Hatvannégy év virágok között

A Litkei virágüzlet nevét jól ismeri a város, hiszen az apáról fiúra szálló vállalkozás évtizedek óta virágkölteményekkel teszi szebbé mások alkalmait. Hatvannégy év után idén decemberben elillant a Táncsics Mihály utcai virágbolt jellegzetes illata, és végleg bezárta kapuját. Búcsúzóul az elmúlt évtizedek szépségét idézte fel lapunknak Litkei Ferenc üzletvezető és felesége, Erika.

A virágbolt története 1954-ben kezdődött, amikor is Litkei János feleségével együtt megnyitotta az első Litkei-féle virágboltot a Thököly út sarkánál. Később a bolt helyszíne többször is változott, azonban a virágok szeretete és a vevők iránti odaadás a régi maradt Litkeiéknél. Ezt a mentalitást örökölte fia, Ferenc is, aki először műszaki területen kereste számításait, csak később kapcsolódott be a vállalkozásba. Édesapja nyugdíjba vonulása után, 1986-ban vette át az üzletet.

Szakirányú képzés nélkül, a legjobb tanítótól sajátította el a virágkötés mesterségét, hiszen édesapja adta át több évtizedes tudását, tapasztalatát. A Zirzen Janka utcai épület lebontása után a Táncsics utcában találták meg végleges helyüket, melynek kékkel dekorált betűi évtizedeken át Litkei Ferenc virágüzletét hirdették. Ferenc elmondása szerint nem volt könnyű apja nyomdokaiba lépni, többek között azért sem, mert míg annak idején mindössze két virágbolt létezett a városban, addigra ő hét konkurens üzlettel vívott meg a vevők kegyeiért. Azonban a divat változásával egyre több újítást alkalmaztak, így mindig minőségi, esztétikus munkát adtak ki a kezükből. A vásárlók lojalitása, és az újak kíváncsisága töretlen maradt, hamar széles vevőkört tudhattak maguk mögött. Feleségével jó érzékkel tapintottak rá a bizonytalan vásárlók igényeire, így kellemes perceket okozva egy-egy ballagtató rokonnak, tanácstalan menyasszonynak, vagy épp elkeseredett gyászolónak.

– Amikor egy ismerős vásárló belépett az ajtón, már tudtam, hogy milyen virágot szeret, hogyan kössem meg neki. Ha ismeretlen volt az illető, akkor igyekeztem közvetlen kapcsolatot teremteni vele, hogy minél jobban megismerjem az igényét. Ez azért is fontos, mert a virágoknak rengeteg jelentősége van, nem mindegy melyiket használjuk – mondta Erika. Ebben a szemléletben dolgoztak éveken át alkalmazottaikkal együtt, akiknek ennyi év után is köszönetet mondanak a munkájukért.

A vevők iránt kialakult odafigyelésből, rugalmasságból számtalan kedves, vicces történet született, többek között, amikor egy nyugdíjba vonuló hivatali dolgozónak szalámit és sajtokat díszítettek fel virággal. De nevetve emlékeznek arra is, amikor éjjnek éjjelén egy taxis utasa kétségbeesetten gondolkodott kinél köttethetne virágcsokrot, mire a jó ismertségnek köszönhetően a sofőr Litkei Ferenchez fordult a kéréssel. A hála és a köszönet valószínűleg nem maradt el azon az estén, ahogy huszonnyolc év távlatában Kóródi Anikó operetténekesnél sem, aki az elmúlt napokban különleges menyasszonyi csokrát köszönte meg a Litkei házaspárnak. Szintén emlékezetes momentum számukra, amikor egy vőlegény belépett a csokorért a virágboltba, a menyasszony pedig az üzlet előtt parkoló autóból kileste a varázslatos bokrétát. Ezután érzelmeit nem leplezve ugrott ki a kocsiból és borult Litkei Ferenc nyakába, hálálkodva a csodaszép menyasszonyi csokorért.

Számukra a legnagyobb elismerés mindig egy széles mosoly volt, vagy a sokat hallott „pont ilyet szerettem volna” mondatok, melyekből évről évre erőt merítettek. Akkor is, amikor saját ünnepeiket – ballagásokat, karácsonyokat – feláldozva tettek a vevők kedvére. A munkával töltött fárasztó estéknek szép lezárása volt, mikor négy fiúgyermekük tiszta, meleg lakással és vacsorával lepte meg őket. Merthogy ilyen is volt, a Litkei család nemcsak vevők iránt tanúsított odaadást, hanem egymás iránt is. Gyerekeik, ha tehették gyakran besegítettek az üzletben, ki a Budapesti Nagybani Piacra szeretett járni áruért, ki a gyertyaöntést végezte, összességében mindenkinek meg volt a feladata, amit szívesen csinált.

Nagy öröm számukra, hogy mostantól több időt tölthetnek gyermekeikkel és öt unokájukkal. Az idei karácsony még a bolt körül forgott, de jövőre már feltehetően jut idő a jól megérdemelt pihenésre is. A búcsúzás nem könnyű, beszélgetésünk alatt sokszor könny szaladt a szemükbe, de köztük voltak örömkönnyek is, hiszen a virágbolt illata, a korábbi alkalmazottak, és a vevők szépítették meg munkával töltött napjaikat. A házaspár ezúton mondott köszönetet nekik és a városnak, akik hozzájárultak a bolt hatvannégy évig tartó virágzásához.

Szabó Lilla

Szabó Lilla

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?