Elviselt mindent a kapcsolatunk

Nem ritkaság a magyar sportéletben, hogy két élvonalbeli sportoló vagy éppen edző és sportoló örök hűséget fogad egymásnak. Erre városunkban is akad példa, hiszen a Yakuzák SE Európa-bajnoka Szabó Zsófia és edzője, Agócs Tibor is az utóbbi kategóriába tartozik.

Egy igen érdekes, sőt talán sajátos helyzet, amikor egy sportoló edzőjével alkot egy párt. Általánosságban a házasság előtt fő „alkotóelem” a közös érdeklődési kör, a közös munka, nem beszélve az egymás iránti szimpátiáról. A sportban tevékenykedőknél mindez még azzal is párosul, hogy a versenyeken való közös élmények, vagy éppen kudarcok tovább növelhetik az egymáshoz való kötődést. Hogy ez mennyire volt így, az alábbiakból kiderül…

Sokan azt tarják, hogy a házasságot tanulni kell, és készülni is kell rá. Ti igen sokszor készültetek a nagy versenyekre, erre is?
Zsófi: Tulajdonképpen régóta készülünk lélekben. Eleinte nem volt könnyű a közös munka egyik területe sem, de mint mindent, ezt is megoldottuk. Természetesen mi is rengeteget készültünk a nagy napunkra, pont olyan alapossággal, mint ha egy versenyre készülnénk. Tavaly decemberben volt az eljegyzés, és szinte már akkor elkezdtük szervezni az esküvőt. Az eljegyzés sem volt átlagos és megszokott, Tibi igazi filmbe illő jelenetben kérte meg a kezem.

Tibi: Azt gondolom, hogy nagyon fontos egy házasság előtt igazán megismerni a másikat. Nekem szerencsém volt Zsófit a hétköznapi életben is megismerni, és ugyanakkor elképesztő nyomás alatt is, a versenyeken. Ami nagyon fontos volt számomra és megerősítette a kapcsolatunkat, az a személyiségfejlődése pozitív irányba. Így biztos alapokat éreztem egy házassághoz.

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, és ez fordítva is igaz. Ez nálatok is így van?
Zsófi: Mikor versenyeztem, Tibi az élet minden területén mögöttem állt. Igyekszem ezt „meghálálva” én is támogató partner lenni a munkában és a magánéletben egyaránt. Talán mindenki ismeri a férjem munkásságát, ami kicsit sem átlagos. Olykor őrült nyomás nehezedik rá/ránk, amit kezelnünk kell a munkában, és otthon is. Ez nem mindig olyan egyszerű, mint ahogy most elmondtam.

Tibi: Azt hiszem, nem túlzás, ha kijelentem, hogy az elmúlt 5-6 év Zsófiról szólt. Én teljes mellszélességgel mögötte álltam, de az is igaz, hogy az utóbbi 2-3 évben – különösen az Y Ház elkészülte után –, Zsófi az egyik legerősebb motorja sikereinknek és magánéleti stabilitásomnak is. Nagyon fárasztó, és teljes embert kíván az a munka, amit mi csinálunk, és sok területen egyszerre tesz próbára bennünket az edzői, sportvezetői munka. Ezt ilyen magas szinten a női princípium nélkül lehetetlen lenne végigcsinálni. Zsófi a konkrét feladatokban is sokat segít és érzelmi támogatást is nyújt. Sokszor háttérbe szorul a magánéletünk, és ezt alázattal kezeli, amiért nagyon hálás vagyok neki.

Zsófi a házasságotok előtt többször is állt az Európa-bajnokság dobogóján. A versenyekre való felkészülés sok lemondással és stresszel járt. Ezt az időszakot hogyan éltétek át?
Zsófi: Talán az életem egyik legnehezebb időszaka volt. Sokszor éreztem megoldhatatlan feladatnak, áthidalhatatlan akadálynak. Az utolsó években már hatalmas teher volt rajtam minden téren. Nyomta a vállam a teljesítménykényszer, na és persze otthon is igyekszik megfelelni az ember. Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, sokat idegeskedtem, feszült voltam, és nem igazán lehettem jó partner. Hála az égnek elviselt mindent a kapcsolatunk és ezek a nehézségek csak még jobban megerősítettek és toleranciára, megértésre tanítottak bennünket.
Tibi: Háááát! Kétségtelen voltak nagyon nehéz pillanatok, azt azonban érdemes tudni, hogy nem az edzés és a versenyzés a nehéz egyszer-egyszer, hanem a sorozatterhelés az, ami megszűri a versenyzőket. Mivel a világ egyik legmodernebb módszerével készült Zsófi, így objektíven látható volt a szimpatikus idegrendszer túlszabályozása, és lehetett látni, mikor „dobja le a láncot” Zsófi. Jól tudtuk menedzselni a nehéz pillanatokat, és a legkeményebb pillanatokban egy-egy mozi, cipő vásárlás vagy regenerációs hétvége jót tett a női léleknek.

Mennyire tudtátok félretenni az egymás iránti szimpátiát az edzéseken. Nagyon ügyelni kellett arra, hogy az edző és a sportoló között meglegyen a távolságtartás?
Zsófi: Az edzések alkalmával Tibi mindig keményebben fogott, mint bárkit. Ez egy részről érthető volt, hiszen nagyon komoly feladatokat tűztünk ki, és ezeket csak így, ebben a szigorú rendszerben érdemes végigcsinálni. Távolságot soha nem tartottunk edzésen, de aki látta a filmünket, az tisztában lehet vele, hogy egy-egy felkészülés nem éppen zökkenőmentes.

