A Jászapáti Színjátszó Kör története (12)

Az első Hyppolit a lakáj előadás sikere olyan volt, hogy egy hónappal később is több mint kétszázan töltötték meg a művelődési házat, és a belépőn felül 35.100m forinttal támogatták azt a tervünket, hogy ezt a darabot is elvigyük a felvidéki – kéméndi – magyar testvéreinknek.

Bár a kéméndi vendégszereplést az ottani helyhatósági választások miatt halasztanunk kellett, az előadást sikerült bemutatnunk a szomszédos településeken, Jászkiséren és Jásziványon is. Ez utóbbi előadáson gondot okozott egyik szereplőnk betegsége, ami miatt Kökény Gábornénak két nap alatt kellett betanulnia Mimi szerepét, és egy felvonáson belül kellett átlényegülnie Julcsa szolgálólányból Mimi lokáltáncosnővé. A közönség tapsából ítélve ez sikerült is neki.

Sajnos a 2016-os év rosszul kezdődött. Januárban elhunyt Varga Sándor, aki olyan sok szeretettel hívott és fogadott bennünket Csíkcsomortánban a Falusi Színjátszó Fesztiválon. A színkör nevében hatan vettünk részt egy-egy szál virággal a budapesti búcsúztatásán.

A kéméndi meghívásnak április elején sikerült eleget tennünk, amely útra elkísérte a csoportot városunk polgármestere – Farkas Ferenc – és kedves felesége is. Bár a műsort mi ajándéknak szántuk, a kéméndiek 300 Eurót adtak a bevételből, amelyből sikerült kifizetnünk a díszletek, kellékek, bútorok, ruhák szállítási költségét. Baranyai Pannikáék szívélyesen fogadtak Bennünket, sőt a színpadépítés után ebéddel is vendégül láttak, ahol a két város polgármestere már az előadás előtt ismerkedhetett egymással. Délután telt ház várt bennünket a település méretéhez képest nagy, és emelt nézőterű művelődési házában. A sikeres bemutató után megköszöntük a felkérést és a meghívást, és remélhetőleg elősegítettük a két település közeledését, kapcsolatfelvételét.
A nyári helyi programokon való közreműködés után Jászdózsán sikerült még bemutatnunk a Hyppolit a lakájt.
Amilyen tragikusan kezdődött ez az év, sajnos úgy is zárult számunkra:

***

„Egy rózsaszál szebben beszél…”
In memoriam Nagy János.
Elment egy szép tenor, mert „mindig a jók mennek el…” Még mindig a hitetlenkedés fog el bennünket, régi énekkari és színköri társaidat, hogy fiatalon, életed teljében hagytad itt családodat, barátaidat, minket.

Tudom te sem így akartad, de a kegyetlen sors, a betegség nem hagyott neked több időt. Még most is emlékszem, hogy milyen lelkesen fogadtad a kérésem 17 évvel ezelőtt, amikor felkértelek a Kukorica Jancsi szerepére a színkörünk első előadásában. A bemutatón már mindenki megértette, hogy miért énekelhettél a Magyar Állami Népi Együttes énekkarában. Milyen szívhez szólóan hangzott a te szádból: „ Nem tud az írni, aki küldte, mert aki küldte már nem él…”. Temetésed óta ez a sor ismétlődik állandóan a fejemben. Vagy az Edvin hercegként énekelt dal: „Túl az Óperencián boldogok leszünk…”. Te is, mint mi valamennyien itt, ezen a világon képzeltük el a boldogságot szeretteink körében, de nem ilyen rövid ideig…Mint ahogyan Baracs István mérnök úrként énekelted a Mágnás Miskában: „Úgy szeretnék boldog lenni, a szíveden megpihenni…” és később, mintegy megérezve a későbbieket: „Azt hittem az élet csupa illat már, csupa boldogság, csupa napsugár, Egy perc volt, egy perc csak, de csodásan szép, Hová lett, óh hová tűnt el ez az üdvösség…” És már Tasziló grófként is figyelmeztettél bennünket a Marica grófnőben: „ Egy az élet, egyszer élsz csak, kincsem gondold meg ezt…”

Sajnos a sors neked nem kegyelmezett, borzasztó korán elragadott közülünk. Egy dolog vigasztalhatja az itt maradottakat, hogy a modern technikának köszönhetően bármikor felidézhetjük kedves, markáns személyedet, hallhatjuk szép hangodat. Ezért nem is búcsúzunk tőled, mert a szerepeidben továbbra is itt élsz velünk.

***

Az év utolsó heteiben érkezett egy újabb felkérés: az egyik jászszentandrási civil közösség velünk kívánta megünnepelni a magyar kultúra napját a településükön. 2017. január 21-én volt hát az első előadásunk ebben az évben, és még két másik megkeresésnek is eleget tettünk: februárban Jászfényszarun, márciusban Bercelen várták csoportunkat. Ez utóbbi településen – amely közel száz kilométerre van Jászapátitól, és eddig nem is hallottunk róluk – úgy fogadtak bennünket, mintha hazaérkeztünk volna. Itt volt eddig a legértőbb, leglelkesebb közönségünk, és az előadás után vaddisznó vacsorával vendégeltek meg bennünket, és meghívtak ősszel az idősek napjára tervezett műsorukra egy operettgálával.

