mindenkivel.

Röpültek a táncoló párok és az idő, hamar érkezett az éjfél. Szabó Tamás polgármester a jubileumi bál résztvevőire és az egyesület Jászság iránt elkötelezett munkásságára emelte pezsgős poharát az egyesület elnökével, házigazdájával, erre az estére gondtalan szórakozást a következő hétköznapokra pedig üzleti sikereket kívánva.

És a zene, a tánc, a beszélgetés folytatódott. Akik kicsit három óra után az utolsó táncig kitartottak, nem is sejtették, hogy illik rájuk a költő több száz éves néhány sora: Piros csizmám nyomát hóval lepi be a tél…Egy óra múlva ugyanis mindent beborított fehér palástjával ez a zimankós évszak. Hiába, no, báli szezon kezdődött, tél van.