Luca-napi zenés este

A Múzeumi Esték sorozat évzáró eseményén a Jász Múzeum falai között december 13-án, Luca napján mi másról eshetett volna szó, mint a kalendárium e jeles napjához kötődő népszokásokról. Ráadásul karácsony előtt éppen egy tucat nappal népzenei koncerttel is kedveskedtek a szervezők az érdeklődő hallgatóságnak.

A Jász Múzeum bejáratánál lepelbe burkolózott boszorkányok, vagy ha így jobban hangzik, Luca asszonyok suprikázták, vagyis seprűzték meg a betérőket, hogy az eljövendő esztendőben bú és baj elkerülje mindannyiukat.

December 13-a Luca napja, a karácsonyi ünnepkör egyik legjelentősebb napja. Főképp nagyszüleink, dédszüleink idejében volt az, mert nagyon sok szokás fűződött hozzá, amit gyakoroltak is elődeink – erről mesélt Hortiné dr. Bathó Edit etnográfus elöljáróban. Az évben ekkortájt a legrövidebb a nappal, éppen ezért leghosszabb az éjszaka és a legsötétebb is. A hiedelemben úgy tartják, ezen a napon a boszorkányok különösen ártó hatalommal bírnak. A vezérük összehívja a banyákat és megtanácskozzák, milyen ártó tevékenységet végezzenek ezen a napon. De jó boszorkány is van: Luca a fényt hozó asszonyt is jelenti, hiszen innentől kezdve egy tyúklépéssel rövidülnek az éjszakák.

Számos vidéken ilyenkor Luca-alakoskodók jártak, így a Jászságban is. A gyerekek házról-házra térve minden jót kívántak a gazdának és családjának, amiért azok néhány fillért, diót vagy almát adtak egykoron.

Legismertebb szokások azok, amikor Luca napjától kezdenek el valamit készíteni és karácsony vigíliájára, Ádám – Éva napjára készülnek el vele. A legközismertebb a Luca széke, amit olyan célzattal készítettek a férfiemberek különféle fákból, hogy varázsereje összeadódjon, és hatékonyabb legyen, aztán karácsony éjszakáján, az éjféli misén erre ráülve vagy állva, megismerjék, ki a boszorkány. Jött is bé az a templomba, de a szarvai miatt nem tudott egyenesen bejönni a kapun, el kellett félre fordítsa fejét, mint az ökör, így már felismerhető volt. Persze a boszorkány is kiszemelte az illetőt, de a templom szent falai között semmit sem tehetett. Ám mikor vége lett a misének, üldözőbe vette emberét, aki mákszemeket szórt az útjába, mert amíg azt fel nem szedegette, nem mehetett utána. Emberünk pedig addig csak hazaért, és gyorsan elégette a Luca székét.

A Jászságban Luca-ostort is fontak, ami csak a kémény alatt készülhetett. Az éjféli mise után a templom előtt pattogtattak és ennek hatására látták, ki a boszorkány, aki ekkor is üldözésbe kezdett és a végén az ostor is a tűzben végezte.

A Luca-búza karácsonyra kicsírázott, oda is tették az asztalra, oltárt díszítettek vele, hogy jó termése legyen a családnak, az analógiás varázslat erre vonatkozott. Szokásban volt térségünkben Luca napján 4-5 almát a kútba dobni, amit karácsony napján kiszedtek, felvágták és mindenkinek enni kellett egy girizdet, hogy a család tagjai jó egészségben legyenek. Sajnos ezek a szokások csak emlékeinkben élnek már, de jó ezeket alkalom adtán feleleveníteni.

Így is tett Kovácsné Lajos Krisztina népdalénekes és Molnár László népzenész, akik kántáló, Lucázó dallamokkal léptek a terembe, elkezdve műsorukat. Az ez idő tájt tartott népzenei koncert már több éves hagyomány a múzeumban, melynek állandó szereplői az említett előadók. Karácsony közeledtével magyar népdalokat és nemzetközileg ismert dallamokat, énekeket fűztek csokorba, melyet tárogató, citera, furulya hangja kísért és színesített. A jó hangulatú koncert végén a közönséget is énekszóra fakasztották, akikkel együtt közösen énekelték el a Mennyből az angyalt.

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Demeter Gábor

Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?