Megemlékezés a hősökről
A 2. Magyar Hadsereg hőseire emlékeztünk szentmisével és gyertyagyújtással szombat este a Szentkúti templomban és a háborús emlékműnél.
Hetvenhat évvel ezelőtt, 1943. január 12-én a Vörös Hadsereg túlereje a Don-kanyarból visszavonulásra késztette a 2. Magyar Hadsereget, amelynek déli állásaiban a jászberényi 32./III. zászlóalj katonái harcoltak. A zászlóalj kilencvenszázalékos anyagi vesztesége eltörpült a 739 főt kitevő személyi veszteség mellett, hiszen a jászberényi csapattest majd ezerfős hadiállományából alig kétszázötven honvéd tért haza a Don-kanyarból. A zászlóalj 1943. január–februári visszavonulása alkalmával állományának több mint ötven százaléka eltűnt. A mártírok megfagytak a sokszor mínusz negyven foknál is hidegebb orosz télben, elestek a harcokban, meghaltak az éhségtől és a kimerültségtől, vagy hadifogságba kerültek. Ma már csak a túlélők unokáikra hagyományozott beszámolóikból lehet sejtésünk azokról a szörnyűségekről, amelyeket ezek a katonák átéltek.
A hazáért elesettekre és a poklot megjárt túlélőkre emlékeztünk szombat este.
A szentmisén Szántó József főapát Lukács evangéliumához kapcsolta prédikációját. – Akikért ma imádkozunk, az életüket adták a hazáért. Áldozatuk soha nem gyógyuló sebként van jelen a nemzet testén. Nemzetünk továbbélésének lapjait mi írjuk tovább cselekedeteinkkel, szívünkkel, lelkünkkel és életünkkel. Az Isten akarata a hozzátérő lelkeken keresztül tud működni. Ma a Szentírás szavaival hozzá könyörgünk: Légy irgalmas örökségedhez, változtasd gyászunkat örömmé, hogy életben maradhassunk, és dicsőítsük szent nevedet! Aki felfogja ezen ima értelmét, az messzebb lát a földi horizonton túli életen. Az Evangélium soraiból útmutatást kapunk mi földi vándorlók, a földi haza szeretetében és szolgálatában munkálkodó, de az örök haza boldogságának befogadására készülő emberek. Az égi hazába készülődés lényege a szeretet. A földi haza elvesztett fiaiért szól ma az imádság a történelem urához: azokért, akik akár engedelmességből, akár parancsszóra áldozták életüket. A család szeretetének meghosszabbítása, a hazaszeretet fénye világított szívükben. Erre a szeretetre van szükség nemzetünk életben tartásához.
Az elhunytak lelki üdvéért, a mennyben való befogadásukért, a nemzet további boldogulásáért kértük a magyarok nagyasszonyának pártfogását a prédikáció befejező gondolataiban. A mise zárásaképp a Ments meg engem, Uram gyászének, majd a Himnusz hangzott el.
A Szentkúti téren a II. világháborús emlékmű előtt Szabó Tamás polgármester és Szatmári Antalné alpolgármester helyezték el elsőként az emlékezés gyertyáit, majd őket követték a megjelent képviselők, intézményvezetők, cserkészek, civil megemlékezők. Az ünnepség a mécsesek ragyogásában felhangzó Szózat eléneklésével zárult.
a BerényCafé újságírója.
