Új gyermekorvos az ötös körzetben

Közel tíz év után állandó gyermekorvosa lett az ötös számú gyermekkörzetnek Jászberényben. Október elsejétől Andics Boglárka doktornő várja betegeit Thököly úti rendelőjében, ahol lapunk is felkereste őt.

Az ötös körzet betegeit régóta tartós helyettesítésben látták el a gyermekorvosok. Milyen szálak fűzik Jászberényhez, miért döntött úgy, hogy elfoglalja ezt a praxist?
Majdnem tíz éve dolgozom Jászberényben, a város háziorvosi ügyeletén, de csak két éve költöztem a városba gyermekeimmel. A magánéletem sodort ide, és bár az akkori párkapcsolatom nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a lányaim, Anna és Jázmin nagyon megszerették a várost. Végül miattuk maradtam Jászberényben, ahol úgy láttam, talán könnyebb gyermeket nevelni, mint Budapesten. Egyedül, egy vadidegen városban két tinédzserrel nem volt egyszerű, de az ő érdeküket tartottam szem előtt. Beilleszkedtek, sok barátjuk lett, és úgy éreztem nem tehetem meg velük, hogy újra változtatok az életükön. Úgyhogy belevágtam itt, egyedül két gyerekkel, és végül a szerelem is beköszöntött az életembe.

Előtte is háziorvosként dolgozott?
Budapesten, az I. Gyermekklinikán kezdtem a pályámat, majd a Szent János Kórház Koraszülött- Csecsemő -és Gyermekosztályán dolgoztam, de mellette Pomázon és Vácon is vállaltam háziorvosi ügyeletet. Mindig több lábon álltam. A szakvizsga megszerzése után gyermekorvos édesanyámmal dolgoztam együtt az ő óbudai praxisában. Sok gyakorlati tapasztalatra tettem szert, és bízom benne, hogy ezt itt, Jászberényben is kamatoztathatom.

Az édesanyja példáját követve választotta az orvosi hivatást?
Gimnáziumi éveim alatt színművészetire készültem, magyart, történelmet fakultáltam. Azonban az emberbiológia tanulásakor– otthon csak úgy aposztrofáljuk – „megbuggyantam”. Mentőorvos édesapám és gyermekgyógyász édesanyám mindketten tiltakoztak az ellen, hogy orvos legyek, de hiába. Komolyan készültem a musical szakra, végül mégsem felvételiztem a Színművészeti Főiskolára. Helyette a Szent János Kórház csecsemőosztályára jelentkeztem segédápolónőnek, hogy belelássak az egészségügybe. A szüleim küldtek el dolgozni, mert úgy vélték, ha ezt kibírom, még bármi lehet belőlem. Kellett 1-2 év, mire bejutottam az orvosira, de már pontosan tudtam, hogy gyermekorvos szeretnék lenni. A történelem viszont később is a szívügyem maradt, így néhány év múlva elvégeztem a Pázmány Péter Egyetem jogi karát is. Ez egy vargabetű volt az életemben, és bár nagyon élveztem, hogy újra tanulhatok, sosem terveztem, hogy orvos-jogászként praktizáljak. A gyermekek gyógyítása közelebb állt a szívemhez. Itt a rendelőben is arra törekszem, hogy mosolyogva jöjjenek be a kisbetegek. Ha fáradt vagyok, akkor is erőt veszek magamon és mosolygok, mert a piciknek ez a legfontosabb. Sokszor az orvoslásban is előbújik belőlem az anyuka, ezt láttam otthon példának. Édesanyám hasonlóan próbál empatikus lenni a szülőkkel, a gyermekekkel.

Amennyire családcentrikusnak ismertem meg önt, annyira meglepő, hogy éppen az orvosi szakmát választotta. Hogyan tudja összeegyeztetni a családdal?
Óvodás koromtól édesanyám rendelőjében színeztem, játszottam, ott írtam a leckémet, később nyaranta is ott dolgoztam asszisztensként. Bár imádtam a színházat, a zenét, de ezt a világot már ismertem. A szüleim és a volt férjem is nagyon sokat segítettek annak idején a lányaim körül, rájuk mindig számíthattam. A párom mentőtiszt, illetve mentálhigiénés szakember, tőle rengeteg támogatást kapok és szerencsére a lányok is megértőek a szakmámmal kapcsolatban. Bár egyelőre egyikük sem szeretne orvos lenni.

Említette, hogy a lányai hamar megszerették az új közeget, önnek milyenek az eddigi tapasztalatai?
Korai még erről nyilatkoznom egy hónap után. A háziorvosi ügyeletben és a rendelőben is önállóan dolgozom, de nagyon sokat számít a Szent Erzsébet Kórház szakmai háttere. Sokat köszönhetek Besenyi Orsolya doktornőnek, aki barátnőmként és fül-orr gégész audiológus szakorvosként is nagy támaszom. Jelenleg sok időmet leköti, hogy átnézzem a hozzám került betegek zárójelentéseit, anamnézisét, megismerjem a családokat, a gyermekeket. Sokuk már az ügyeletről ismerős, és bevallom, főként ennek hatására és a szülők kérésére vállaltam el a praxist is.

Jelenleg hány kisgyermek tartozik önhöz?
Folyamatosan nő a létszámunk, eddig több mint 350-en vannak a körzetben, aminek nagyon örülök, és előre is köszönöm a bizalmat! A gyerekek édesek és ragaszkodnak hozzánk, ráadásul sok új kismama jött. Szabad orvosválasztás van, így az ötös körzeten kívülről és vidékről is vállalunk gyermekeket. A legnagyobb közösségi portálon található egy “Bogi Doktornéni” nevű oldalam, ami kezdetben a felmerült szakmai kérdések megválaszolására szolgált, mostanra azonban már a kapcsolattartásban segít a szülőkkel. Hálás vagyok azért a támogatásért, amit tőlük kapok.

A városban már többen tudják, hogy hamarosan ismét anyuka lesz. Ennek ellenére úgy tudjuk, nem sok időre hagyja el a rendelőjét.
Előbb indítottam el a praxis ügyeit, minthogy kiderült, gyermeket várunk. Az ötös körzet sokáig betöltetlen volt, és pályázat útján nyertem meg ezt a lehetőséget. Úgy gondolom, azzal, hogy elvállaltam a körzetet, nem tehetem meg, hogy pár hónap után évekre távol vagyok. Nagy szívfájdalom ez, mert nem tudok sokáig otthon maradni, de szerencsére rugalmas munkaidőmet hozzá tudom igazítani a kicsihez és a családhoz. Négy hónapot szeretnék otthon tölteni, januártól májusig. Ezt követően úgy tervezzük, hogy párommal közösen vállaljuk a kicsi és a nagyok körüli teendőket.

Kire számíthat a rendelőben?
Nagy támaszom a rendelőben asszisztensem, Bózsó Éva, aki 25 éve dolgozik a Thököly úti gyermekrendelőben és ismeri a betegeket. Hálás vagyok neki önzetlen segítségéért. Ahogy a Thököly úti háziorvosi ügyelet minden dolgozójának is, akik a mai napig a második családom. Addig, amíg távol leszek, Baranyi doktornő fog helyettesíteni. Mindenképpen megoldjuk a rendelést, remélem, a praxis napról napra nőni fog. Szeretném, hogy bízzanak bennünk a szülők és – a körülményekhez képest – mosolyogva jöjjenek ide a kis betegek!

Szabó Lilla

Szabó Lilla

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?