Sajó Sándorra emlékeztek
A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) helyi csoportja november 19-én, hétfőn tartotta soron következő rendezvényét. A megjelenteket Vargáné Deme Katalin elnök köszöntötte, majd az összejövetel Szántó József címzetes apátplébános, a csoport lelki vezetőjének irányításával zajló közös imával vette kezdetét. Közösen megemlékeztek Farkas Mátyás egykori apátplébános halálának 18. évfordulójáról is.
A csoport meghívott vendége ezúttal Csörgő Terézia nyugalmazott biológia-kémia szakos tanár volt, aki a Lehel Vezér Gimnáziumból vonult nyugdíjba. Csörgő Terézia előadása bevezetéseként elmondta, hogy tavaly ünnepelte a patinás gimnázium fennállásának 250. évfordulóját, amely alkalomra egy kiadvány is készült. Akkor felmerült annak az ötlete, hogy az egykori tanárokat fontos volna bemutatni, hiszen ha ők az „alapköveket” nem rakják le, nem alkotnak maradandót, követendőt, akkor nem létezne ma az intézmény.
„Sok szerepük volt a gimnázium jó hírének öregbítésében, fantasztikus emberek voltak” – hallhattuk az előadás elején. A folytatásban elhangzott, hogy a tanárok életútjának kutatása kitűzött cél lett, amelybe Csörgő Terézia is örömmel bekapcsolódott. Biológia-kémia szakos tanárként természettudósok életútját kutatta először, a róluk szóló írásai a helyi Redemptio című lapban jelentek meg, majd következett a nagy költő, tanár, drámaíró, az MTA levelező tagjaként is ismert, szerteágazó életúttal rendelkező Sajó Sándor életrajzának bemutatása, kutatása. „Olyan gazdag élete volt – az egykor a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban is tanító –, Sajó Sándornak, hogy élmény volt olvasni, ismereteket gyűjteni róla” – hallhattuk.
Csörgő Terézia a hétfői KÉSZ előadáson ennek a széles körű életpályának néhány jelentősebb mozzanatát mutatta be a hallgatóságnak, diavetítéssel egybekötve, egy csésze tea és sütemény mellett.
Segítette, színesítette előadását Redler Hanna és Győri Máté 8. N osztályos tanulók közreműködése, akik a költőtől idézett versrészletekkel tették még maradandóbbá az elhangzottakat.
Sajó Sándor (1868-1933) 150 éve született és 85 éve annak, hogy munkásságát az utókorra hagyta. Tehát az idén kettős jubileum is köthető nevéhez. Csörgő Terézia elmondta, hogy az 1920-as évek népszerű költője volt ő, aki eredendően német származású, de elhagyta németségét, és mindvégig magyarnak vallotta magát. Nemzetnevelő költő volt, akinek nagyon sokat jelentett a haza. Ipolyságon született. Nagyon kötődött szüleihez, családjához, akikről verset is írt, ezekből is elhangzottak az est során részletek.
Hallhattuk: „Kortársai úgy jellemezték, hogy leginkább csak baráti körben oldódott, érdes hangja volt, tréfás kedélye, mesébe illő szerelmi élete.” Elemi iskoláit az Ipolyságon kezdte, a középiskolai éveket a selmecbányai Evangélikus Lyceumban töltötte. A Budapesti Egyetemre járt bölcsészkarra, magyar-latin szakot végzett, majd 1890. október 1-jén a Budapesti Károly Laktanyába vonult önkéntesnek. Tanári diplomáját 1895-ben kapta meg.
„1897-ben került Jászberénybe, ahol 1903-ig szolgálta az oktatás- és nevelésügyet. A városban töltött éveit élete egyik legszebb időszakaként emlegette. A helyi főgimnáziumban mind a két tárgyát tanította, jegyzőkönyveket is írt a tanári munkája mellett, valamint sok költeményt, amelyeket a diákok, és ő maga is felolvasott, elszavalt egy-egy iskolai ünnepségen. Az iskolai teendők mellett a város életében ugyancsak igyekezett részt venni, egyebek mellett a képviselő-testület tagja volt, valamint a Nőegylet Titkáraként is tevékenykedett.” – foglalta össze Csörgő Terézia.
A jászberényi évek után Budapestre helyezték Sajó Sándort, aki országosan is vállalt közéleti tevékenységeket: a Magyar Tanárok Nemzeti Szövetsége elnökeként, az Országos Középiskolai Tanáregyesület főtitkáraként is.
Élete során mintegy 700-800 verset írt, amelyek között számos hazafias, irredenta hangvételű volt. Költészetének csillaga Trianon után emelkedett magasra. A nemzet költőjévé lett, de jelentősek drámai művei is. 1930-ban jelent meg utolsó verseskötete a Gyertyaláng. 1933. február 1-jén hunyt el, ekkor fejeződött be gazdag élete. A Lehel Vezér Gimnáziumban 2011-ben emléktáblát avattak tiszteletére.
Sajó Sándor gazdag életpályáját ismerhették tehát meg a jelenlévők november 19-én, hétfőn a KÉSZ rendezvényén, amely baráti beszélgetéssel zárult.
a BerényCafé újságírója.
- És akkor Kepes mesélt… - 2022-06-13
- Ez a könyv nem olvasásra, gyakorlásra vár - 2022-01-31
- Gyermekvállalás vagy gyermekáldás? - 2021-10-20
