Idill és bajkeverés

A jászárokszállási Görbe János Színkör huszonkettedik darabját, Vaszary János Vörös Bestiáját állította színpadra, és hozta el január harmadik hétvégéjén a Lehel Film-Színházba.

Mi sem mutatja jobban egy színtársulat sikerét, mint a sorozatos telt házas előadások, melyek a kör több mint húszéves töretlen népszerűsége okán már előre borítékolhatók. Kovács Béláné nyugdíjas pedagógus, az amatőr színi társulat alapítója és vezetője hálás szívvel gondol a jászberényi fellépésekre. Emlékei szerint volt időszak, amikor négy alkalommal töltötték meg az Ifjúsági Ház termét, ezért a társulat minden művésze nevében beszél, amikor azt mondja, a helyiektől rengeteg szeretetet kapnak. Vaszary János Vörös Bestia című bohózatát – melyet már három éve szeretett volna feldolgozni a rendező – szeptember óta lázasan próbálták, hogy a hagyományokhoz híven december második hétvégéjén bemutathassák a közönségnek.

– Ezt huszonkét év óta mindig így csináljuk, és erre nagyon büszke vagyok, hogy közel és távol a Jászságban, akár még távolabb is, tudomásom szerint nem sok olyan színházi csoport van, akik minden évben új darabbal jelennek meg. Ugyanakkor ez most egy kissé más jellegű műfaj, mint amit megszokhattak tőlünk.

Nem egyértelműen vígjáték, hanem bohózat, ami a drámai műnemnek egy másik válfaja. Most jutottunk el odáig, hogy megtaláltam azokat az arcokat, azokat a karaktereket, akik vissza tudják adni azt, amit ki szerettem volna hozni a darabból – avatott be a kulisszatitkokba a rendező, majd hozzátette, mi sem igazolja jobban az előrelépést, mint amikor a nézők köreiből azzal keresik meg, hogy a hideg rázta őket egy-egy komolyabb hangvételű sort követően.

Bár Vaszary rendkívül árnyalt szereplőket alkotott, valószínűleg eszünkbe sem jutott a két felvonás során, hogy az őket megformáló emberek hétköznapjai nem a pódiumon telnek. A társulat tagjai úgy tűnt, könnyedén vették az új irányzatból fakadó akadályokat, összeszokottságuk lehetővé tette, hogy biztonsággal valósítsák meg Kovács Béláné éveken át dédelgetett vágyát.

Vaszary János, a magyar színházi világ ünnepelt alakja remekül érzékeltette az emberi kapcsolatokat, a különböző egyéniségek tulajdonságait, így a humor forrásaként – hogy levegye szereplőiről a terhet –, inkább a helyzetből adódó komikumot tette meg. A kétértelmű szituációkból adódó humoros pillanatok ellenben remekül működtek, amihez a színtér változatossága is hozzájárult. Ahogy azt a nosztalgikus, tengerparti légkört idéző díszlet is mutatta, a ’30-as évek Velencéjébe csöppentünk.

Nyár van, napsütés, mi sem lehet jobb alkalom arra, hogy a fiatal magyar bankár eljegyezze tehetős családból származó menyasszonyát, Hedviget, és ezzel nyélbe üsse az év üzletét az ara dúsgazdag édesapjával. Ám az idilli állapotot megzavarja egy vörös bajkeverő, aki fenekestől felforgatja a szépreményű bankár életét. Félixből hamar szerencsétlen áldozat lesz, pontosabban hóhányó, ugyanis senki sem hisz ártatlanságában, így a frigynek is befellegzett.

A darab során kialakuló félreértések, hazugságok és átverések mögött azonban érthetőbb okok húzódnak a szokásos tréfálkozásnál. Az üzlet végül nem köttetik meg, a turpisságok kiderülnek, Hedvig is boldogságra lel, és Félixhez hasonlóan rosszakarója, a vörös bestia sem marad társ nélkül. A műfaji változtatás ellenére a befejezés a jól bevált stratégia szerint alakult, így természetesen végül minden jóra fordult. A darabot legközelebb a jászfelsőszentgyörgyi közönség láthatja a színkör előadásában.

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kazsimér Nóra

Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?