Táncok Kalocsa virágoskertjéből
Bokros pántlika, babos kapca, selyem szalagok, brokátok, csipkék, gyöngyök, bársonyvirágos fityulák és cifra rózsák kavalkádja fogadta szombaton a Víz utca látogatóit, ahol Kalocsa hagyományaiba tekintettünk be a Csoóri Sándor program alapján megrendezett egész napos mesterkurzus keretében.
A délelőtt tíz órakor kezdődő program Kalocsa vidékére fókuszálva mutatta be átfogóan a régió tánckultúráját, folklorisztikáját, szokásvilágát, viseletét. A táncos anyaggal elsősorban a már táncos alapismeretekkel rendelkező érdeklődőket várták, akiknek Cselik Mária és Vén Ferenc táncai alapján volt lehetőségük elsajátítani a kalocsai régióra jellemző lépéseket Busai Norbert és Busai Zsuzsanna útmutatásai mellett.
A táncanyag gyakorlatban való megismerését követően 17 órai kezdettel dr. Romsics Imre etnográfus, a Kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója Kalocsa vidékének komplex hagyományvilágát tárta a hallgatóság elé. Érdekesség, hogy a Jászsággal ellentétben, Kalocsán soha sem szakadt meg a néphagyomány megélése, ott nem kell visszakutatni a táncokat, a viseletet, a szokásokat, mert azok náluk folyamatosan a mindennapi élet részét képezték.
Amíg az idősebbek az előadást hallgatták, addig az ifjabb generáció számára folyt tánc- és énektanítás a nagyteremben. Pihenésképpen kézműves foglalkozáson ügyeskedtek a gyerekek, ahol természetes anyagokból, mutatós, színes hozzávalókból a régióra jellemző apróságokat készítettek.
Este nyolc órakor kezdődött a program leglátványosabb epizódja, ahol a laikus érdeklődők is közel kerültek Kalocsa folklórhagyományaihoz. Bevezetésként a JNE utánpótláscsoportja, az Ifjú Jártató Táncegyüttes lendületes bemutatójára került sor, amely természetesen kalocsai koreográfiát jelentett. Őket a vendégként meghívott Kalocsai Bokréta Népművészeti Egyesület követte, akik Illés Zoltán koreográfus, tánckarvezető rekonstrukciója alapján paraszti és polgári táncokat, látványos eszközös táncokat, gazdag dallamvilágú félcelőt, tüzes verbunkost mutattak be. A parázs hangulatú táncok szünetében viseletbemutató alkalmával gyönyörködött a közönség Kalocsa világhíresen díszes népi ruhatárában.
Egészen az 1800-as évek közepéig utaztunk vissza az időben, hogy megismerkedjünk a korabeli ünnepi és hétköznapi viselet kellékeivel. Ahogy az együttes vezetője, Illésné Koszta Krisztina fogalmazott a kalocsai asszony vagy ment „valahová” vagy nem. Nos, ha ment „valahová”, akkor felvette a legszebb felöltőjét, aminek vállkendője, akár két-három csikó árát is megérte. A virágmotívumokkal gazdagon hímzett több négyzetméternyi brokát vagy selyemkendő alatt a korszakok és a módosság, valamint a nő életkorának függvényében csipkés rékli, svingölt ujjú blúz lapult. A szoknyák ugyancsak a legdrágább, sokszor francia szövőműhelyekben készült anyagokból, brokátból, selyemből, kasmírból készültek. Több sornyi tüllcsipke, selyemszalag díszítette őket, gépi hímzésükben a rózsa mellett még orchidea mintákat is felfedezhetünk. Svingölt szalagos kötényükön oszlopmintába rendezett kék, sárga, piros, rózsaszín színekben pompázó cifra rózsák sorakoztak. Az asszonyok lábán a kapca is díszes volt, cipőjüket is gyakran kivarratták. A lányok, asszonyok nyakából nem hiányozhatott a lázsiás, a selyemszalagra fűzött gyöngysor, fejükről a bársonyos fityula vagy a pénzekkel, gyönggyel kivarrt fékető. Vasárnap délután sétára menet, táncmulatságba egy egyszerűbb, olcsóbb anyagú viseletet öltöttek magukra, de látványában ez is szép volt. Hétköznap, ha nem mentek „valahová” kékfestő öltözékben jártak. A férfiak öltözéke pompájában illeszkedett a nőkéhez. Drága anyagú, bársonyvirágos maszatosselyem lajbit, az úgynevezett muderciket, ingszerű kabátot hordták a cifrával vagy lilával kivarrt szalagbefűzős ingük felett.
A bemutató alanyai zárásképp bemutatták még egyszer hogyan pörögnek a berakott szoknyák, majd a Bara zenekar muzsikája mellett táncház zárta a napot.
a BerényCafé újságírója.
