Advent Moldvában

Moldvai imádságok és dalok hangzottak el a Príma Primissima díjas Petrás Mária és lánya, Petrás Alina énekművészek közreműködésével december 12-én, a Csángó Házban.

A családias eseményen megjelent vendégeket Papp Imre köszöntötte, majd Szatmári Antalné alpolgármester asszony nyitotta meg a rendezvényt: „Amit én Erdélyben nagyon irigyeltem
önöktől, mindazoktól, akikkel ott találkoztam, az a béke, az egymás iránti odafigyelés, a nyugalom. Amikor azt láttam, hogy két ember megy az út szélén, viszik a kapát a vállukon és mikor összeérnek, megállnak egymással beszélgetni. Nálunk ilyet már nagyon régóta nem tapasztaltam. Azon gondolkodtam, milyen lehet önöknél a karácsony. Mennyivel másabb lehet, mint nálunk, mennyivel meghittebb, jelentősebb. Tanulhattunk volna még az ünnepről, a lelki békéről, de úgy érzem, hogy ezen a mai napon egy kicsit visszakaptunk ebből az elveszett esélyből.”

Petrás Mária és lánya, Alina, Kiss Krisztián kobozkíséretével tették a hangulatot adventhez méltóan varázslatossá. Egy szabófalvi sziszegős imával csöppentünk bele a moldvai néphagyományba, hogy aztán érdeklődésünk őseink történelme felé forduljon, ez utóbbihoz Péterbencze Anikó hatezer évet és legalább ennyi kilométert átívelő előadása szolgált segítségül. Máig őrzött zenei kultúránkon túl múltunkat is magunk elé idézhettük, azt a történeti időszakot, amely időszak behatásai úgy tettek hozzá értékeinkhez, hogy közben nem befolyásolták mélyen gyökerező identitásunkat.

Ha azt akarnánk megtudni, kik is a magyarok és miért beszélnek egy olyan nyelvet, melyet senki más a világon, senki sem tudna egyértelmű választ adni. Anikó – kísérletet téve a megértésre – egy kivetített térképen húzott képzeletbeli vándorlási ívet az ugor őshazától Moldváig majd a Kárpát-medencéig, miközben a földművelő kultúra meghonosításától, a kereszténység megismerésén keresztül átvettük a magyarok gazdasági fejlődését, mely lehetővé tette, hogy egy rendezett népcsoport, egy erős hatalmi bázis alakuljon ki.

A magyarság kulturális sokszínűségéhez manysik, osztjákok, avarok, törökös népek tették hozzá műveltségi kincseik legjavát, mely hatásról egy sámánságát gyakorló férfiról készült felvétel adott tanúbizonyságot. A kutyabőrből, vagy kecskebőrből készíthető dob különleges erejét, annak mellkast remegtető dobogását azonban nem csak egy moldvai utazás alkalmával készített videóból tapasztalhattuk meg. Petrás Mária az ottani magyar falvak óév-búcsúztató regösénekének refrénjéből hejgetett el egy két dallamot a csengettyűkkel felszerelt ütős hangszeren.

Nyolcszázharminc táján érkeztünk az utolsó őshazába a Kárpát-medence előtt, ez az őshaza pedig nem volt más, mint Moldva. Bevettük a Nyugat-Európa kapujaként is emlegetett térséget, majd átvágtattunk az Alpok és a Dinári- hegység vonulatai által körbevett területre. „Egy bizonyos, a magyarok itt őslakosok, az első honfoglaló népek voltak és később kereszténységben élték az életüket a korábbi ortodox román közeg hatása ellenére. Erős vallási identitásuk hozzásegítette őket ahhoz, hogy megtartsák magyarságukat.” – tette hozzá befejezésül Péterbencze Anikó, ezt követően pedig átadta a szót egy utolsó énekre Petrás Máriának és kísérőművészeinek, hogy aztán velünk közösen élesszék újjá a moldvai karácsonyok elfeledett meghittségét, melyet őseink hagytak emlékeztetőül szívünkben.

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kazsimér Nóra

Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?