A három világ festője

2019-01-102019-01-10 Bognár Mária 0 Comments

Molnár János jászsági gyökerű festő és grafikus művésznek az utolsó tizenöt-húsz évben készült alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten. A Józsefvárosi Galériába a Jászságból is elzarándokoltak a hívei január másodikáig, a kiállítás bezárásáig.

Molnár János művészeti tevékenységén kívül alapítója a Jász Alkotók Körének, alapító és elnökségi tagja a Jászsági Képzőművészeti Egyesületnek. A Magyar Kultúra Alapítvány és a Jászok Egyesületének nívódíjasa.

A kiállítás Az ÉletRajz címet kapta. Ez tulajdonképpen egy játékos cím: azt fejezi ki, hogy az élet rajz, legalábbis egy művész számára. Művészetének ugyanis alapja, hogy szeressen és tudjon rajzolni. Egész életemben csak rajzoltam – mondja, vagyis élete nagyrészét a rajz tölti ki. Egyéni hangulatú képeiben számos stílust és technikát használ. Készít akvarell, tempera és olajfestményeket, ceruzarajzokat. Gyakran alkalmazza a magyar népművészet motívumait, jelképrendszerét.

Képei közül A három világ című a kereszténység előtti ősi magyar hitvilágot idézi. Eszerint három világ van: a föld alatti sötét világ, békák, halak otthona. A föld feletti az élőlények többségéé, mindenféle állatok és növények sokaságáé, és az embereké. A harmadik szférába tartoznak az égiek, itt van az istenek világa, és ennek a világnak az alsó részét a madárkák súrolják, miközben nem részei annak. A Nap, a Hold, a szellemvilág és az istenek tartoznak ide. Ez a régi világkép, ami a kereszténységig létezett.

A Magyarok keresztje című kép már a kereszténység világából való. A Dunántúl és a keleti részek, a csángók és székelyek, Északon és Délen a felvidékiek és a délvidékiek fogják közre a középen található Alföldet, és a jászokat. Utóbbiakat két oroszlánnal és egy jászberényi szűcsmester munkája alapján készült címerrel azonosította. Mindenhol pedig ott a három világ, továbbá a föld, a víz, a tűz és a levegő.

A művész 14 részből álló Mi magunk sorozata a születéstől a halálig vezet végig. A ceruzarajzzal készült képsor az élet legfontosabb, meghatározó fázisait idézi fel. Legfelül reális ábrázolás, alatta népi motívum és egy népdal odaillő sora alkot minden képen hármas egységet. A sorozat egyik szép darabja: A család. A sokgyermekes családmodellt a dúsan lombozó életfa jeleníti meg,

Meg kell a búzának érni,
Ha minden nap meleg éri.

Az utolsó harc – Lehel vezér című alkotás a XIII.-XIV. századi perzsa miniatűrök stílusában készült (Ezért van Lehel vezér perzsa öltözetben). A Kemény jász című kép forrásául pedig az orláti lelet szolgált: a páncélos harcos jellegzetes szkíta süvegben ül a lovon, a képet jász motívummező szegélyezi. A falusi életet sem a megszokott módon láthatjuk a képeken, hanem egy modernebb stílusban, szürrealista megközelítésben.