Közben mi is vendégül láttuk a jászfényszarui fortunásokat (Háry János kalandjai) és a jászárokszállási Görbe János Színkört (A nagymama) az előadásaikkal Jászapátin a Pájer Antal Művelődési Házban.

A nyári városi programokon elsősorban az énekkarral vettünk rész, amelyben a színjátszóköri tagok is énekelnek. Szeptemberben a Pájer Antal Művelődési Ház harmincéves évfordulójára az intézmény többi csoportjával együtt részt vettünk az egyhetes programsorozaton és a városi érdeklődők ismét tapsolhattak a Hyppolit a lakáj szereplőinek. Bár az előadás után elbúcsúztattuk a darabot, novemberre Gyöngyöspatáról kaptunk még egy felkérést, amelyet nem volt szívünk visszautasítani.

A berceli sikeres előadásnak is volt következménye: meghívtak bennünket az októberi nyugdíjas-napi ünnepségükre, ahová egy operettgála összeállítást vittünk az eddigi előadásaink dalaiból. Erre a műsorra sikerült visszacsábítanunk Fodorné Jucit – a My Fair Lady Elizáját – aki már a hevesi színjátszókat erősíti, de kérésünknek eleget tett, és csodálatos hangjával közreműködött a gálán. A színjátszó-kör tagjai a refrénekben segítették a két további szólistát: Kökény Gábornét és Kökény Gábort. A közel 200 fős közönség hálás tapssal honorálta bemutatkozásunkat.

Sajnos az év végén ismét gyászolt a színjátszó kör: hosszú betegeskedés után újabb kedves tagot vesztettünk el: a My Fair Lady Pickering-jét, Dr. Liszák Jánost.

2018-ban is kaptunk felkéréseket, így nem küldhettük nyugdíjba a Hyppolitot. Újszászon az előadásunkkal ünnepelték a kultúra napját telt házzal, és a Jászság országgyűlési képviselőjével, Pócs Jánossal. Mi pedig büszkén fogadtuk a sok gratulációt, és a lelkes tapsokat.

A szomszédos település – Jászdózsa – civil szervezetétől, a Dósai Női Szalontól is érkezett egy megkeresés, és március elején egy operettgálát kellett összeállítani és bemutatni színjátszó körünknek az ottani nőnapon.

Április 28-án pedig egy újabb települést sikerült meghódítanunk: Tápiógyörgyén tapsolhatott a közönség a Hyppolit a lakáj című előadásunknak.

2016. novemberében – 46 évi munka után – én is nyugdíjba mentem, de ajánlatot kaptam az utódomtól, hogy továbbra is folytassam a színkör vezetését. Ezért, – gondolva a jövőre és egyeztetve a zenei kísérőnkkel – kiválasztottunk egy darabot, Eisenmann Mihály: Én és a kisöcsém című zenés bohózatát, és megírtam a forgatókönyvét is. Reméltük, hogy sikerül összegyűjteni az előadáshoz szükséges szereplőket, mert iskolai és munkahelyi elfoglaltságok miatt ismét megfogyatkoztunk. Mivel új szereplőket eddig nem találtunk, egy másik darabbal kezdtünk kacérkodni, amelyet a jelenlegi és a régi reaktivált tagokkal remélhetőleg színpadra tudunk állítani:

A kaktusz virága egy 1969-ben bemutatott romantikus filmvígjáték, amelyet a főszereplők: Walter Matthau, Ingrid Bergman és Goldie Hawn játéka tett emlékezetessé. Goldie Hawn – akinek ez volt az első filmje – Oscar-díjat is kapott a „legjobb női mellékszereplő” kategóriában.

A forgatókönyv előzménye egy francia zenés színdarab, a Fleur de cactus volt, Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy alkotása. Mi a magyar színpadi változatát tanuljuk, amelyet 1988-ban nagy sikerrel mutattak be Voith Ági és Bodrogi Gyula főszereplésével, amit ötszáz további előadás követett.

Jelenleg ezzel a darabbal foglalkozunk, és szeretnénk bemutatni a közönségünknek 2019 tavaszán.

A Jászapáti Színjátszó Kör a 18 év alatt 94 előadást teljesített eddig, több mint 20.000 néző előtt.

28 előadásunk volt Jászapátin és 30 településre vittük el műsorainkat, öregbítve ezzel is Jászapáti kulturális életének hírnevét. Jászkiséren látták mind a hét feldolgozásunkat – és többek között külföldre: Csíkszeredára, Erdélybe, és Kéméndre, Szlovákiába is eljutottunk.

Reméljük, hogy folytatni tudjuk ezt a szép, sikeres és sokéves sorozatot, amellyel – úgy éreztük – sok embernek okoztunk örömet, élményt, jó szórakozást. Találkozzunk önökkel is a következő bemutatónkon!
Vége. (?)

 

Szerző: Kökény Gábor