Tibi: Számomra ez volt a legnehezebb az utolsó egy évben, hogy racionálisan, objektív alapokon maximalizáljam Zsófi teljesítményét. Itt nincs pardon. A munkát el kell végezni, mindegy ki az, hiszen a tatamira is világklasszisok ellen kellett beküldenem Zsófit. Ez felelősség is. Nem szerettem volna látni, hogy KO-t szenved egy fejrúgástól és hordágyon hozzák le. Készült két mozifilm, mindkettő elcsípte azt a pillanatot, amikor Zsófi és közöttem finoman szólva feszült volt a hangulat. Igaz, hogy ő vitte a bőrét a vásárra, de én feleltem érte.

Talán az sem volt véletlen, hogy egybekelésetek Zsófi aktív pályafutása után történt?
Zsófi: Tudatosan tervezzük az életünket, szó sem lehetett addig esküvőről, amíg versenyzek. Épp elég volt a felkészülésre koncentrálni, nem is tudtuk volna megszervezni a lakodalmat.

Tibi: Zsófi országosan is egyedülálló sportkarriert zárt le 2017-ben. Egy több éve legeredményesebb sportegyesületet vezetni, és több top versenyzőt menedzselni, úgy, hogy Zsófi ennek aktív főszereplője, már nagyon nehéz volt. Most is azon fáradozunk, hogy a magánéletünkre több idő jusson, ezért átszervezéseket és új modelleket vezetünk be az egyesületbe. Mind a ketten úgy gondoltuk, hogy akkor kötjük össze az életünket, ha a teljesítmény alapú edzés megszűnik, vagyis Zsófi befejezi a versenyzést.

Nektek aztán igen nagy lett a felelősségetek. Mert az Y Ház vezetésén kívül, a magánéletben is példát kell mutatni. Hogy élitek ezt meg?
Zsófi: Alapjában véve tényleg így van, példát kell mutatnunk. Főleg azért, mert ebben a rohanó, értéktelen világban mi vagyunk „elől”, és a mi felelősségünk, hogy olyan felnőttek legyenek az Y Házban edző gyerekekből, akik az élet minden területén megállják a helyüket. Így a magánéletben is. Ha a végsőkig kitartanak a céljaik mellett, az később a privát életben, a családban is nagy hasznot hozhat. Egy-egy nehezebb időszakot talán „könnyebben” átvészel az, aki megtanult küzdeni a tatamin. Soha nem feladni. Ezt tanítjuk nekik.

Tibi: Csak arról beszélünk mindketten, amit magunk is meg tudunk csinálni, vagy be tudunk mutatni. A példamutatásnál erősebb érv nem kell. Zsófit és engem is szerintem ezért tisztelnek a tanítványok, mert az edzésmunkától a WC pucolásig mindenben próbálunk elől járni. Professzionális táborokat szervezünk, magas minőségben oktatunk, és azt hiszem, nem tűnik túlzásnak, ha azt mondom, hogy eredményesen is.

Csak egy-két gondolatot áruljatok el a magánéletből. Otthon ki a „főnök”?
Zsófi: Szinte minden döntést együtt hozunk meg, de nekem kifejezetten fontos, hogy ő mondja ki a végső szót egy-egy komolyabb döntésnél.

Tibi: A fentiekből talán kivehető, hogy főnök szerintem nincs, mindig az adja az alaphangot, aki jobban átlátja a feladatot nálunk. Ez szép mondat, de a női praktikák ellen nincs orvosság, ugye? Ennek így is kell lennie, mert én boldognak szeretném látni Zsófit. Ahhoz, hogy igazi otthont varázsoljon, hagyni kell, hogy nőként megteremtse azt a hangulatot, ami mind a kettőnknek tökéletesen megfelel.
Bizonyára nagy öröm, ha a gyerekek, a tanítványok sikereket érnek el. A házasságnak mégis igazi hozománya a saját gyermek. Ez szerepel-e már a tervek között?

Zsófi: Természetesen. A vágyam egy igazi nagycsalád, ahol egy perc nyugalom sincs. Semmit nem siettetek, minden érkezik a maga idejében.
Tibi: Igen, határozottan. Nagyon remélem, hogy minél előbb igazi család leszünk és közel 30 év után saját gyermekemnek is átadhatom azt a tapasztalatot, amit sikerült a tanítványaim nevelésével megszereznem.

A házasságkötés után még nászútra sem volt időtök. Pótoljátok?
Zsófi: Nem volt időnk sem pihenni, sem elutazni. Még nyaralni sem voltunk. Az esküvő után egyből kezdődött a felkészülés az őszi versenyekre. Szeretnénk elmenni egy kicsit pihenni, amire csak az utolsó verseny után lesz lehetőségünk.

Tibi: Valóban nem volt időnk nászútra menni, és augusztustól december 7-ig nem volt egy szabad hétvégénk sem. Elutazunk nászútra a nászajándékba kapott barcelonai hosszú hétvégére, és utána december végéig szó szerint lerepülünk a térképről, ahol pihenünk és egymással szeretnénk foglalkozni. Szeretnénk feldolgozni ezt az évet, amelyben a magánéletünkben és a sport területén is páratlan történések zajlottak.

Mivel is fejezhetnénk be a diskurzust? Sok örömet kívánunk az Agócs házaspárnak a magánéletben, munkájuk eredményeképpen pedig azt, hogy Zsófi országosan is egyedülálló sportkarrierjét szárnyalják túl a tanítványok…

Ács Tibor

Ács Tibor

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?